Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben. Apja kisnemesi családból származó városi tanácsos, széles körű műveltségéről ismert ember volt. Lányába már egészen kis korától kezdve beleplántálta a klasszikusok és a latin nyelv szeretetét. Régi mondákat, ókori legendákat mesélt neki, melyek alapvetően formálták a kis Magda érdeklődését és világképét. Debrecen polgári világa és kálvinista hagyományai szintén meghatározóak voltak a későbbi írónő számára. Fantáziájára és kreativitására jellemző, hogy amikor az iskolában azt a feladatot kapta, hogy írjon fogalmazást Munkácsy Krisztus-trilógiájának valamelyik szereplőjéről, ő az Ecce homo című festményen szereplő kutyát választotta, és megalkotta az állat „háttértörténetét”. Magda szülővárosában, a Református Kollégium Dóczi Leánynevelő Intézetében érettségizett 1935-ben, majd latin–magyar szakos tanári diplomát és bölcsészdoktori címet szerzett a Debreceni Egyetemen. Szakdolgozatát az ókori római szépségápolás témájában írta. Két évig a helyi leánynevelő intézetben, majd Hódmezővásárhelyen tanított. A világháború után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett.
Irodalmi pályáját költőként kezdte. A Nyugat hagyományait folytató, polgári szerzőkből álló Újhold-kör tagja volt, itt találkozott Szobotka Tibor íróval, akivel 1947-ben összeházasodott. Az újholdasok körébe tartozott többek között Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes – akivel Szabó közeli baráti kapcsolatot ápolt –, Weöres Sándor és Ottlik Géza. Ekkoriban jelentek meg első verseskötetei, melyekkel hamar elismerést aratott. 1949-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták. Ő volt a díj utolsó kitüntetettje, és mindössze fél napig lehetett tulajdonosa, a díjátadó napján ugyanis Révai József kultuszminiszter felhívta a költőnőt és közölte vele, hogy a díjat visszavették. Szabó Magdát ezután elbocsátották állásából és publikálási tilalommal sújtották: tíz évig nem jelenhetett meg műve nyomtatásban.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A következő években a Horváth Mihály téri Gyakorló Általános Iskola tanáraként dolgozott, és soha többé nem írt verset. Kényszerű hallgatása időszakában prózaírással kezdett foglalkozni, ekkoriban született műveit később adták ki. 1958-ban megjelent Freskó című regénye, majd a következő évben kiadott Az őz – ezek hozták el neki a szélesebb körű ismertséget. Ettől kezdve szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Regényeiben a hiteles lélekrajzra törekedett, kiválóan átlátta az emberek közötti viszonyokat. Leggyakrabban női sorsokat ábrázolt könyveinek lapjain (Pilátus (1963), A Danaida (1964)). Önéletrajzi ihletésű regényei, az Ókút (1970), a Régimódi történet (1977), később a Für Elise (2002) nemcsak saját gyerek- és ifjúkorának, családjának történetét mesélik el, de Debrecen történelméről, a város egykori polgári világáról is érzékletes, hiteles képet festenek. Színpadi művek is fűződnek a nevéhez, ezek közül a legismertebb az Az a szép, fényes nap (1976) című történelmi drámája, mely Szent István király megkoronázásának napján játszódik.
Számos gyermek- és ifjúsági művet is írt. Ezek közül máig népszerű a Tündér Lala (1965) című meseregény, illetve a második világháború idején játszódó Abigél (1970), melynek kamasz hősét, Ginát, az elkényeztetett pesti gimnazista lányt apja váratlanul és látszólag ok nélkül egy vidéki református internátusba adja. A lánynak megfontolt, felelősségteljes felnőtté kell válnia, hogy saját és apja életét mentse. Az írónőnek saját gyereke sohasem született – a hetvenötödik születésnapján készült interjúban azt nyilatkozta, ez az egyetlen dolog, ami hiányzik az életéből –, ugyanakkor mindig érdeklődéssel és tisztelettel fordult a fiatal nemzedék felé. Egy híressé vált interjúmondatában úgy fogalmazott: „A gyerekek csakugyan olyanok, akikre nyugodt szívvel rá lehet hagyni ezt a szép világot.”
Szabó Magdát 1977-ben Debrecen díszpolgárává választották, munkásságát a következő évben Kossuth-díjjal jutalmazták. Református hite egész életében fontos szerepet játszott. 1985-től a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává választotta. Férjével harmincöt éven át, a férfi 1982-ben bekövetkezett haláláig élt boldog házasságban. Élete végéig házasnak vallotta magát, ha valaki özvegynek merte nevezni, soha többet nem léphette át az ajtaját. Méltósággal viselte a gyászt, férjével való kapcsolatának Megmaradt Szobotkának című művében állított emléket, melyben a férfi szövegei (memoárrészletek, naplóbejegyzések, gyerekkori írói kísérletek) olvadnak össze, mintegy feleselnek az írónő által írt részekkel.
A „Szabó Magda-jelenséget” nagyban táplálta, hogy az írónő aktív kapcsolatot tartott fenn olvasóival. Gyakran járt közönségtalálkozókra, szívesen adott interjúkat, része volt a köztudatnak. Műveit nemcsak itthon, de külföldön is szívesen olvasták, számos nyelvre fordították le munkáit. Az ajtó című, szintén önéletrajzi ihletésű regénye 2015-ben, majdnem húsz évvel az eredeti magyar kiadás után a New York Times top tízes listájára került. Élete során ötvenegy könyve jelent meg, ebből tizenhárom regény. Számos művét filmesítették meg, melyek szintén sokat használtak a népszerűségüknek. A Danaidából 1971-ben Zsurzs Éva rendezett tévéfilmet, hat évvel később szintén ő rendezte az Abigél négyrészes tévéverzióját, mely máig az egyik legkedveltebb hazai sorozatnak számít. A regényből 2008-ban musical is készült, melyet a Budapesti Operettszínházban mutattak be.
A Tündér Lala Katkics Ilona rendezésében ért meg tévéfilmes feldolgozást 1981-ben, a Régimódi történetből pedig Bereményi Géza készített televíziós sorozatot 2006-ban. Szabó István 2012-ben mozifilmre adaptálta Az ajtót, mely vegyes, inkább negatív fogadtatásban részesült. Sokan kritizálták a színészválasztást: a rendező az ízig-vérig arisztokratikus angol sztárszínésznőre, Helen Mirrenre bízta a tanulatlan házvezetőnő, Szeredás Emerenc alakjának megformálását. A Pilátusból Dombrovszky Linda rendezett tévéfilmes adaptációt Györgyi Anna és Hámori Ildikó főszereplésével, melyet idén novemberben mutatnak be.
Szabó Magda 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2001-ben a Magyar Corvin-láncot, 2003-ban a Prima Primissima díjat. 2006-ban Budapest díszpolgára lett. Kilencvenedik születésnapját országszerte rengetegen ünnepelték. Egy hónappal később, 2007. november 19-én, olvasás közben érte a halál kerepesi otthonában. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Egykori budapesti lakhelyén, a II. kerületi Júlia utca 3. szám alatt tábla őrzi az emlékét. 2018-ban Papp Gábor Zsigmond Szabó Magda világsikere címmel készített dokumentumfilmet az írónőről.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Olvasd el tegnapi kultbaitünket is, amelyben Ferenc-nap alkalmából Assisi Szent Ferencre emlékeztünk!
