Lánya agyonszúrta, felesége eltüntette az erőszakoskodó családapa holttestét

A spanyol film világszerte legismertebb kortárs alkotója Pedro Almodóvar Caballero néven látta meg a napvilágot egy kis kasztíliai faluban, Calzada de Calatravában. Születési dátumát a legtöbb forrás 1949. szeptember 24-ére teszi, de 1950-et és 1951-et is említenek, a napot illetően pedig 25-e is szóba jött. Ő maga csupán annyit hajlandó elárulni, hogy „valamikor az ’50-es években” született. Négy testvér közül a legkisebb, két nővére és egy bátyja van. Édesapja szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkozott, édesanyja a környékbeli írástudatlan parasztoknak olvasott fel és jegyzett le leveleket. Pedrót nyolcévesen beíratták a portugál határhoz közeli Cáceresben található bentlakásos katolikus iskolába. Szülei abban reménykedtek, hogy pap lesz belőle, a fiú azonban hamar megutálta az intézményben uralkodó szigort, és a vallásból is gyorsan kiábrándult.

A család hamarosan követte legkisebb gyermekét Cáceresbe, ahol az apa benzinkutat nyitott. Pedrót gyerekkorától kezdve elbűvölték a filmek, első meghatározó élményei a falusi mozihoz kötődnek, ahol a nézők vitték a székeket és a szenet, hogy a helyiséget befűtsék. Tizennyolc évesen – szülei akarata ellenére – Madridba költözött, hogy megvalósítsa élete álmát és filmes váljék belőle. Franco tábornok éppen akkoriban záratta be az állami filmfőiskolát, így az ambiciózus fiatalember hoppon maradt. A telefontársaságnál kapott irodai munkát, mellette a bolhapiacon dolgozott árusként. Szabadidejében belevetette magát a főváros diktatúra alatt is pezsgő kulturális életébe. Színészként tagja lett egy alternatív társulatnak, erotikus képregényeket készített, novellákat publikált underground folyóiratokban. Később transzvesztita punkzenekart alapított Almodóvar & McNamara néven, a fellépéseken bőrcuccokat és erős sminket viselt.

Super 8-as felvevőgépével, pénz nélkül készítette első, kísérleti jellegű filmes próbálkozásait. A rövidfilmek után 1980-ban mutatkozott be játékfilmmel, melyet saját maga finanszírozott, és a munkája miatt csakis hétvégeken forgatott. A Pepi, Luci, Bom és más lányok a tömegből egy fiatal, megalkuvást nem ismerő lázadó munkája, mely teljes mellszélességgel ment neki a polgári erkölcsöknek és kavarta fel a Franco utáni Spanyolország filmes állóvizét. A történet főhősnője orális szexszel próbálja megvenni a szomszéd rendőrtiszt hallgatását, amikor az felfedezi, hogy a lány marihuánát termeszt. A férfi megerőszakolja a lányt, aki barátnőivel elhatározza, hogy bosszút áll: fellázítja a rendőr ellen unatkozó, kielégítetlen feleségét. A film a nyílt szexualitásábrázolás és megdöbbentő obszcenitások (például egy kötőleckéből váratlanul „golden shower” jelenet lesz) mellett vaskos humorral és a giccs-esztétika vállalt túltengésével operál. A mű bemutatásakor természetesen botrányt kavart, ami meghozta a rendező számára a várt figyelmet. Spanyolországban máig kultuszdarabnak számít.

Almodóvar következő munkája, az 1982-es Szenvedélyek labirintusa hasonlóképpen polgárpukkasztó: főhőse egy nimfomániás énekesnő, aki beleszeret egy közel-keleti uralkodó meleg fiába. A rendező itt dolgozott együtt először a fiatal Antonio Banderasszal, akit közös filmjeik révén ismert meg világszerte a közönség, és vált később hollywoodi sztárrá. Banderas volt a főszereplője az 1986-ban készült Matadornak, és szintén felbukkant az 1988-as Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélénben. Utóbbi film hozta meg Almodóvar számára a nemzetközi elismerést. A kusza érzelmi bonyodalmakkal, szándékosan túlbonyolított melodrámai fordulatokkal operáló film máig Almodóvar legszórakoztatóbb alkotása, melyben a rendező a női magányt teszi meg központi témájának. A sort szintén női sorsokkal foglalkozó melodrámák folytatták: Kötözz meg és ölelj! (1989), a César-díjjal jutalmazott Tűsarok (1991), Kika (1993), Titkom virága (1995). Almodóvar hamarosan az egyik legelismertebb európai filmessé vált.

A homoszexualitását fiatal kora óta nyíltan felvállaló Almodóvar filmjeinek többségében női karaktereket állít középpontba – mint állítja, „a nők sokkal érdekesebb filmtémák, mint a férfiak”. Posztmodern melodrámáiban gyakori téma a nemek közötti kapcsolat bonyolultsága, a meglepő fordulatok és életsorsok, a szerelem és a szexualitás kanyargós útjainak körüljárása. Nőalakjai az élet nehézségeit elviselő és leküzdő figurák. Gyakran ábrázol szétzilálódott családi kötelékeket, súlyos tragédiákat, állandó motívumai közé tartozik a nemiség (gyakran a heteroszexuális normától eltérő szexualitás, illetve a nemi szerepekkel való játék), a szenvedély, az erőszak, a bűn, a betegség. „Női melodrámái” miatt gyakran hasonlítják munkásságát a nyugatnémet film fenegyereke, Rainer Werner Fassbinder és az amerikai független film atyamestere, John Cassavetes alkotásaihoz. Ugyan korai filmjeinek harsányságán és botrányosságán jócskán finomított, továbbra is jellemző maradt munkáira a barokkos túltengés, a giccs-esztétikával való játék, a felfokozott melodrámaiság és a szatirikus humor. Szokták Luis Buñuellel, Marco Ferrerivel és Aki Kaurismäkival is rokonítani munkáit.

Az Eleven hús (1997) provokatív erotikus thriller, a Mindent anyámról (1999) egy őszinte, (több értelemben is) meleg filmdráma, mely jelentős nemzetközi sikert aratott. Cannes mellett a Brit Filmakadémia és a Golden Globe zsűrije is díjazta, majd elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart. A sikersorozatot a Beszélj hozzá! (2002) – melyben két férfi a főszereplő, akik két, kómában fekvő nőt ápolnak és így ismerkednek meg egymással – és a Rossz nevelés (2004) folytatta, melyeket Almodóvar már saját produkciós cége égisze alatt készített. A 2006-os Volver részben a rendező szülőföldjén játszódik, középpontjában egy család három nőgenerációjának viszontagságai állnak. Érdekesség, hogy a történet – fiktív regény formájában – már megjelent tíz évvel korábban a Titkom virágában. A 2009-es Megtört ölelések egy autóbalesetben megvakult férfi története, aki élete szerelmét is elveszítette a tragédiában.

A bőr, amelyben élek (2011) tudományos-fantasztikus thrillerbe oltott drámai történetet mesél el, melyben a rendező egyfajta Frankenstein- és Pygmalion-interpretációként a teremtés aktusának határairól értekezik, a bűn és büntetés, a bosszú és a (nemi és általános) identitás kérdéseit járja körül. Kevésbé lett sikeres a Szeretők, utazók (2013) című vígjáték, mely Almodóvartól szokatlan módon viszonylag egyszerű, bohókás komédia egy Spanyolországból Mexikóba tartó repülőgép meghibásodásáról és a fedélzeten tartózkodó utasok pánikhelyzetéről. A 2016-os Julieta a Nobel-díjas kanadai írónő, Alice Munro három novellája alapján készült. A rendező eredetileg angol nyelven, kedvenc amerikai színésznője, Meryl Streep főszereplésével szerette volna leforgatni a filmet, de végül meggondolta magát és maradt szülőhazája jól ismert közegében. Almodóvart egyébként többször megkeresték hollywoodi producerek, többek között az Apácashow és a Túl a barátságon rendezését is szerették volna rábízni egy időben. Legutóbbi filmje, a tavaly bemutatott Fájdalom és dicsőség félig-meddig önéletrajzi ihletésű: a főszereplő Antonio Banderas (nyolcadik közös filmjükben) egy idősödő filmrendezőt alakít, aki karrierje alkonyán visszatekint addigi életére.

Tegnapi kultbaitünkben a nagy görög drámaíró hármas egyik tagjáról, Euripidészről írtunk.