Lánya agyonszúrta, felesége eltüntette az erőszakoskodó családapa holttestét

Mai kattintásvadászat-paródiánk címe Pedro Almodóvar Volverjének egyik első jelenete, ahol a lányát megerőszakolni készülő Pacót pillanatok alatt kisöprik a színről. Legújabb kultbaitünk a spanyol rendező munkásságát mutatja be.

A spanyol film világszerte legismertebb kortárs alkotója Pedro Almodóvar Caballero néven látta meg a napvilágot egy kis kasztíliai faluban, Calzada de Calatravában. Születési dátumát a legtöbb forrás 1949. szeptember 24-ére teszi, de 1950-et és 1951-et is említenek, a napot illetően pedig 25-e is szóba jött. Ő maga csupán annyit hajlandó elárulni, hogy „valamikor az ’50-es években” született. Négy testvér közül a legkisebb, két nővére és egy bátyja van. Édesapja szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkozott, édesanyja a környékbeli írástudatlan parasztoknak olvasott fel és jegyzett le leveleket. Pedrót nyolcévesen beíratták a portugál határhoz közeli Cáceresben található bentlakásos katolikus iskolába. Szülei abban reménykedtek, hogy pap lesz belőle, a fiú azonban hamar megutálta az intézményben uralkodó szigort, és a vallásból is gyorsan kiábrándult.

A család hamarosan követte legkisebb gyermekét Cáceresbe, ahol az apa benzinkutat nyitott. Pedrót gyerekkorától kezdve elbűvölték a filmek, első meghatározó élményei a falusi mozihoz kötődnek, ahol a nézők vitték a székeket és a szenet, hogy a helyiséget befűtsék. Tizennyolc évesen – szülei akarata ellenére – Madridba költözött, hogy megvalósítsa élete álmát és filmes váljék belőle. Franco tábornok éppen akkoriban záratta be az állami filmfőiskolát, így az ambiciózus fiatalember hoppon maradt. A telefontársaságnál kapott irodai munkát, mellette a bolhapiacon dolgozott árusként. Szabadidejében belevetette magát a főváros diktatúra alatt is pezsgő kulturális életébe. Színészként tagja lett egy alternatív társulatnak, erotikus képregényeket készített, novellákat publikált underground folyóiratokban. Később transzvesztita punkzenekart alapított Almodóvar & McNamara néven, a fellépéseken bőrcuccokat és erős sminket viselt.

Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?

Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.

Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.

Super 8-as felvevőgépével, pénz nélkül készítette első, kísérleti jellegű filmes próbálkozásait. A rövidfilmek után 1980-ban mutatkozott be játékfilmmel, melyet saját maga finanszírozott, és a munkája miatt csakis hétvégeken forgatott. A Pepi, Luci, Bom és más lányok a tömegből egy fiatal, megalkuvást nem ismerő lázadó munkája, mely teljes mellszélességgel ment neki a polgári erkölcsöknek és kavarta fel a Franco utáni Spanyolország filmes állóvizét. A történet főhősnője orális szexszel próbálja megvenni a szomszéd rendőrtiszt hallgatását, amikor az felfedezi, hogy a lány marihuánát termeszt. A férfi megerőszakolja a lányt, aki barátnőivel elhatározza, hogy bosszút áll: fellázítja a rendőr ellen unatkozó, kielégítetlen feleségét. A film a nyílt szexualitásábrázolás és megdöbbentő obszcenitások (például egy kötőleckéből váratlanul „golden shower” jelenet lesz) mellett vaskos humorral és a giccs-esztétika vállalt túltengésével operál. A mű bemutatásakor természetesen botrányt kavart, ami meghozta a rendező számára a várt figyelmet. Spanyolországban máig kultuszdarabnak számít.

Almodóvar következő munkája, az 1982-es Szenvedélyek labirintusa hasonlóképpen polgárpukkasztó: főhőse egy nimfomániás énekesnő, aki beleszeret egy közel-keleti uralkodó meleg fiába. A rendező itt dolgozott együtt először a fiatal Antonio Banderasszal, akit közös filmjeik révén ismert meg világszerte a közönség, és vált később hollywoodi sztárrá. Banderas volt a főszereplője az 1986-ban készült Matadornak, és szintén felbukkant az 1988-as Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélénben. Utóbbi film hozta meg Almodóvar számára a nemzetközi elismerést. A kusza érzelmi bonyodalmakkal, szándékosan túlbonyolított melodrámai fordulatokkal operáló film máig Almodóvar legszórakoztatóbb alkotása, melyben a rendező a női magányt teszi meg központi témájának. A sort szintén női sorsokkal foglalkozó melodrámák folytatták: Kötözz meg és ölelj! (1989), a César-díjjal jutalmazott Tűsarok (1991), Kika (1993), Titkom virága (1995). Almodóvar hamarosan az egyik legelismertebb európai filmessé vált.

A homoszexualitását fiatal kora óta nyíltan felvállaló Almodóvar filmjeinek többségében női karaktereket állít középpontba – mint állítja, „a nők sokkal érdekesebb filmtémák, mint a férfiak”. Posztmodern melodrámáiban gyakori téma a nemek közötti kapcsolat bonyolultsága, a meglepő fordulatok és életsorsok, a szerelem és a szexualitás kanyargós útjainak körüljárása. Nőalakjai az élet nehézségeit elviselő és leküzdő figurák. Gyakran ábrázol szétzilálódott családi kötelékeket, súlyos tragédiákat, állandó motívumai közé tartozik a nemiség (gyakran a heteroszexuális normától eltérő szexualitás, illetve a nemi szerepekkel való játék), a szenvedély, az erőszak, a bűn, a betegség. „Női melodrámái” miatt gyakran hasonlítják munkásságát a nyugatnémet film fenegyereke, Rainer Werner Fassbinder és az amerikai független film atyamestere, John Cassavetes alkotásaihoz. Ugyan korai filmjeinek harsányságán és botrányosságán jócskán finomított, továbbra is jellemző maradt munkáira a barokkos túltengés, a giccs-esztétikával való játék, a felfokozott melodrámaiság és a szatirikus humor. Szokták Luis Buñuellel, Marco Ferrerivel és Aki Kaurismäkival is rokonítani munkáit.

Almodóvar az idei velencei filmfesztiválon
Almodóvar az idei velencei filmfesztiválonFotó: Stefania D'Alessandro / Getty Images Hungary

Az Eleven hús (1997) provokatív erotikus thriller, a Mindent anyámról (1999) egy őszinte, (több értelemben is) meleg filmdráma, mely jelentős nemzetközi sikert aratott. Cannes mellett a Brit Filmakadémia és a Golden Globe zsűrije is díjazta, majd elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart. A sikersorozatot a Beszélj hozzá! (2002) – melyben két férfi a főszereplő, akik két, kómában fekvő nőt ápolnak és így ismerkednek meg egymással – és a Rossz nevelés (2004) folytatta, melyeket Almodóvar már saját produkciós cége égisze alatt készített. A 2006-os Volver részben a rendező szülőföldjén játszódik, középpontjában egy család három nőgenerációjának viszontagságai állnak. Érdekesség, hogy a történet – fiktív regény formájában – már megjelent tíz évvel korábban a Titkom virágában. A 2009-es Megtört ölelések egy autóbalesetben megvakult férfi története, aki élete szerelmét is elveszítette a tragédiában.

A bőr, amelyben élek (2011) tudományos-fantasztikus thrillerbe oltott drámai történetet mesél el, melyben a rendező egyfajta Frankenstein- és Pygmalion-interpretációként a teremtés aktusának határairól értekezik, a bűn és büntetés, a bosszú és a (nemi és általános) identitás kérdéseit járja körül. Kevésbé lett sikeres a Szeretők, utazók (2013) című vígjáték, mely Almodóvartól szokatlan módon viszonylag egyszerű, bohókás komédia egy Spanyolországból Mexikóba tartó repülőgép meghibásodásáról és a fedélzeten tartózkodó utasok pánikhelyzetéről. A 2016-os Julieta a Nobel-díjas kanadai írónő, Alice Munro három novellája alapján készült. A rendező eredetileg angol nyelven, kedvenc amerikai színésznője, Meryl Streep főszereplésével szerette volna leforgatni a filmet, de végül meggondolta magát és maradt szülőhazája jól ismert közegében. Almodóvart egyébként többször megkeresték hollywoodi producerek, többek között az Apácashow és a Túl a barátságon rendezését is szerették volna rábízni egy időben. Legutóbbi filmje, a tavaly bemutatott Fájdalom és dicsőség félig-meddig önéletrajzi ihletésű: a főszereplő Antonio Banderas (nyolcadik közös filmjükben) egy idősödő filmrendezőt alakít, aki karrierje alkonyán visszatekint addigi életére.

Tegnapi kultbaitünkben a nagy görög drámaíró hármas egyik tagjáról, Euripidészről írtunk.

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.