Szex egy idegennel
Ezeket szerettétek
Vélemény
A kielégülés is termék, az aktus a transzfer – hallani egyre többször. Az anonim összejövetelek és „professzionális szolgáltatók” népszerűsége okán valahogy meg kell fogni azt a jelenséget, hogy valaki egy idegen emberrel való együttlétben talál kielégülést. Ez csak a jéghegy csúcsa, mert a szituáció voltaképpen bármilyen élethelyzetben megeshet. Vonaton, diszkóban, házibuliban. Ennyire kell a kaland? A válasz nem egyszerű, de talán épp ezért fontos, hogy beszéljünk róla! Tari Annamária pszichológus és Horváth Gergely (MR2 – Kultúrfitnesz) provokációnk hatására végiggondolta a kérdést.
Tari Annamária
Ha kamaszlányokat faggatnánk a kérdésről, fel kellene készülnünk arra, hogy a vállukat vonogatva közölnék, voltaképpen „nincs abban semmi”, és egyáltalán nem gáz, ha valaki egy hirtelen jött kérdésre válaszul engedelmesen bemasírozik a hely (állomás/presszó/pub/klub/pláza) mellékhelyiségébe. „Végül is nem egy nagy dolog” - mondanák, különösen, ha a rövid idejű, ámde odaadó viselkedés meghozza a kívánt eredményt, és a fiú elgondolkozik azon, hogy talán/esetleg/majd meglátjuk, mi lesz alapon, járni is fognak.
Ha ilyenkor egy felnőtt nő sopánkodni kezdene, különösen anya szerepben, csak értetlenséggel találkozhatna. Ma, az Internet és a virtuális identifikáció időszakában a szexualitásnak is változik a súlya, presztízse. Hasonlóan a régi idők prűd nagyijainak a stílusához, akikkel szemben az akkori tini állt, szemét meregetve a plafonra, elmondhatnánk, hogy „de ez nagyon visszaüthet majd felnőtt korban”, vagy esetleg „így lehet összeszedni azokat a rossz élményeket, amiktől kiégett lesz valaki és már alig talál örömöt valamiben az életben”.
És akkor a mai tini azt mondhatná, „ugyan már, ez nem lényeg, ez csak szex volt”. A felnőtt nő pedig állhatna ott, lelki szemei előtt egy falnak robogó vonat képével, amit nem tud megállítani.
Ha korcsoportot váltunk, és átevezünk a fogyasztói társadalom feminin viselkedést szabályozó részére, akkor vannak helyzetek, amikor lényegében ugyanezt látjuk. A különbség annyi, hogy nem a személyiségfejlődés fontos és meghatározó szakaszában történik egy érzelmi törés valakiben, hanem már felnőttként, női identitásában sérülhet.
Ma elég sokszor kiderül, hogy manapság az igazán merész nők számára egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy viharos gyorsasággal adják oda magukat valakinek. Számos olyan női magazincikk és tanácsadói recept megfogalmazódik, amiben a női agresszió és határozottság a leginkább ajánlott viselkedési forma. Tehát ez a megfogalmazás is már kissé utópisztikusnak hat, hiszen ebben a felállásban a nő „nem odaadja magát”, hanem sokszor elveszi, amit szeretne, vagy úgy gondolja, hiányzik neki. Az első variáció olyan érzelmeket feltételez, amikben az odaadás pozitív fantáziákkal társul, esetleg olyan vágyakkal, amik reményekről is szólnak. Annak ellenére, hogy az élet nem mindig olyan, mint az Egyéjszakás kaland című film, amiben Wesley Snipes-t a véletlen összehozza Nastassja Kinski-vel, sokan elcsábulnak egy romantikusnak érzett pillanatban.
A keményebb dió a második helyzet, amikor egy nő – kissé férfias szerepben – úgy dönt, hogy akkor most ő is, „használja a helyzetet”. Nyilván nagyon fontos értenünk, miről szól az az agresszió, amivel kontrollálja a helyzetet, miért akkora a harag benne a férfiakkal szemben, vagy miért fél annyira tőlük. Alapvetően, noha a világ már nagyot változott, a szexualitást vezérlő tudattalan érzelmek, vágyak, fantáziák nem íródtak felül. A szexualitás különösen az a terület, ahol a belső képeknek nagy szerepe van. A fantázia a tudattalan terméke, tehát abból az anyagból táplálkozik, amit valakinek a vágyai kitermelnek. Az, hogy mivel tudunk azonosulni, tehát mit tartunk vonzónak vagy érdekesnek, milyen helyzetekbe megyünk bele és melyekbe nem, mind erre a belső tudattalan tartalomra rímel rá. Ez a kapcsolat a legmélyebb pszichés képek és a külső valóság között. Ha valakinek visszatérő képei vannak, „szokásos fantáziafilmje” az bizonyosan olyan elemekből áll, melyek állandóan a vágyfantáziában jelen vannak. Ha a szexualitás áldozatul esik a negatív érzelmeknek, és nincs már meg az intimitás vágya, akkor valóban marad a „na és akkor mi van?” állapot.
Reménytelenül.
Szívesen találkoznék azzal az emberrel, aki feltalálta a szexet, hogy megtudjam, most min dolgozik. (graffiti)
Horváth Gergely
Kedves Olvasó,
ki reflexből ráklikkeltél e merész címre: „Szex egy idegennel”, nyilván várod a szaftos részleteket. Ne haragudj, nem én vagyok a Te embered, ugyanis sosem volt benne részem. Habár sokáig nagyon akartam. Többen mondták, hogy az életből ki kell venni, ami benne van, hát ez lenne az egyik. De nem ment. Sokat kínlódtam amiatt, hogy számomra vonzó ismeretlen csajoknál nyílt rokonszenv és direkt bátorítás esetén sem voltam képes élni az alkalommal, de a kín egyszer csak megszülte miértjét, és e fájdalomban fogant felismerés mégiscsak nagy követ gördített le a szívemről.
Rájöttem, hogy az idegenségben épp a személyesség hiánya a vonzó. Csak szex, és más semmi. (Ami nincs. Következmény ugyanis mindig van.) Viszont épp ezen a ponton válik a szexualitás lélektelenné, és ha lélektelen, állati. Az idegennel való szex az egyik leggyorsabb módja annak, hogy visszafelé haladjunk az emberi törzsfejlődésben. Jó példa erre Catherine Millet szexuális élete.
Amúgy azt gondolom, hogy semmi közünk egymás szexuálitásához. De Catherine Millet megosztotta velünk történeteit, és az első könyv jól illusztrálja, mivé lesz a nő, ha ösztönlényéről leveszi a zablát: semmivé. Fekete lyuk marad a helyén, mely magába húz minden vágyat, de hiába vet el minden gátat, alapvetően betöltetlen és kielégületlen marad. Durva? Az. És épp úgy igaz azon férfiakra, akik a nőhajkurászásában látják életük értelmét.
Szkeptikus vagyok a nő- és férfifalás értelme felől, mert biztos vagyok abban, hogy az ilyen együttlétekben igen ritka az örömszerzés. Orgazmus, az könny(ebb)en lehet, de örömszerzés, az nem. Az öröm igényli a teljes személyiséget, amihez nélkülözhetetlen a személyesség.
Az idegennel való szex lehet megvalósult kaland, megvalósulatlan vágyálom, visszatérő élethelyzet. Szólhat a sebtében megszavazott bizalomról, a primer szükségletekről, de adhat jelzést egy kapcsolat sebezhetőségéről is. A kor, amelyben élünk, szintén támogató jelzéseket ad, hiszen a szex leválasztása személyiségünk egyéb aspektusairól azt is lehetővé teszi számunkra, hogy névtelen módokon és alkalmakon próbáljuk ki, milyen lenne a bennünk élő ösztönember, korlátok nélkül.
A magam részéről örülök, hogy tudatlan maradtam.
Tari Annamária
Pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus
Első diplomáját gyógypedagógusként szerezte, majd az ELTE pszichológia szakán végzett. Klinikai szakpszichológusi és pszichoterapeuta szakvizsgát tett. Fiatalkori álmát váltotta valóra akkor, amikor pszichológusként kezdett dolgozni, és szakterületének a pszichoanalízist választotta. A nagyközönség először az MTV Repeta című magazinműsorában ismerhette meg mint tanácsadót. Majd a közszolgálati televízióknak, a VIVA zenecsatornának, az RTL-nek és a Magyar Rádiónak köszönhetően nevét határon innen és túl sokan megismerhették. Rendszeresen publikál. Első könyve 2003-ban jelent meg Intim szféra címmel, melyben a 17–25 éves korosztály problematikájával foglalkozik. Tavaly látott napvilágot a Sejtem című kötet, melyben a rákos betegek pszichés problémáinak kezeléséről olvashatunk. Számos publikációját olvashatjuk weboldalán, a www.tariannamaria.hun. Egyebek mellett olyan témákról: mint például a munkaalkoholizmus, a blogolás vagy éppen az étkezési zavarok. Tari Annamária a pszichoterápia mellett kommunikációs és médiatréningekkel és oktatással is foglalkozik.
Horváth Gergely
Rádiós műsorvezető, író
1972-ben született Budapesten.
A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem szakán folytatta tanulmányait. 1995-ben kerül a Magyar Rádió Petőfi adójához, ahol olyan műsorok készítésében vett részt, mint például a Reggeli Csúcs, Moziklub, Egy férfi, egy nő. 2007-ben az Európa kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A szív útjai.
Jelenleg az MR2 Petőfi rádióban mixeli a popot a kultúrával.
Oszd meg másokkal is!
