Amikor éppen ugyanis azon töprengtem, hogy mit lenne jó csipegetni két ünnepi fogás között, nagyon el akartam kerülni a bejglit, és ennek a blognak köszönhetően találtam meg még évekkel ezelőtt a jeruzsálemi kalács, ismertebb nevén babka receptjét, aminek az eredetéről nem lehet valami sokat tudni, cserébe finom.
Mit finom, mit fokozom én lefele itt ilyen jelzőkkel a dolgokat! A babka mennyei, olyannyira, hogy idén nem is akartam sütni – ha nincs süti, nincs csábítás gondolatát erősítgetve magamban –, aztán persze vérben forgott a család és a kollégák szeme, hogy még mit nem! „Írjad is meg, fázisfotókkal!” – követelte a főszerkesztő, és amit a főszerkesztő kér, azt a főszerkesztő meg is kapja.
Szerencsétlenségem története aztán azzal folytatódik, hogy a babkának azt a tiszteletet, ami valóban neki jár, szorongatott helyzetem miatt nem teljesen tudom megadni, de lehetőségeimhez, a sütéshez való – nem túl nagy – tehetségemhez mérten, igyekeztem.
Egyébként néhány évvel ezelőtt, amikor rátaláltam a babkára, éppen olyasmit kerestem, ami nem olyan, mint a bejgli, amely az én kis világomban nem éri meg a bevitt szénhidrátot és a befektetett energiát, de azért mégiscsak egy kicsit olyan kalácsszerű. Egy kicsit olyan ünnepi, egy kicsit reggeli az ünnepek között, egy kicsit ebéd, de ha akarom, akkor akár egy kicsit vacsora is lehet.
Szóval ez volna a babka. Minden befektetett időt, energiát, és felfalt gyorsan felszívódó szénhidrátot megér. Meg persze később aztán a pluszizzadást is az edzőteremben.
A tésztához:
55 dkg liszt
10 dkg cukor
15 g szárított élesztő
1 tk. só
3 tojás
1,2 dl hideg víz
15 dkg puha vaj + a forma kikenéséhez
A csokimámorhoz (töltelékhez):
15 dkg étcsokoládé
12 dkg vaj
5 dkg porcukor
3 dkg cukrozatlan kakaópor
1 tk. só
10 dkg dió, mogyoró, vagy valami mag, durvára vágva, én az aszalványokat sem vetem meg
A cukorsziruphoz (igen, ez is kell rá, és nem, nem lehet eltekinteni tőle):
25 dkg cukor
1,5 dl víz
Ezek alapján már sejtheted, miért írtam, hogy a befektetett energiát. A babka melós, idő- és türelemigényes, de ő a kalácsok királynője.
Első lépésként tehát kelt tésztát gyúrunk. Valószínűleg nem kell annyit magyarázni, de azért jó, ha le van írva, hogy a tésztát este érdemes összeállítani, mindezt úgy, hogy egy tálba kiméricskéljük a tészta hozzávalóit – 550 gramm liszt, 100 gramm cukor, 15 gramm szárított élesztő, 1 teáskanál só, 3 tojás, 1,2 deciliter hideg víz – a puha vajon kívül. Ezeket masszává alakítjuk, aztán hozzáadjuk a puha vajat, és gyúrjuk, teljesen addig, amíg egy ragacsos kis tésztát nem kapunk.
Ekkor bucit formázunk belőle, és egy kiolajozott tálban, lefedve, éjszakára a hűtőbe tesszük, simán kelhet 12 órát is, nálam többet is szokott. Reggelre megkel, és a recept szerint nem dagad duplájára, de nem is kell. Ekkor ruganyos, sűrű tésztát kell látnunk a tálban. Az enyém minden évben felvet néhány kérdést, de aztán valahogy mindig kalács lesz belőle. Itt egyébként még mindig nem királynői a helyzet, de idővel azzá válik.
Szóval, kivettük a tésztát, megnézzük, enyhén aggasztó lehet a kinézete, de nem kell kétségbeesni, hagyd még pihenni, amíg elkészíted a tölteléket. Ez nem túl bonyolult, a csokit és a vajat vízgőz felett meg kell olvasztani, közben meg összekeverni a kakaót, a porcukrot és a sót, ha lehet csomómentesre, ha nem, nem tragédia. Amint eggyé vált a csoki és a vaj, mehet is bele a kakaós keverék, és voilá, kész a töltelék. Ekkor a megkelt tésztát kettévágjuk, és az egyik felét pedig azzal a lendülettel meg is gyúrjuk egy gazdagon lisztezett deszkán vagy a pulton. Ha ez megvan, megpróbálunk egy 30-szor 40-es téglalapot gyúrni belőle, nekem sosem sikerült, nem mintha centivel méregetnék bármilyen tésztát. A kinyújtott tésztát megkenjük a csokis máz felével, rászórjuk az éppen aktuális magvakat és esetleg az aszalt gyümölcsöt, és újfent haladtunk egy kicsit.
Persze nem túl sokat, mert most jön csak a neheze. A tésztát fel kell tekerni a lehető legszorosabban, mindezt úgy, hogy ne csorogjon ki belőle a töltelék. És most jön az a rész, amitől annyira különleges a babka. A tésztát hosszában kettévágjuk, és a töltelékkel felfele összefonjuk a kalács két szárát, miközben arra is koncentrálunk, hogy a töltelék mindig felfelé nézzen.
Most, amikor azt hiszed, hogy sikerült szerencsésen megoldani, tedd át a kalácsot egy kivajazott gyümölcskenyérformába. És akkor most az egészet kezdheted elölről a tészta másik felével.
A formákban a tésztát még egy órát kelesztjük, majd 190 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütjük. Amíg sülnek, elkészítjük a cukorszirupot, és miután kivettük őket a sütőből, a szirupot elosztjuk a két kalácson. Et voilá!
