„Tavaszi szél...” – Sokan nem tudják, hogy folytatódik a népdal: te elég okos vagy hozzá?

1986. július 27-én, a Kádár-korszak legnagyobb könnyűzenei eseményének számító legendás koncerten Freddie Mercury 70 ezer fős közönségnek énekelte el a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt, amivel örökre belopta magát a magyar közönség szívébe. Mai kattintásvadászat-paródiánkban a Queen budapesti koncertjére emlékezünk.

Hosszú és bonyolult szervezőmunkába került, mire a korszak egyik legnagyobb nyugati rockbandája, a Queen színpadra léphetett a magyar fővárosban. A budapesti Queen-koncert ötlete Hegedűs László, a Nyugat-Németországban működő Multimedia Kft. koncertszervezőjének fejéből pattant ki. Hegedűs először még a Rolling Stonest akarta elhozni Magyarországra 1983-ban, de ők nem vállaltak fellépést a vasfüggöny mögött (állítólag nem voltak biztosítva rá). Kárpótlásként Carlos Santana lépett fel a Budapest Sportcsarnokban, akinek európai menedzsmentjén keresztül Hegedűs sikeresen eljutott a Queen menedzseréhez, Jim Beachhez. Beach szívesen benne lett volna, hogy Magyarországra hozza a zenekart – eredetileg a BS-ben terveztek egy koncertsorozatot –, de a felek nem tudtak megegyezni az anyagiakról. A Queen akkoriban a világ legnépszerűbb stadionzenekarának számított, akik hatalmas színpaddal, tizenhat kamionnyi technikával és népes személyzettel turnéztak, a magyarok pedig csak a szükséges költségek egyharmadát lettek volna képesek előteremteni.

Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?

Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.

Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.

A szerencse később mégis Hegedűs pártjára állt: a Dire Straits menedzsmentjének meghívására 1985 júliusában részt vehetett a legendás Wembley-beli Live Aid-segélykoncerten, ahol a backstage-ben összefutott Beachcsel és a Queen gitárosával, Brian Mayjel. Háromnegyed órás baráti hangulatú beszélgetés során sikerült meggyőznie Beachet arról, hogy a következő évben hozzanak össze egy budapesti fellépést – és innentől nem volt megállás. Az Országos Rendező Iroda feje, Bulányi László próbálta megakadályozni a koncert tervét, azzal érvelt, hogy az országban óriási devizahiány van, a kórházak sincsenek megfelelő műszerekkel ellátva, ezért egy ilyen esemény hatalmas pénzszórás lenne. De szerencsére nem mindenki gondolkodott így: többek között Schmitt Pál akkori MOB-főtitkár és Berecz János, a KB propagandatitkára jártak közben, hogy a koncert megvalósulhasson. Hegedűs cége mellett az Ifjúsági Rendező Iroda (IRI) és Kiss Imre, a Tavaszi Fesztivál igazgatója vállalta a szervezési teendőket.

Hegedűs meggyőzte Beachet, hogy adottak a szükséges technikai feltételek idehaza, az anyagi akadályok azonban továbbra sem hárultak el. A magyar fél végül csak a szükséges költségek nagyjából felét tudta volna állni. A maradék pénz előteremtésére a felek egy mentőötlettel álltak elő: filmre veszik a koncertet, a film mozi- és videóforgalmazásának bevételei pedig behozzák a szükséges összeget. A koncertfilmet a magyar állam költségére a Mafilm forgatta, a külföldi forgalmazás joga pedig a Queen Films Ltd.-t illette meg. A koncert összköltsége akkori áron 20-22 millió forint volt, amit a Nemzeti Bankon keresztül az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat (IPV) és a Népstadion biztosított. Bár a zenekar gázsija a megállapodásnak megfelelően máig üzleti titoknak számít, a híresztelések szerint a Queen 140 vagy 110 ezer dollárt kapott a budapesti koncertért, ami a fele volt a nyugati fellépésekért kért összegnek.

A koncert óriási költségei így is sokaknak szúrták a szemét, a „Dalos” fedőnéven az állambiztonságnak jelentő Vikidál Gyula például sokallta a nyugati rockzenekarnak fizetett pénzt. A jegyárak a koncert költségeihez idomulva igencsak drágák voltak, 160 és 300 forint között lehetett hozzájutni egy jegyhez. A 73 ezer belépőjegy mégis két nap alatt elfogyott, az emberek hosszú sorokban álltak a jegyirodák előtt, hogy időben lecsaphassanak rájuk. A környező országokból is sokan vettek jegyet, hogy élőben láthassák a Queent. A szabály szerint egy személy maximum négy darabot vásárolhatott. A jegyüzérek még a koncert napján is árultak belépőket, az eredeti árnak akár a tízszereséért is.

A Queen a koncert előtt egy hónappal előreküldte Brian Mayt, hogy nézzen körül Magyarországon. A gitáros limuzinja azonban útban Pest felé lerobbant, May és két kísérője pedig egy biatorbágyi kocsmából telefonáltak Hegedűsnek, hogy küldjön értük valakit. A szervező azt hitte, hogy mire odaér, a kisváros teljes lakossága ott lesz már a helyiségben, a zenész ruháját tépkedve. Ezzel szemben May és társai derűsen iszogattak a talponállóban, ahol a kocsmáros – akinek fogalma sem volt, kik is sétáltak be hozzá – vidáman kínálta őket itallal, annak dacára, hogy semmi készpénz nem volt náluk. A gitáros állítólag még évekkel később is emlegette, milyen finom volt a „kevört” és hogy inkognitója dacára mennyire szíves vendéglátásban részesült. A legendás esemény színhelyét később állítólag a híres vendég tiszteletére Radio Ga Ga kocsmának keresztelték el.

A legendás Live Aid-koncertet és az A Kind of Magic-albumot követően a Queen igazán elemében volt 1986-ban. A Magic Tour névre keresztelt, 26 koncertes angliai és európai turné huszonegyedik állomásaként érkezett a zenekar Magyarországra. Bécsből szárnyashajóval csorogtak le a Dunán, a vámvizsgálatot az óvatosság kedvéért a hatóságok már Komáromnál elvégezték. A hajó végül az összegyűlt óriási tömeg miatt nem ott kötött ki, ahol eredetileg tervezték, de így is rajongók hada fogadta az érkező sztárokat. Freddie Mercury a magyar Parlamentet látva viccből megjegyezte: „Micsoda szép ház! Nem eladó véletlenül?” A zenekar a szokásos menetrendtől eltérően jóval hosszabb ideig, öt napig tartózkodott a magyar fővárosban, ezalatt rengeteg helyszínre ellátogattak és élvezték a vendégszeretetet. Természetesen Mercuryék jól tudták, milyen kiváló PR-lehetőség a vasfüggöny mögé látogató nyugati sztárzenekar imázsában fellépni.

A zenészek ellátogattak a Margitszigetre, ahol bringóhintóba ültek, May hőlégballonnal szállt a magasba, Roger Taylor dobos pedig az újonnan átadott Hungaroringen gokartozott. A kamerák végig követték őket, az ellesett életképek ugyanis a számok közötti adalékanyagként bekerültek a koncertfilmbe. Az egyik emlékezetes jelenetben például Mercuryt a Népstadionban épülő színpadon pálinkával kínálják, amit derekasan le is húz. Az énekesnek, aki híres műgyűjtő hírében állt, a szervezők elintézték, hogy inkognitóban, turistának maszkírozva ellátogathasson Szentendrére, ahol a helyi galériákban és régiségboltokban több műtárgyat is megvásárolt. A hír természetesen hamar elterjedt, és a boltokból kilépve már autogramkérők tömege rohamozta meg Mercuryt. Az énekes titokban a Budapesten ekkor még illegálisan üzemelő két melegbárba is ellátogatott, amelyekbe csak előzetesen, telefonon megkapott jelszóval lehetett belépni. Brian May egészen más kalandokba bonyolódott: Zalatnay Sarolta állítólag közeli kapcsolatba került a gitárossal (akivel korábban már Londonban megismerkedett). A sztori igazságtartalma erősen kétséges, mivel csupán az egyik fél emlékszik bármire is a másikkal kapcsolatban.

A Queen huszonhét számból álló, több mint kétórás setlistet adott elő a Népstadionban az összegyűlt több mint hetvenezer néző előtt. Az esetleges rossz időre való felkészülésként a szervezők esőkabátokat tartottak készenlétben. A helyszín biztosítását a szervezők által toborzott sportolók és egyetemisták látták el, de a stadiontól hárompercnyire egy laktanyában készenlétben állt egy rendőri különítmény. Az esemény előtt többen is bombamerénylettel fenyegették meg a szervezőket – minden alkalommal Hegedűs vette fel a telefont, aki közölte a hívóval, hogy csak robbantson nyugodtan. A koncerten Mercury, May, Taylor és a basszusgitáros John Deacon a szokásosnál feszültebbek voltak, főként a színpadra szegeződő kamerák garmadája és a tízpercenként tekercset cserélő operatőrök miatt. Sokat hibáztak, a közönség azonban ebből szinte semmit nem vett észre. A hangulat varázslatos volt, a résztvevők úgy érezték, valami igazán különlegesnek lettek a részesei. A koncert legnagyobb pillanata akkor következett, mikor Mercury a May akusztikusgitár-kíséretével előadott Love of My Life után – a tenyeréből felolvasva a fonetikusan leírt szöveget – különleges ajándékként elénekelte az egyik legszebb magyar népdalt. Hetvenezer ember énekelte együtt a saját anyanyelvén a Tavaszi szél vizet árasztot a világ akkori leghíresebb rockénekesével. A koncert után fanyalgó kritikákat író, a Queent a nyugati koncertgépezet termékeként jellemző hazai sajtóban ezt a gyönyörű gesztust természetesen elfelejtették megemlíteni.

Mercury és May titokban napokig gyakorolták a magyar népdalt a Hotel Intercontinentalban lévő szállásukon. Nem teljesen tisztázott, kinek a fejéből pattant ki a Tavaszi szél vizet áraszt ötlete. Egyes források szerint Janicsák István, az előzenekar Z’Zi Labor frontembere találta ki fogadásból, hogy eljátszanak egy Rolling Stones-számot, ha cserébe a Queen elénekel valamit magyarul. A veresegyházi asszonykórus kíséretével színpadra álló Z’Zi Labor egyébként önmagában jelenség volt. Mivel a színvonalas magyar előadók közül senki sem vállalta, hogy a Queen előtt játsszon, a szervezők kitalálták, hogy a világ (egyik) legjobb zenekara előtt poénból a lehetséges leggagyibb formációt léptessék fel. Mindenesetre a Stones-féle Honky Tonk Woman feldolgozása karrierjük legnagyobb slágerét jelentette Janicsák bandája számára.

A koncertről készült film is legalább akkora eseménynek számított, mint a fellépés maga. A stáb a nyugaton akkoriban bevettnek számító videotechnika helyett a jóval költségesebb, de sokkal jobb minőséget nyújtó, hagyományos 35 mm-es filmnyersanyagra dolgozott. Zsombolyai János rendező és Ragályi Elemér operatőr irányítása alatt tizenhat játékfilmes operatőr rögzítette párhuzamosan az eseményt. A filmhez az országban fellelhető összes 35-ös filmkamerát igénybe vették, vagyis a koncert napján egyetlen játékfilm sem forgatott Magyarországon. Ragályi és stábja a Mafilm lámparaktárát is kirámolta: a legnagyobb kihívás az volt, hogy a közönségre is jusson elegendő fény, ellensúlyozva az óriási színpadi világítást. A felvett képanyag vágását a magyarok végezték, míg a hanganyag utómunkája (miként annak megfelelő minőségű rögzítése is) az angol koproducerek feladata volt. A felvett számok közül később több meg is jelent a Live Magic című koncertalbumon. Még véget sem ért a vágási folyamat, amikor Szingapúrban kalóz VHS-kazettán már kapni lehetett a „koncertfilmet”: valaki ugyanis kicsempészte a filmgyárból a tizenhat képet – a vágást megkönnyítendő – egymás mellé helyezett vászonról készült munkafelvételeket.

Idehaza Varázslat – A Queen Budapesten, külföldön Live in Budapest, később Hungarian Rhapsody címmel forgalmazták a koncertfilmet, mely színvonalát tekintve bőven beéri a hasonló nyugati produkciókat, különleges képi világa pedig ki is emelkedik a mezőnyből. A film hossza miatt több számot ki kellett hagyni vagy össze kellett sűríteni, néhol pedig a Népstadionban is jelen lévő nézők úgy találták, a moziverzióban nem egészen passzol a kép a valóságban éppen akkor elhangzott számmal. A vágás során olykor ténylegesen engedményeket tettek a készítők a fikció javára: a Bohemian Rhapsody operaszekciójára például a csillagszóróval a kezükben a zenével együtt mozgó statiszták utólag felvett képeit montírozták, mintha a közönség részei lettek volna.

Budapestről távozóban Freddie Mercury megígérte, hogy visszatér, ha teheti. Ígéretét nem tudta beváltani: a Queen alig egy hónappal később adta utolsó koncertjét az angliai Knebworth Parkban. Öt évvel később, 1991. november 24-én a legendás énekes AIDS-betegségben elhunyt. 1992-ben a szintén a Népstadionban fellépő Guns N’ Roses frontembere, Axl Rose Mercury tiszteletére elénekelte a Tavaszi szélt a közönségnek. A népdal természetesen a Queen két későbbi budapesti koncertjén is elhangzott: 2008-ban Paul Rodgers, 2017-ben pedig Adam Lambert részvételével tért vissza a zenekar két továbbra is aktív tagja, May és Taylor fővárosunkba. A koncertfilmet felújítva 2012-ben újra a mozikba küldték világszerte, DVD-n és Blu-ray lemezen is megjelent, a hanganyagot pedig dupla CD-n adták ki.

Tegnap volt Stanley Kubrick, a különc filmrendező születésnapja, ezért kultbaitünkben rá emlékeztünk:

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.