A cikk előző részében arról volt szó, milyen energiákat kell mozgósítani Plútó-hatás idején...
Szembenézni a halállal
Mivel a Holtak Birodalmának urával akad dolgunk, a plútói helyzetekben elkerülhetetlenül meg kell tapasztalnunk a halált. Ritka, szerencsés esetekben csak átvitt értelemben: végleges búcsút véve korábbi identitásunktól, szerepeinktől. Máskor szó szerint is közel kerülünk hozzá, akár hozzátartozó, szeretett barát távozása folytán, akár a mi életünk kerül veszélybe egy súlyos betegség, egzisztenciális összeomlás, baleset, bűncselekmény, természeti katasztrófa, háború miatt.
Tisztességes alku
A mítoszok tanúsága szerint Plútó kemény szívű, könnyek, szenvedés, könyörgés nem lágyítja meg. Ha valami elmúlásának visszavonhatatlanul eljött az ideje, valóban hajlíthatatlan, ha azonban a látszólagos esélytelenség ellenére sincs még itt a vég, hajlandó tárgyalni. Ugyanazzal a mozdulattal, amivel korábbi életünk összes díszletét, kapcsolatát képes volt egyetlen pillanat alatt eltörölni, értékes adottságaink, múltunk eltűntnek hitt szereplőinek sokaságát is elővarázsolhatja. Ha kiérdemeljük.
De ne reménykedjünk abban, hogy olcsó kis bűvészmutatványokkal, látszatmegoldással átvághatjuk. A „csereportékának” számunkra is értékesnek kell lennie, az „engesztelő gesztus” pedig tőlünk is nagy áldozatot, önfegyelmet követel. Ha erre nem vagyunk képesek, a szó fizikai értelmében is meghalhatunk, vagy elveszítjük azt az értékes kapcsolatot, pozíciót, aminek védelmében harcba lendültünk.
Ha a szó szoros értelmében vett halálközeli élményben volt részünk, mérhetetlen tisztelet tölt el az élet mindennemű formája iránt. Ilyenkor csak abban az esetben jöhetünk vissza, ha valami konkrét feladatot vállalunk, amivel tágabb környezetünk fejlődéséért is teszünk valamit. A Plútó individualista, egyszersmind a tömegmozgalmak, tömegeket érintő hatások bolygója is.
A sámánista hagyományokban a beteg vagy haldokló lelkét visszahozó szent embernek nyomós érveket kell felsorakoztatnia az alsó világ urának (burját – mongol hagyományban Erlig Kánnak), miért is lenne egyelőre jobb helyen védence az emberek között. Emellett a halandók számára is értékes áldozati ajándékokkal sem szabad fukarkodnia. A sikeres visszatérés után pedig ügyfelének, de olykor neki, sőt az egész településnek is komoly változtatásokat kell eszközölniük. Továbbítaniuk kell a holtak kívánságait, intéseit az élő hozzátartozók számára. Valamilyen szolgálatot kell tenniük, áldozatot kell bemutatniuk vagy más, az egész közösség javára váló feladatot kell teljesíteniük.
Kincseink a felszínre kerülnek
Ami nem öl meg, megerősít - tartja a mondás, és csakugyan, mihelyt kipihentük túlvilágjárásunk viszontagságait, telítődünk életerővel. Rég elfelejtettnek hitt képességeink éledhetnek újra. Nnem kell feltétlenül kanálgörbítésre gondolni, gyakran olyan egyszerű adottságokról van szó, mint egy gyerekkorban elsorvasztott művészi adottság, előadói, irodalmi véna újraéledése. Vagy olyan készségeket fejlesztünk ki, melyek létezésének nem is voltunk tudatában – különben túl sem élhettük volna a próbatételeket. ”Nem is tudtam, hogy én ezt tudom” – hüledezünk magunk is, meglepődve teljesítményünkön.
Mélyebb önismeret, több önállóság, rettenthetelen bátorság
Ha eddig nyúlszívűek voltunk is, akik sem a saját sem a mások érdekeiért nem voltunk képesek kiállni, a velünk történtek sikeres átvészelése után nem kiskorúsíthatjuk újra magunkat. A Mars magasabb oktávjaként a Plútó a harci szellem, önvédelem, túlélési ösztön, asszertivitás kifinomultabb, mélyebb szintjeit képviseli.
A Mars egyszerűen vakmerő, a kaland kedvéért is szívesen virtuskodik, erejét fitogtatja, gyakran anélkül is felveszi a kesztyűt, hogy tisztában lenne az erőviszonyokkal. Lendülete, életereje, kezdeményezőkészsége számos nehézségen átlendíti, de az elhamarkodottság, rossz időzítés, tartalékainak idő előtti kimerítése gyakran okozza vesztét.
A Plútó nem pufogtatja el idő előtt munícióját. Hosszan tartó hadjáratokban is képes helyt állni, nem csupán mások, hanem saját sebezhető pontjaival is tisztában van. Ha szembesültünk legmélyebb félelmeinkkel, túl vagyunk legszörnyűbb tapasztalatainkon, csodával határos módon életben maradtunk, már nem lesz olyan könnyű bennünket megríkatni
A gránátalma lakoma után…
Ne feledjük, ha már ettünk az alvilág lakóinak eledeléből, nem tehetünk úgy, mint annakelőtte. Egy-egy plútói élmény hatására akár el is idegenedhetünk környezetünktől, bizonyos értelemben társadalmon kívülivé válunk. Nem kell köztörvényes bűnözőnek lennünk ahhoz, hogy túlélésünk érdekében áthágjunk bizonyos normákat. Vannak, akiknek háborús élményeik, egy baleset, vagy természeti katasztrófa során átéltek akár végérvényesen is megzavarhatják elméjüket. De társadalmilag teljesen szalonképes díszletek mögött is szerezhetünk olyan tapasztalatokat, melyek feldolgozása csak a nagy átlag által normálisnak tartott tudatállapotok meghaladásával lehetséges. Egyszerűbben fogalmazva: valamilyen értelemben elveszítjük ártatlanságunkat. Tapasztalatainkban talán nincs is semmi titkolni való, mégis kénytelenek vagyunk magunkban tartani őket. Hiába is mesélnénk el azoknak az ismerőseinknek, akik még fogalmi szinten sem ismerik alvilág járásunk tartományait.
Máskor a tudattalanunk működéséről szerzett élmények egy életre szavunkat szegik. A beavatottakhoz hasonlóan mi is érezzük, gondosan meg kell őriznünk titkunkat, mert csak ily módon újíthat meg bennünket, akár legnehezebb perceinkben is isteni ereje. Lehet, hogy nem vagyunk jártasak a mitológiában, tehát soha nem hallottunk arról, hogy a misztériumok kifecsegése az istenek azonnali bosszúját vonja maga után. Most mégis érezzük: akár személyiségünk totális felbomlásával is fizethetünk szószátyárkodásunkért. Talán ezért olyan szűkszavú maga a mitológiai Plútó is.
Az első részhez kattints ide | Plútói küzdelem a T-Rex-szel 1.
