gyász karácsony

A pszichológusok egyetértenek abban, hogy a gyászfolyamat szempontjából az első év kiemelt jelentőségű. Ekkor minden egyes évforduló vagy ünnep kapcsán elmélyülhet az egyébként is jelen lévő fájdalom: megrohannak bennünket az emlékek, és az elveszített családtagunk vagy barátunk, szerelmünk halála kapcsán érzett űr még inkább sajog bennünk. Mit tehetünk, hogy ne temessen teljesen maga alá bennünket ez az érzékeny időszak, és hogyan segíthetünk annak, aki gyászol? Pszichológus szakértővel keressük a választ.

A gyászunk egyedi, mint az életünk

A gyász természetesen nem egy évig tart: jellegzetes és egyedi, akárcsak az a személy, akit elveszítettünk. Azok a bizonyos „szakaszok” sem feltétlenül állandóak, amelyeket sokáig a gyász különböző állomásainak tartott a pszichológia Elizabeth Kübler-Ross nyomán. Ő maga erről így nyilatkozott: „A gyászunk éppen annyira egyedi, mint az életünk. Az öt szakasz – tagadás, düh, alkudozás, bánat/lehangoltság és elfogadás – egy olyan keretrendszer részei, amelyek segítik azt a lelki folyamatot, amelyben megtanuljuk, hogy hogyan élhetünk tovább az elveszített másik nélkül.

Nem mindenki megy keresztül mindegyiken vagy ugyanabban a leírt sorrendben.” A szeretett személy elvesztésének feldolgozása fokozatosan, nem egyik pillanatról a másikra megy végbe az emberi lélekben. A gyász ráadásul az idő előrehaladtával sem „megy össze”, mi magunk viszont megtanulunk együtt élni a hiánnyal, a veszteséggel, és ezt a fájdalmas tapasztalatot is a személyiségünk részévé tesszük.

A karácsony, amikor üresen maradt egy szék

„A gyász nem igazán ismeri az időt, azaz nincs pontos kezdete és vége, és talán rossz hír, de nincs »lejárata« sem” – mondja Szabó Jennifer pszichológus.

A gyász első éve azért is kiemelt fontosságú, mert a haláleset után mindent ekkor tapasztalunk meg »először« a szerettünk nélkül: a főbb ünnepeket, a születésnapokat, évfordulókat.

Az ünnep jellegzetessége, hogy lehetőséget teremt arra, hogy összegyűljünk a szeretteinkkel, és megosszuk ezt az időt egymással. Éppen ezért erős emlékeztető is arra, kik azok, akik már nem töltik ezt az időt velünk, akiknek üres a széke az asztalnál. Ez a tapasztalás felerősítheti számunkra a veszteséget és emlékeztethet arra, hogy ez az ünnep már más, nem egészen olyan, mint amikor a számunkra fontos másik is jelen volt.”

A saját halandóságunkkal is szembesülhetünk

Abban minden szakember egyetért, hogy egy gyászolónak akkor segítünk a legkevésbé, ha arra biztatjuk: maradjon erős, vagy éppen – sokszor a puszta jó szándéktól vezéreltetve – olyasmikkel biztatjuk, hogy „majd az idő megoldja”. Kultúránkban a halállal, az elmúlással sokszor nem tudunk mit kezdeni, és ez a gyászolókkal szembeni esetlen reakcióinkon vagy tanácstalanságunkon is érződik. Irvin D. Yalom, a népszerű amerikai pszichiáter szerint eszköztelenségünk egyik oka az, hogy ilyenkor a saját halandóságunkkal is szembesülünk, amiről viszont, bármennyire is tudjuk, hogy elkerülhetetlen, nem szeretünk tudomást venni.

Apró fogódzók

A gyászmunka fontos része a rítus.

A temetés, régebben a halotti tor vagy a virrasztás, halottak napján a gyertyagyújtás olyan fogódzókat kínálnak, amelyek a haláleset utáni érzékeny, fájdalommal teli lelkiállapotban nagyon is fontosak a hozzátartozók számára.

Karácsonykor sem érdemes ezekről lemondani: sok családban kötődik az ünnephez vagy éppen az elhunythoz egy-egy kedves szokás, amelyek segítségével közelebb érezhetjük magunkhoz szerettünket. Van, akinél a nagymama egyik süteményének elkészítése segítheti az emlékezést, másoknál egy üres teríték az asztalon, vagy éppen egy régi dal közös eléneklése. Ne tagadjuk meg magunktól ezeket az apró fogódzókat, amelyek segíthetik a gyász elcsendesülését, a folyamat lezajlását.

Engedjük meg az érzéseket

A pszichológus szerint fontos, hogy ne akarjuk szőnyeg alá söpörni a fájdalmunkat.

Ne próbáljunk meg úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, »erősnek« mutatni magunkat vagy nem megengedni magunknak, hogy sírjunk, hogy emlékezzünk.

Ez a taktika, azt hiszem akkor sem válik be, amikor mi magunk gyászolunk és akkor sem, ha egy másik személy gyászol – hangsúlyozza Szabó Jennifer. Ezek az alkalmak lehetőséget teremtenek az emlékezésre. Nemcsak a veszteség fájdalmára emlékezhetünk, hanem az elhunyt szerettünkkel kapcsolatos fontos, kellemes és boldog emlékekre is. Ez mindig fájdalmas, de a gyógyulás irányába az érzelmek és az emlékezés megengedése útján át vezethet az út, hiszen a gyászban teljesen természetesek és megengedhetőek a könnyek és a nehéz érzések, még ünnep idején is” – fogalmaz a pszichológus. Ha kíváncsi vagy arra is, miként segíthet a gyász kezelésében egy apró ékszer, olvasd el az emberi hamvakból készült emléktárgyakról szóló cikkünket is!