A kísérletet német tudósok egy csoportja végezte, önkéntesek bevonásával. A csapatot két részre osztották, és meztelen nők fotóit mutatták nekik, azzal a kis trükkel, hogy a nők arcát számítógéppel kicsit a férfi résztvevők arcára formálták. (A férfiak ezt nem tudták, illetve nem is vették észre). Az egyik csoport tagjainak kellemesen meleg vízbe kellett belelógatniuk a kezüket, míg a többiek keze jeges, már szinte fájdalmat kiváltóan hideg vízben ázott a fotók nézegetése közben. A pulzus, vérnyomás és a nyálban található kortizolszint (stresszhormon) elemzése alapján egyértelmű volt, hogy az utóbbi csoport komoly stresszhatásnak volt kitéve.
A nyugodt férfiak továbbra is a hozzájuk hasonló nőket részesítették előnyben, ám a stresszes állapotúak ízlése gyökeresen megváltozott. Ők leginkább azokat a nőket választották ki, akik a legkevésbé hasonlítottak rájuk.
Az eredmény tudományos magyarázata: kedvezőtlen körülmények között a hím egyedek önkéntelenül olyan nőstényeket választanak, akik a lehető legeltérőbb genetikai kóddal rendelkeznek, hogy így biztosítsák az utódok genetikai változatosságát. A hasonló genetikai állományok folyamatos keveredése ugyanis egy idő után a környezeti változásokhoz nehezen alkalmazkodni tudó, genetikailag „sivárabb" utódokat jelent. Márpedig a stresszhelyzet azt az információt küldi az agyuknak, hogy veszélyes környezeti hatásokra kell felkészülni.
www.livescience.com