A 13-14. század fordulóján nem volt éppen rózsás a római Szentszék és a francia király viszonya. VIII. Bonifác pápa ellentétben állt IV. (Szép) Fülöp királlyal, aki megadóztatta az egyházi jövedelmeket, hogy a bevételből az Anglia ellen viselt háborút finanszírozza. Fülöp uralkodása alatt Franciaország nagyhatalommá vált, miközben a Német-római Birodalom befolyása jelentősen hanyatlott. A pápai államon belül is jelentős viszályok dúltak: különböző patrícius családok harcoltak egymással, és a Colonnák nem kedvelték a rivális Orsinik által hatalomra segített Bonifácot.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Bonifác 1303-as halála, és az azt megelőző úgynevezett anagni merénylet után, amikor a pápát pofon ütötték, vagy legalábbis inzultálták, a pápák tekintélye megcsappant. Bonifác utóda, a pápai trónt rövid ideig elfoglaló XI. Benedek, majd az őt követő, francia származású V. Kelemen már sokkal szívélyesebb viszonyt ápolt Fülöppel, sőt Kelemen pápasága alatt a Szentszék teljesen francia befolyás alá került. Fülöp 1309-ben a pápa székhelyét Rómából a Rhône folyó partján fekvő Avignonba helyezte át. Ezzel megkezdődött a pápaság 67 évig tartó „fogsága”, mely időszak alatt kizárólag francia pápák kerültek a trónra.
Az egyházi történetírás – a zsidók babiloni fogságára utalva – fogságként írja le ezt az időszakot, valójában azonban ez a megfogalmazás sántít kissé. A „fogság” sok szempontból hasznosnak bizonyult a pápák számára, mert így képesek voltak kitörni az itáliai belharcokból, és megőrizni hatalmukat, emellett az egyház szervezetét is centralizálták és hatékonyabbá tették. Maguk a pápák ideiglenesnek tekintették franciaországi tartózkodásukat, és többször meg is kíséreltek visszatérni Rómába, ezt azonban az Itáliában dúló belharcok megakadályozták. Természetesen negatívan is érintette az egyházat a hét évtizedes fogság: a francia befolyás miatt gyengült az egyház tekintélye, és a pápák ekkor kezdték átvenni a fényűző, világias életmódot.
Az 1370-es évekre időszerűvé vált a pápaság hazaköltözése Rómába, az ekkor dúló százéves háború, illetve az itáliai birtokokból származó jövedelmek hiánya ugyanis erősen veszélyeztette Avignon békéjét és anyagi biztonságát. Az 1370-ben trónra lépő XI. Gergely pápa elkezdett aktívan foglalkozni a hazaköltözés tervével, amibe a háborúval elfoglalt, meggyengült francia államhatalom nem tudott beleszólni. A francia klérus ellenállása sokáig megakadályozta a pápát a terv véghez vitelében, Gergely azonban – többek közt sikeres külpolitikájával – elérte célját, és 1377-ben diadalmasan bevonult Rómába, hogy elfoglalja az őt megillető széket.
A pápa visszatérése Rómába azonban korántsem jelentette az egyház békéjének helyreállását. A hazatérő pápa véres harcokba bonyolódott a várost és Közép-Itáliát uralmuk alatt tartó oligarchákkal, olyannyira, hogy Rómából is távozni kényszerült. 1378-ban mégis visszatért a városba, de a béketárgyalások közepette, 1378 májusában váratlanul elhunyt. Halála válságba sodorta és szétszakította az egyházat. Habár utódja hivatalosan az olasz származású VI. Orbán lett, a bíborosok egy része – a francia király és egyes patríciuscsaládok felbujtására – elhagyta Rómát, és ellenpápát választott a francia származású VII. Kelemen személyében, aki megint csak Avignonban rendezte be székhelyét. A kettészakadás majdnem négy évtizedig tartott, végül az 1414–18-as konstanzi zsinat V. Márton pápa megválasztásával helyreállította az egyház egységét.
Érdekelnek a kultbait cikkek? Olvasd el az előzőket is!
