A költő pályafutása a zenével kezdődött: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát, tanulmányait követően a Zeneműkiadónál dolgozott szerkesztőként, több mint húsz éven keresztül.
A ’70-es évek elejétől ő írta a dalszövegeket a Non-Stop együttes számára, melynek billentyűsével, Victor Mátéval együtt jártak zenei gimnáziumba, később pedig a főiskolára. Első verseskötete (Kettőspont) 1978-ban jelent meg, ezt a következő négy évtizedben még huszonegy másik követte (az utolsó három már posztumusz). A kezdetektől a minimalizmusra, a lehető legtömörebb fogalmazásmódra törekedett, a rövidversnek az ókori epigrammákig visszanyúló hagyományait vitte tovább. Geometrikus szerkesztésmódú, a csend hangjait megszólaltató, rövidségükben sokat mondó versei izgalmas rejtélyességet kölcsönöztek alakjának és költészetének. A versek mellett színpadi darabok, zenés rádiójátékok (például Bródy János: Sancho Panza szigete) számára írt dalszövegeket, majdnem félszáz színművet fordított le magyarra (köztük García Lorca Yermáját és Bernstein West Side Storyját).
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Életében pont ugyanazt a filozófiát követte, mint verseiben, vagyis úgy gondolta, „a csend mondja el a legtöbbet”. Kerülte a nyilvánosságot, nem vett részt az irodalmi életben, ritkán adott interjúkat. Amikor erről a rejtőzködéséről kérdezték, így felelt: „Nem rejtőzöm, egyszerűen nevetségesnek és kontraproduktívnak tartom, ha a festő a képe és annak lehetséges nézői közé áll és hadonászik. Más közelítésben: Hamlet ne menjen a szünetben a nézőtérre vicceket mesélni!”. Pedig barátai szerint nagyon szerette a vicceket, mindig jó előre be volt tárazva a legújabb, olykor szándékosan ordenáré poénokkal.
Nem véletlen, hogy a japán haiku versforma a lehető legtermészetesebbnek, legideálisabbnak bizonyult Fodor költészete számára, el sem lehetett volna képzelni ideálisabb párost. A rendkívül szigorú szerkezetű, tizenhét szótagos, háromsoros haiku vers első sora öt, a második hét, a harmadik ismét öt szótagból áll, szintén fontos benne a rímtelenség (ellentétben a nyugati költészetben megszokott sorvégi rímek hagyományával). Gondosan kimunkált, nagy szakértelemmel megszerkesztett műfaj, melynek darabjait egyfajta távolságtartó életszemlélet, bölcs, megértő játékosság jellemzi.
A 2015. február 21-én, néhány hónappal 70. születésnapja előtt elhunyt költő ma különös reneszánszát éli, köszönhetően a közösségi médiának, a tömörségük és rövidségük miatt számtalanszor megosztható és újrahasznosítható „instaversek” divatjának. Fodor életbölcselete, három sorba foglalt meglátásai önálló életre keltek, szerzőjüket elhagyva bárki által megosztható pozitív üzenetekké változtak, melyekkel meglephetjük szeretteinket születésnapjuk vagy más ünnepek alkalmából, esetleg magvas gondolatokként, életbölcsességként csepegtethetjük őket online ismerőseink virtuális fülébe. De ma már táskán és pólón is megvásárolhatunk egy-egy közismertebb Fodor-idézetet.
Most elégedjünk meg egy rövid válogatással a legjobban sikerült darabokból:
TÁRSASÉLET
fölkereslek, hogy / ne kelljen rádöbbenned: / magamrahagytál
CIVILIZÁCIÓ
forgóajtó áll / a sivatagban. Aki / kikerüli: nincs
JÁTÉK-SZABÁLY
Mihelyt csatának / tekinted az életet: / el is vesztetted.
ESTI FOHÁSZ
Ahova nézek: / csak tennivalót látok. / Szemhéjam, segíts!
FŐHAJTÁS
Úgy tapaszkodunk, / mint zúzmó a kövön is / – sejtve sem: miért.
KÖR
ébredni alszom; / lefeküdni kelek föl: / napmintnapmintnap
VALLOMÁS
Mint a gépeket: / önmagamat sem értem, / csupán használom.
Ez volt a mai kultbait, ha lemaradtál a tegnapiról, itt megtalálod:
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
