jézus gyerek

Elsőre legalábbis ez a látszat, azonban, ha a szent szövegeket kicsit jobban megvizsgáljuk, sokféle következtetést tehetünk azzal kapcsolatosan is, hogyan telhettek a kis Jézus mindennapjai.

Heródes parancsa határozta meg Jézus családjának lakhelyét

Azt bibliaismerettől függetlenül a legtöbben tudjuk, hogy Betlehemben született meg, nem sokkal ezt követően pedig elvitték szülei Jeruzsálembe, ahol a gyermeket bemutatták a templomban. Életének első hónapjai ugyanakkor nem telhettek teljes békében és nyugalomban: amikor a legenda szerint Heródes, féltve földi hatalmát az Istengyermektől, elrendelte minden két év alatti fiúcsecsemő megölését, a család az angyali figyelmeztetést követően elmenekült. 

Innen Názáretbe költözött vissza József, az ács és Mária, Jézus anyja: innentől a következőt tudhatjuk róla a Lukács evangéliumából:

A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.

Ilyen családban élt a gyermek Jézus

Az szinte biztos, hogy Jézus egy ideig egyke volt, arról azonban megoszlanak a nézetek, hogy később születtek-e testvérei. Egyes nézetek szerint Mária és József nem neveltek vér szerinti gyerekeket, míg más vallásos gondolkodók úgy vélik, ennek ellentéte az igaz, több fivére és nővére is született Jézusnak. (Van egy olyan teória is, mely szerint a testvéreket az idősebb József hozta előző házasságából a családba.)

Ha elfogadjuk tehát, hogy a fivérekként és nővérekként említett emberek valóban testvérei voltak, nem csak olyanok, akikkel egy közösségbe tartozott, Jézus nagycsaládban nőtt fel, ahol a kor normáinak megfelelően valószínűleg kitanulta apja mesterséget, a famegmunkálást is. József, az ács fia: így emlegették Jézust sokáig. A mesterséghez kitartás, tehetség és elszántság kellett, ezeknek birtokában kellett, hogy legyen már gyermekként is. A család nem volt túl tehetős, így valószínű, hogy nyilvános működése kezdetéig apja mellett dolgozott a megélhetésért a fiatal Jézus.

Csínytevése is más volt, mint az átlagos

A vallás fontos szerepet töltött be a család életében, amint arról a Lukács evangéliumában Jézus 12 éves korából fennmaradt történet is tanúskodik. József és családja megtette a többnapos zarándokutat a jeruzsálemi templomhoz: de adjuk át a szót Lukácsnak.

„Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá:

Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.

Mire ő így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” Ők azonban a nekik adott választ nem értették. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.”

Érettebb volt életkoránál

A történetből tudható, hogy Jézus önálló volt már ennyi idős korára is, hiszen másként nem történhetett volna meg, hogy egy álló napig nem tűnik fel szüleinek a gyermek hiánya – akkor pedig, amikor a csínytevéssel gyanúsítják meg, három nap után rálelve, meglehetősen érett szavakkal utasítja el a vádat, ám ekkor is engedelmeskedik szüleinek, és elindul velük haza. Érett spiritualitásról ad ugyanakkor tanúbizonyságot, ahogyan szüleinek válaszol, és az is, ahogyan a tanítók a válaszaira reagálnak.

Ha egy magyar karácsonyi hagyományról olvasnál, a szentcsaládjárásról szóló cikkünk bevezet egy ma is élő szokás mikéntjébe.