A falon át kukkolta saját fiát a magyar politikus: erre az egyre nem számított

A hagyomány szerint Szent István királynak és feleségének, Boldog Gizellának több gyermeke is született, többségük azonban még kis korában meghalt, így csak kettőt ismerünk név szerint. A Képes Krónika Imre mellett egy Ottó nevű fiút nevez meg, aki még 1000 előtt, vagyis István koronázását megelőzően hunyt el. Imre herceg életéről, aki nevét anyai nagybátyjától, II. Szent Henrik német-római császártól kapta, szintén kevés információ áll rendelkezésünkre – amit tudunk, azt is leginkább a mondák és krónikák gyér adataiból következtethetjük. Születését tekintve 1000 és 1007 között láthatta meg a napvilágot – az utóbbi dátum tűnik valószerűbbnek, a krónikák tanúsága szerint ugyanis huszonnégy évesen lelte halálát az ominózus vadászbalesetben.

Szent István a kezdetektől rajongással szerette fiát, és már egészen kis korában belenevelte azt a trónörököshöz méltó életideált, melyhez egész későbbi életében igazodott. Neveltetésére különös gondot fektetett a királyi pár: István a Velencéből hazatért Gellért püspököt tette meg a fiú tanítójául, aki hét éven keresztül tanította őt latinra, tudományokra, a vallás és a papi élet rejtelmeire, és a korszak legkomolyabbnak számító iskolai fokozatait végeztette el vele. Mint a legenda írja: Imre „a grammatikai mesterségnek minden tudományával betelt”. Tizenöt éves korától ismét apja mellett nevelkedett, ekkor már kifejezetten trónörökösnek járó ismereteket kapott, megtanulta az államigazgatás tudományát, a hadvezérséget és a diplomácia fortélyait. Formális nevelése huszonhárom éves koráig tartott. István elhatározását, hogy fiát teszi meg örökösévé, a papi réteg és a király közvetlen hívei is elfogadták, a nép egyöntetűen támogatta.

Fia számára írta Szent István jól ismert latin nyelvű Intelmeit – a korszak legkiemelkedőbb magyar irodalmi műve a középkorban népszerű királytükör műfajba sorolható. A királytükör didaktikus célú mű, melyben a király utódjának ad tanácsokat az uralkodáshoz, megtanítja őt, hogyan kell igazságosan, a törvények szerint bölcsen és erős kézzel kormányozni. István király Intelmeit valószínűleg Asztrik érsek vagy más egyházi személy fogalmazta, a gondolatok többsége azonban magától az uralkodótól származik. Fontos hangsúlyt kap a műben a keresztény hit és az egyház – a tíz rövid fejezetnek több mint a fele ezzel a témával foglalkozik, hiszen István mindennél fontosabbnak tartotta az általa alapított keresztény állam megmaradását.

Az Imre herceggel kapcsolatos népi és keresztény legendák elsősorban állhatatosságát, mély és kitartó hitét, illetve szűzies önmegtartóztatását emelik ki. Az egyik jól ismert történet szerint a herceg éjszakánként Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott, és minden zsoltár végeztével szívének töredelmével Isten bocsánatát kérte. Állítólag amikor apja ezt megtudta, a falon található titkos nyíláson keresztül figyelte sarjának odaadó igyekezetét.

A legenda szerint Imre herceg a veszprémi Szent György-kápolnában szüzességi fogadalmat tett, melyet élete végéig meg is tartott – ezt azonban a modern történészek inkább csak a herceg alakja körül kialakult kultusz túlzásai közé sorolják, melyek célja Imre tiszta, szűzies mivoltának hangsúlyozása volt. Trónörökösként Imrének kötelessége volt megnősülnie, és úgy tudjuk, hogy az arát ki is jelölték számára egy ismeretlen nevű bizánci hercegnő személyében (ez beleillett volna István külpolitikai törekvéseibe), de más források azt említik, hogy Imre Lengyelországban járt vőlegényként, megint mások a görög uralkodóházzal való kapcsolatot helyezik előtérbe a herceg nősülésével kapcsolatban.

Mint a trón örököse, Imre megkapta apjától a bihari dukátust – mely az ország egyharmada feletti uralkodást jelentette –, később Dux Ruizorum, vagyis a királyi testőrség parancsnoka lett. Hadvezéri tehetségét a gyakorlatban is megcsillanthatta, amikor 1030-ban II. Konrád német császár megtámadta Magyarországot: a teljes kudarccal végződő hódítási kísérlet döntő ütközetére Győrnél került sor, ahol a hagyomány szerint Imre vezette a magyar sereget. István ekkor, hatalma csúcsán arra készült, hogy egyetlen életben maradt fiát Székesfehérváron hivatalosan megkoronázza. Gizella királyné saját kezével készített miseruhát erre az alkalomra, melyet később, átalakítva 900 éven át használtak koránázási palástként.

A királyi udvar a koronázási ceremóniára készülődött és Imre herceg érkezését várta, amikor tragikus hírt kapott: a herceget Igfán fekvő birtokán vadászat közben egy vadkan terítette le, és sérüléseibe 1031. szeptember 2-án belehalt. A vadászbaleset tényét természetesen sokan kétségbe vonták már, azt gyanítva, politikai gyilkosság áldozata lett a trónörökös – sőt, egyesek azt állították, valójában nem egy vadkan, hanem egy Vadkan nemzetségnevű felbérelt besenyő végzett a herceggel. Az esztergomi palotát gyászba borította a tragédia híre – a krónika szerint „siratta őt Szent István és egész Magyarország vigasztalhatatlanul, nagy sírással...” –, a király pedig nehéz helyzetbe került, ezzel ugyanis utolsó gyermeke is elveszett, nem maradt egyenes ági leszármazottja, aki örökölhette volna tőle a koronát. Az első magyar király még hét évig uralkodott, halála után nővérének fiára, a velencei Orseolo Péterre szállt a trón. István halálakor a hagyomány szerint Szűz Máriának ajánlotta fel koronáját és országát.

A tragikus sorsú fiatal herceget Szent László király kezdeményezésére, édesapjával és Gellért püspökkel együtt avatta szentté VII. Gergely pápa 1083. november 4-én, ünnepét a magyar katolikusok egy nappal később, november 5-én tartják. A herceg emlékét az elmúlt ezer évben élénken őrizte az utókor: elég, ha a róla elnevezett településeket, például Tiszaszentimrét, Szentimrefalvát, Csíkszentimrét vagy a Budapest XVIII. kerületében található Pestszentimrét említjük. Ugyanígy rengeteg köztér, utca és templom is viseli a nevét, köztük a Székesfehérvár belvárosában található Szent Imre-templom, mely mellett a herceg híres mészkőszobra áll, ereklyéje pedig a templom alapkövében található. A legenda szerint a templom helyén állt egykor a királyi palota, melyben Imre herceg született.

Imrét olykor az amerikai kontinens védőszentjeként is említik, a földrész névadója, Amerigo Vespucci ugyanis a néhai magyar trónörökös után kapta keresztnevét (az Amerigo a latin Emericus, vagyis Imre olasz változata). III. Béla elsőszülött fia, az 1196 és 1204 között uralkodó Imre magyar király is Szent Imre nevét kapta a keresztségben.

Tegnapi kultbaitünkben a Szomorú vasárnap szerzőjére, az autodidakta művészre, Seress Rezsőre emlékeztünk.