Szerintem nem nagy ügy, szerinte sem, azt mondja, nem ez a tény határozza meg őt. Kivéve akkor, ha heteró újságíró barátnője, vagyis én azt kérdezem tőle: leszbikusként, te mit gondolsz...?Lilla 26 éves, budapesti középvezető, vannak szülei, barátai, kedvenc énekesei, filmjei, kávézói... Mint nekem, neked. Ő is ismerkedik neten, mint te és én. Mégis azt mondja - ha firtatom a témát -, hogy ez nem könnyű dolog.
Azt mondja, nehéz, legalább annyira nehéz, minthogy a nőies kinézete (vagyis az, hogy róla senki nem mondja meg, hogy a lányokhoz vonzódik) áldás-e vagy átok.
- Áldás a munkahelyemen, áldás az ismeretlen emberek előtt, mert nem néznek rosszallóan - de legalábbis furcsán -, nem mutogatnak ujjal. Egyébként én akartam a nőies külsőt (femme - így mondják), szőke hajat, lakkozott körmöt, nőies ruhákat, és nem mások hatására, hanem magam miatt! Csakhogy ilyen külsővel más leszbikusnak maximum csak megérzése lehet arról, milyen is vagyok valójában. Nem tudja, hogy egy „brancsba" tartozunk, ezért nem jön oda hozzám a buszon, nem szemez majd velem az utcán.
Miért ne lehetne ezt apró jelekkel érzékeltetni? - kérdem naivan. De Lilla válasza oly egyszerű.
- Lehetne, de ennek kábé annyi a létjogosultsága, mintha valaki, akár meleg, akár heteró az aktuális metrós-flörtjének névjegykártyát nyomna a kezébe. Megesik, de nem jellemző.
Majd hozzáteszi, hogy a meleg buliban is nehezen megy az ismerkedés.
- A leszbikusok többsége zárkózott. Arra vár, hogy megszólítsák. Ez a 22-es csapdája. Tehát a „való élet" helyett marad az internetes párkeresés, olyan oldalakon, mint például a Melegrandi, a Gayrandi, az Angyalkák vagy a Pink Vanilla. Nekünk, melegeknek a net biztos pont - bármennyire is húzzuk a szánkat, máshogy nem igazán bukkanhatunk a nagy Ő-re. Ahogy a heterók sem szeretnek feltétlenül így ismerkedni, úgy mi sem, de a szűkülő lehetőségek miatt mégis mindenki kiteszi magát a „húspiacra", mert ez egy nem is akármilyen lehetőség. Csak míg a heterók például a kevés szabadidejükre hivatkozva regisztrálnak, addig mi azért, mert ezeken a meleg virtuális tereken koncentráltan vannak jelen azok a lányok, akikkel a „való életben" nem futnék össze. Vagy ha össze is futnék, elmennének mellettem.
Lillával arról is beszélgetünk, hogy neten ismerkedni elég személytelen, mert mégis ki az az ember, az adatlap mögött? Igazat mond magáról? Szexet akar, vagy komoly párkapcsolatot? Tényleg szép, vagy csak felrakta magáról élete legjobb fényképét? Persze mindezt viszonylag rövid idő alatt ki lehet deríteni, arról nem is beszélve, hogy a „való életben" is belefuthatunk linkekbe, heterókba, melegekbe egyaránt. Csakhogy a leszbikusoknak azért is nehéz a világhálón ismerkedni, mert - ahogy Lilla elárulja - szinte mindenki ismer mindenkit. És ugyan ez még jó is lehetne a leinformálás miatt, de ami nagyobb baj: szinte mindenki kezdett már mindenkivel... Abban pedig igaza van: mégis ki akarna az exének az exével járni? Vagy bármit csinálni?
- Nem szeretek neten ismerkedni, de élek vele. Majdnem minden exemet az internetnek köszönhetem, és szerintem a következő párom is onnan lesz. De egyelőre most erőt kell vennem magamon, hogy újra belevágjak, és megint elkezdjem az unalomig ismételt ismerkedős bemutatkozást a „1398485 számú versenyzőnek": Szia, Lilla vagyok, 26 éves, budapesti középvezető, barátokkal, szülőkkel, kedvenc énekesekkel, filmekkel, és egy rakás hobbival... De legalább azt már nem kell hozzátennem, hogy egyébként meg leszbikus vagyok. Mert itt mindenki tudja...
