Beszippantott a történet
Engem sem került el a Szex és New York láz. Egy unalmas hétvégén elhoztam barátnőmtől az első évadot, mondván majd eltöltöm vele az időt. A hétvégéből egy hónap lett, miközben nap, mint nap erőt kellett vennem magamon, hogy bekússzak a munkahelyemre, és elvégezzem a feladataimat. A lakás romokban hevert, és én hajnalig kifolyt szemekkel bámultam a lányokat.
Aztán megérkezett az első mozifilm változat, és annak ellenére, hogy a sorozathoz képest nem találtam elég izgalmasnak, megnyugvással töltött el, hogy vannak még tündérmesék. Most pedig itt a második rész, de a magam részéről már nem ülök tűkön, hogy megkukkoljam a lányokat, akiket akár én és a barátnőim is alakíthatnánk. Talán még a sztori is erősebb lenne.
Cosmo helyett kakaó
Édesanya lévén figyelem a mai tízéveseket, és felfedezni vélem bennük a Szex és New York-szindrómát. A lányom baráti társasága is négy csajból áll, akik folyton kibeszélik az aktuális problémáikat az erre a célra igénybe vett tinédzser szobában. Néha elcsípek egy- egy beszélgetésfoszlányt, és rá kell jönnöm, nem megy ez másképp kislányként se, mint felnőttként.
A téma örök: ki kibe szerelmes, ki kivel veszett össze, ki miről álmodozik. Carriékkel ellentétben azonban ők Cosmopolitan koktél helyett kakaóval koccintanak az élet nagy dolgaira. Ám ha a saját korosztályomban nézek körül, kénytelen vagyok belátni: az életben nem igazán működnek a többszereplős lánybarátságok.
Három nő= balhé
Túl sok nő egy helyen sosem bírja hosszú ideig. Harmincvalahány éves tapasztalatom mondatja ezt velem. A nőneműekkel zsúfolt iskolai osztályok, munkahelyek egészen eltérnek azoktól, ahol a férfiak is jelen vannak. Diákkoromban harmincan voltunk az osztályban, csupa lány. Folyton ment a kavarás, az egymásra irigykedés, a pletykálás.
Felnőtt fejjel rengeteg ismeretséget kötöttem, ezekből hol haveri, hol baráti viszony alakult. Nem egy alkalommal kerültem olyan helyzetbe, ahol már meglévő barátnők mellett kaptam helyet. Mindig kudarcba fulladt kísérletek voltak ezek, ahogy azok is, amikor én próbáltam összemelengetni barátnőimet egymással. Ha kettőnél többen lettünk, abból mindig csak baj lett. Féltékenység, irigység, egymás háta mögötti pletykálás.
„Ez az én pasim!"
Még az első munkahelyemen dolgoztam, amikor egyik kolléganőmmel közelebb kerültünk egymáshoz. Egyre többször fordult elő, hogy munka után együtt maradtunk, és megállás nélkül beszélgettünk. Egy idő után eljött a baráti társaságomba. A lányok bizalommal fogadták, és rengeteg közös programot szerveztünk. Olyanok voltunk, mint négy testőr, és bevettük a budapesti éjszakát. Egy idő után feltűnt, hogy ha külön-külön találkozom velük, mindenkinek van néhány keresetlen szava a másikról.
Kolléganőm rendkívül csinos volt, így némi irigységet véltem felfedezni barátnőimben. Egy alkalommal aztán botrányba fulladt az este. Egyik barátnőm állította, hogy kinézte őt egy pasi a szórakozóhelyen ahol voltunk. A férfi végül azonban kolléganőm telefonszámával távozott. Barátnőm szó szerint nekiesett a lánynak. Soha többé nem vihettem a társaságba. Állítom, ha férfiak lettek volna, egy pofonnal elintézik az ügyet, és vége. Nálunk, nőknél azonban ez jóval bonyolultabb.
Betolakodó lettem
Néhány év múlva én kerültem be egy már kialakult barátnős csapatba. Magával sodort az új társaság, és annak ellenére, hogy kebelbarátnőm nem örült a dolognak, én időm nagy részét újdonsült ismerőseimmel töltöttem. Egyszer aztán külön programot beszéltem meg egyikükkel. Itt indult el a lavina. Ez ugyanis nem tetszett a másik kettőnek, ellenséget véltek felfedezni bennem, aki az ő nyugalmukat megbolygathatja. Ezért ott kezdtek el fúrni ahol lehetett, és néhány hetes kavarás után egy vitás helyzetbe keveredvén darabokra szedtek. Én voltam a vádlott, ők pedig a vádlók. Soha többé nem láttam őket.
Egyszerűen sosem működött a többszereplős mutatvány. Szerintem mi nők így vagyunk kódolva. Ellentétben a férfiakkal, akik tapasztalatom szerint sokkal egyenesebbek, korrektebbek, és ha valami problémájuk van egymással, azt gyorsan helyre teszik. Megoldást nem tudok...
Kíváncsiak voltunk, vajon a szakember tud-e. Megkérdeztük szakértőnket, Rosta Teodóra klinikai szakpszichológust.
Szeretem is meg nem is a Szex és New York-ot - kezdi Teodóra. Szeretem, mint amennyire az illuzionista mutatványát lehet szeretni, ha tisztában vagyok vele, hogy az nem a valóság. Ezzel a történettel ugyanis épp ez a baj. Valószerűtlen kapcsolatok a filmvásznon valószerűtlen elvárásokat teremtenek az életben.
Valaki mindig kiszorul
A pszichológus szerint alapvető dolog azt megérteni, hogy a kapcsolat, az két emberről szól. Ott, ahol több kapcsolat létezik egyidejűleg, az már csoport. Bármiféle értelemben. A csoport bonyolultabb létezési forma, a saját törvényszerűségeivel, hierarchiájával, belső harcaival és rivalizálásaival. Igaz, hogy kapcsolatokból épül fel, viszont különböző emberek alkotják, amit hajlamosak a csoporttagok elfelejteni. Ha pedig több, és főként különböző ember van együtt, az bizony több alkalmazkodást kíván meg.
Minél kisebb a csoport, annál erősebb az érzelmi kölcsönhatás, amit a tagok egymásra gyakorolnak - folytatja. - Tehát annál nagyobb érzelmi tétje van, ha valaki nem tud azonosulni a csoport közös céljával, legyen az közös program, közös pasizás vagy tanulás. Ha úgy tetszik, annál nagyobbat szólnak a veszekedések. Nem is beszélve arról, ha nők között a kimondatlan szabály így szól: „az a pasi csak az enyém lehet" Előbb-utóbb előfordul, hogy valaki kilóg a sorból vagy megsérti a szabályokat, akkor a többiek összes érzelmüket a nyakába zúdítják. Ő lesz a bűnbak. A csoport ugyanakkor egy „közösségi háló" is, amelynek magától értetődően lesz széle, és szükségszerű, hogy valaki mindig a szélére szoruljon. Van, akinek ez nem számít, de van, aki nagyon rosszul tűri a peremhelyzetet, ha pl. irányító szeret lenni. És ha valaki rosszul tűri, akkor ki szokott lépni, ott szokta hagyni a többieket. Jön helyette valaki más, ha meg nem, lehet, hogy a csoport (baráti társaság) fölbomlik.
A nők nem pofozkodhatnak
Igaz, hogy a férfiak egyszerűbben rendezik le konfliktusaikat, de ne feledjük, hogy számukra megengedhetőbb a nyílt, agresszív viselkedés - mondja a pszichológus. Mi nők is úgy tartjuk, hogy ez olyan „férfias". Nem hiszem, hogy két pofozkodó nő látványával is ennyire toleráns lenne a közvetlen környezetük. Ezzel el is érkeztünk a nemi szerepek területére. A szakember szerint a férfiak a csoportot is másképp csinálják. Kevésbé érzelmileg bevonódva, mint mi nők.
Probléma megoldásaikból ugyanis általában hiányzik az ún. érzelmi érvelés, ami viszont ránk nőkre jellemzőbb. Szerintem végül is működik a „többszereplős mutatvány", ha el tudjuk fogadni, hogy a csoport mindig mozgásban van a tagok saját élettörténetével, értékeivel és konfliktusaival. S hogy szerintem mi a megoldás? Legyenek fontos kapcsolataink, barátaink nemtől függetlenül, és legyenek közösségek, ahova tartozhatunk, akik olyan értékeket képviselnek, amelyekkel tudunk azonosulni, akik elfogadnak minket, és akiket mi is el tudunk fogadni.
Rosta Teodóra
klinikai szakpszichológus,
tranzakcióanalitikus CTA (P)
www.szakpszichologus.info
