Füst Milánt a magyar szabadvers egyik megteremtőjeként tiszteli az utókor, de költészete mellett próza-, dráma- és esszéíróként is jeles érdemeket szerzett. Munkásságára egész életében a különállás volt a jellemző.
Az író Fürst Milán Konstantin néven született elszegényedett kispolgári zsidó családban Budapesten, 1888. július 17-én. Apja, Fürst Ignác hivatalnok bohém személyiség volt, aki nem sokat törődött a pénzzel. Korai halála után – Milán nyolcévesen veszítette el őt – özvegye és fia végleg a nyomor szélére sodródott. Az anya, Weisz Jozefa trafikengedélyt szerzett, és a Dohány utcában árusított cigarettát, szivart és más dohánytermékeket. Fiával a trafik mögötti kis, másfél szobás lakásban éltek, csak 1916-ban, röviddel az asszony halála előtt költöztek el onnét. Milán tizenhat évesen tüdővérzést kapott és Abbáziába utazott gyógykezelésre – ettől kezdve folyamatos halálfélelemben élt, ismerősei hipochonderként tartották számon. A külföldi kúra alatt kezdte írni naplóját, melyet negyven éven keresztül, egészen 1944-ig vezetett, amikor is a füzetek eltűntek – de később a kézirat mégis megkerült, szerkesztett változatát könyv formájában is kiadták.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Füst Milán az egyetemen közgazdasági és jogi diplomát szerzett, de inkább tanárnak állt. A főváros több kereskedelmi iskolájában is oktatott közgazdaságtant. A tanítás szinte egész életét végigkísérte – diákjai lelkes tanárként emlékeztek rá, aki szívét-lelkét beleadta a munkájába, és mindig képes volt felkelteni és fenntartani az érdeklődésüket. A költészet már gyerekkorában érdekelte, de sohasem ontotta magából a verseket – inkább lassan, megfontoltan, minden sort kimunkálva dolgozott. Alig száz verse maradt fenn, de többségüket remekműként tartják számon. Egyetemi évei alatt megismerkedett Osvát Ernővel – akinek kezdetben pozitív, később inkább bénító hatása Füst egész életén át tartott –, rajta keresztül pedig az induló Nyugat jelentős szerzőivel, Kosztolányival, Karinthyval, Tóth Árpáddal, Somlyó Zoltánnal. 1909-ben publikálta első versét, első prózai írását és első tanulmányát a Nyugatban.
1914-ben megjelent első verseskötete, a Változtatnod nem lehet, melyet a magyar szabadvers egyik első és legfontosabb művének tekint az utókor. Füst a kötetben látványosan szakított minden addigi poétikával. Szélesen hömpölygő sorai mellőzik a hagyományos rímeket és versritmusokat, verseinek nyelvét, formáját, képkincsét a görög sorstragédiák, az Ótestamentum zsoltárai, Shakespeare és Berzsenyi Dániel költészete ihlették. A versekben a lírai én gyakran álca mögé bújik, különböző karaktereket ölt magára: egy-egy mitikus vagy középkori hős figurájában szólal meg. Nem véletlen, hogy költészete egyszerre hatott archaizálónak és időtlennek. Ugyanebben az évben, egy újságcikk nyomán írta meg Boldogtalanok című drámáját, melyet a Nyugat is közölt. A szerző Berlinbe utazott a darab előadására, az első világháború kitörése miatt azonban meghiúsult a bemutató. Itthon csak egy évtizeddel később, az Írók Színpadán vitték színre a művet.
Az őszirózsás forradalomban az akkor alakult Vörösmarty Akadémia jogásza lett, a Tanácsköztársaság alatt pedig politikai szerepet vállalt: az Alkotó Művészek és Tudományos Kutatók Szövetségének volt az egyik vezetője. A Tanácsköztársaság bukása után ezért eljárást indítottak ellene a munkahelyén, és kirúgták állásából. Önkéntes nyugdíjba vonult és ettől kezdve egészen a második világháború végéig csak az írásból élt. Az 1920-as évektől munkáiban egyre nagyobb teret nyert negatív létélménye: a magány, a hontalanság és a tiltakozás a világban tapasztalható gonoszság ellen. Drámáiban (Catullus (1928), IV. Henrik király (1931) és verseiben szellemi önarcképét jelenítette meg. A IV. Henriket mindössze három hét alatt írta, a bemutatóra azonban kilenc évet kellett várnia. Eredetileg Németországban tervezte a darab premierjét, de a rengeteg szervezés dacára végül a nácizmus hatalomra jutása miatt meghiúsult a bemutató.
1923-ban megnősült, volt tanítványát, Helfer Erzsébetet vette el. A jómódú családból származó asszony egész életében támogatta férjét. A ’20-as évek második felétől egyre jobban gyötörték őt a különböző lelki gondjai – elsősorban a mániás depresszió, melyet akkoriban neurózisként diagnosztizáltak félre. Sokszor volt aktív és jókedvű, nagy munkabírással dolgozott, és ezt letört, munkára-életre képtelen, depressziós periódusok követtek. Baden-Badenben járt gyógykezelésen, ahol Freud egyik tanítványa, dr. Groddeck próbálta kúrálni őt. A ’30-as években Füst kétszer is Baumgarten-díjban részesült, 1934-ben Kosztolányi szervezésében huszonötödik írói jubileumán szerzői estet tartott a Zeneakadémián. A következő évben kezdte el írni legjelentősebb regényét, A feleségem történetét. Hét éven keresztül dolgozott megfeszítetten a regényen, a sajátos mondatdallam kidolgozásához több mint negyvenezer oldalnyi vázlatot készített.
A regényben egy magányos lelkű, különc hajóskapitány meséli el lélekgyilkos féltékenységének történetét. A klasszikus féltékenységi sztorin keresztül a szerző egy fausti üdvösségkeresést ábrázol, a fennköltet és a profánt elegyítő groteszk önirónia eszközeivel. 1942-es megjelenésekor A feleségem története csekély visszhangot váltott ki, tizenöt évvel később azonban a francia kiadás nyomán világszerte felfigyeltek a műre, szerzőjét 1965-ben még Nobel-díjra is jelölték. A regényt több mint húsz nyelvre fordították le, és a 20. századi magyar próza egyik legjelentősebb alkotásának tartják.
Budapest ostromakor a Füst házaspár Vércse utcai házát bombatalálat érte, egy ideig társbérletben laktak. A világháború után Füst visszatérhetett a tanításhoz: szabadegyetemi előadásokat tartott, sokszor szerepelt a rádióban is. 1948-ban Kossuth-díjat kapott, ugyanettől az évtől kezdve az ELTE Bölcsészkarán oktatott, leghíresebb kurzusán Shakespeare-ről tartott előadásokat, amelyeknek az összegyűjtött anyagát könyv formájában is megjelentette. Lefordította a Lear királyt, amit – kötelező jelleggel – Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjára ajánlott. Sokévi hallgatás után, 1955-ben jelent meg újra saját műve: Őszi vadászat címmel adták ki késői kisregényeit. Ezután visszaemlékezéseit gyűjtötte egybe és jelentette meg könyv formájában. Az 1956-os forradalom alatt Emlékbeszéd Thukydidész modorában az elesett hősök sírja felett címmel közölt írást, amit a rádióban is beolvastak. November 4-én Hruscsovhoz akart felhívást intézni, ezt négy nyelvre is lefordították, azonban már nem volt lehetősége rá, hogy a rádióban beolvashassa.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Időközben egyre romlott az egészsége, állandó látási, szív-, keringési, légzési és emésztési bajokkal küzdött, kerekesszékbe kényszerült. 1960-ban váratlanul nyugdíjazták az egyetemen. Egy évvel később jelent meg utolsó regénye, A Parnasszus felé, mely a művészlét összefoglalását adja. A ’60-as években sorra mutatják be darabjait a jeles magyarországi színházak. A IV. Henriket a Madách Színház Gábor Miklós főszereplésével (több mint harminc évvel a megírása után), a Boldogtalanokat a Madách és a Vígszínház. A betegeskedő író 1967. július 24-én hunyt el Budapesten, hetvenkilenc éves korában. Kívánságának megfelelően csendes keretek között helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. Emlékére 1975-ben özvegye irodalmi díjat alapított, melyet máig minden évben átadnak az irodalom jeles alkotóinak. A díjazottak között megtalálható többek között Tandori Dezső, Nádas Péter, Térey János, Nádasdy Ádám és Háy János.
Füst Milán drámáit azóta is gyakran játsszák színpadon, néhány művéből pedig filmes adaptáció is készült. 2007-ben a szombathelyi Weöres Sándor Színházban debütált Dömötör Tamás darabja, a Czukor Show, mely a Boldogtalanok cselekményét helyezte egy 21. századi tévés kibeszélőshow díszletei közé. A darabból három évvel később filmadaptáció is született. A feleségem történetéből Enyedi Ildikó készít nemzetközi koprodukcióban filmváltozatot, Léa Seydoux főszereplésével. A film bemutatóját eredetileg 2020 őszére tervezték, de a koronavírus-járvány miatt valószínűleg jövő év elejére csúszik.
Lemaradtál a tegnapi kultúraadagról? Innen pótolhatod:
