Felmérések szerint karácsonyra esik a legtöbb eljegyzés. A Leszelafelesegem.hu oldal üzemeltetői a weblap indulása óta mérik, mikor vannak a leánykérések. Eddig is tudtuk, hogy évfordulók környékén, ünnepekkor esedékes a térdre borulás, de eddig úgy érezték, mégis a Valentin nap a főszezon. Ez az elmélet nemrég megdőlt.
A szerkesztők eddigi tapasztalatai alapján, közel 100 megszervezett leánykéréssel a tarsolyukban megállapították, hogy a leánykérések éves eloszlása a következő: az eljegyzések 40%-a karácsonykor, 25%-a Valentin napkor, a többi pedig az év bármely napján, főleg évfordulókon (megismerkedés évfordulója) vagy a hölgy születésnapján történik.
Nem fontos mikor, a körítés a lényeg
Arra is van kimutatás, hogy a nőknek igazából nem számít, melyik napon kérik meg a kezüket, csak a körítés lényeges. Még az sem fontos, hogy milyen gyűrűvel zajlik a történet, bár egy saját készítésű jegygyűrű tuti sikert arat (itt csak a forrasztás része komplikált kissé). Ami számít, és amire fontos az uraknak hangsúlyt fektetniük, hogy romantikus körülmények között történjen a leánykérés.
”A legérdekesebb pedig azon kedves hölgyügyfelünk kérése volt, aki hiába áhítozott arra, hogy karácsonykor megkérjék a kezét, nem történt meg, ezért úgy döntött, elébe megy a dolgoknak. Ági tegnap jelentkezett nálunk, hogy segítsünk neki megkérni a barátja kezét, éspedig holnap, az orosz karácsony napján, hiszen a fiú negyedrészben úgyis orosz származású.” – állítják a szerkesztők.
Az oldalon számtalan mulatságos, tanulságos vagy éppen tragikomikus történet olvasható, leánykérésekről:
A döntő pillanatban ment ki pisilni
”Nagy focirajongó vagyok, és a barátnőm, Kati is azzá vált. Amikor eldöntöttem, hogy az életem hátralevő részét vele szeretném eltölteni, rögtön tudtam, hogyan fogom megkérni a kezét. Jegyeket vettem egy játékra, felhívtam a pályát és elintéztem, hogy a kivetítőn megjelenjen a „Kati, hozzám jönnél?” felirat. Amikor az első félidő után Kati kiment a mosdóba, azt gondoltam, nem nagy ügy. Csakhogy a felirat feltűnt, én meg ott ültem egyedül, a kamera kifejezetten a mi üléseinkre irányult. Az egész stadion azt látta, hogy ott ülök egyedül! Kati visszajött néhány perccel később, de a pillanat addigra már elmúlt. Azért megkértem a kezét, de nem volt olyan nagy meglepetés, mint ahogy szerettem volna.”
(János, 28)
Egy kellemetlen leánykérés
”A barátom felhívott, és azt mondta, találkozzunk nála. Késésben voltam, ezért csak egy pizsamafelsőt vettem fel és copfba fogtam a hajam. Amikor benyitottam hozzá, azt láttam, hogy az egész családom ott áll és a barátom fél térdre van ereszkedve. Még rosszabb lett, amikor a testvéreim elkezdtek fotózni. Végig csak arra gondoltam, hogy az életem egyik legfontosabb pillanatánál milyen rosszul nézek ki. Nagyon kínosan éreztem magam és elkezdtem sírni. Szerencsére mindenki azt gondolta, azért van, mert annyira boldog vagyok.”
(Erika, 23)
A kutyus elvesztette a gyűrűt
”Rita, a barátnőm nagyon szeretett volna egy kölyökkutyát, de én azt mondtam neki, szerintem nem vagyunk kész még ekkora felelősségre. Egy évvel később már tudtam, hogy a kapcsolatunk megérett arra, hogy a következő szintre lépjen, szóval egy szép meglepetést terveztem neki. Megvettem a tökéletes gyűrűt, majd találtam egy tenyésztőt, akitől megvettem egy golden retriever kiskutyát. Egy nap, amikor Rita nem volt otthon, hazavittem a kiskutyát és a gyűrűt egy piros szalaggal a nyakába kötöttem. Úgy számítottam, amikor hazajön, a kiskutya majd odaszalad hozzá és ő megtalálja a gyémántot. Nos, megérkezett, meglátta a kiskutyát és megijedt... amikor elmondtam neki, hogy nézze meg, mi van a nyakában... nem volt ott semmi. Amikor nem figyeltem, a kiskutya leszedte a szalagot a nyakából. Az egész lakást átkutattuk a gyűrű után, de nem találtuk meg."
(Miklós, 31)
Végül megosztjuk egyik kedvenc történetünket is, amelyet a Csajok és pasik blogon találtunk.
Ha minden igaz, a szomszéd csajt jegyzetem el
„Tavaly december elején elhatároztam, hogy elkezdek egy szelíd kis hadjáratot, melynek célja, hogy Balázs végre rászánja magát és megkérje a kezem. Semmi hatása nem volt. Telt-múlt az idő. Aztán karácsony előtt 3 nappal beállít egy hatalmas virágcsokorral, majd azt mondja, hogy rohannia kell vissza a műhelybe. Szépen szétbontottam és két csokrot csináltam belőle. Este Balázs jön haza, és olyan érzésem van, mintha nagyon várna valamire. A vacsora alatt végig vigyorog. Egyszer csak megkérdi, hol a virág? Mondom, az íróasztalomon. Megkérdi, hogy tetszik-e? Mondom, nagyon. Kezdett az egész dolog ijesztő lenni."
"Egy kis idő múlva feláll és kimegy. Hamarosan rohan vissza és kérdi, hogy miért vágtam ketté és hol a másik fele? Mondom, odaadtam a szomszédnak. „Ha minden igaz, akkor nemrég jegyeztem el a szomszéd csajt” – mint elárulta, a virágba rejtette az eljegyzési gyűrűmet. És mivel a rám eső részben nem találta, könnyen kitalálható jelenlegi valós helye. Mindketten rohantunk át a szomszédba. Már este tíz volt, de nem zavart: nyomtuk a csaj csengőjét. Szerencsére még ébren volt, csak már neglizsében. Felvázoljuk neki, hogy miért is e kései látogatás. Erre ő felnevet és bevezet minket a nappaliba, ahol a csokor az asztal dísze immár. Balázs vizet fröcskölve gyorsan kirámolja a vázából a bokrétát, és szálanként vizsgálni kezdi. Egy pillanatra megáll, kiemel egy szálat és nekem nyújtja: „Hozzám jössz ?”
(Enikő, 26)
