A cikk előző része: Tisztes távolban önmagunktól
Ezek az életutak tele vannak súrlódásokkal, összeütközésekkel, akadályozott haladással és egyéni, újszerű megoldásokkal. Ez a kreatív típus nem holmi művészi allűrből válik azzá. Számára, egészséges, kiegyensúlyozott lelki működéséhez ugyanis elengedhetetlen, hogy újra meg újra kifejezze, megjelenítse szimbólumait a külvilágban. Ily módon hangolja össze ösztönösen, egészséges módon az ellentétes személyiségrészeket, fabrikál egy járható, harmadik utat azokban az esetekben is, amikor látszólag csak két, egyformán rossz alternatíva kínálkozik.
Ezek a valamilyen művészi tevékenység révén létrehozott, megjelenített szimbólumok ragasztóanyag módjára tartják össze az egymással olykor homlokegyenest ellentétes irányultságú, dinamikájú, teljesen eltérő igényeket támasztó személyiségelemeket. Félig tudatos, félig spontán folyamatról van szó, de amig időt, figyelmet fordítanak rá, az egészséges egyensúly is fenntartható- bár feszültségekkel így is számolni kell.
Nem feltétlenül zseniális művészi-előadói képességekről van itt szó. Nem kell az illetőnek feltétlenül művészi karriert befutnia, lehet, csak hobbi szinten, lelki egyensúlya megtartásához szükséges módon műveli. Felmérhetetlen károk, személyiségkárosodás következik be azonban olyankor, amikor az effajta kreatív önkifejezés valamilyen okból leblokkolódik. Ez történhet hasznossági megfontolásokból, más esetben idő nem marad rá, vmilyen családi esemény, betegség, stb. miatt. (A Nap – Szaturnusz, Nap – Plútó erőpróbáló aspektusai akárcsak a részletesen bemutatott Szaturnusz – Plútó kvadrát jelezhet ilyen problémát. Ha a születési képletben, radixban fordul elő, végigkíséri az egyén életét, ha csak tranzithatásként, átmeneti zavarként kezelendő).
A baj csak az, hogy ilyenkor teljesen megszakad a tudat és az emlitett tudattalan tartományok, ösztönrétegek közötti kapcsolat, leomlik az összekötő híd. Az eredmény: a jobb kéz immár semennyire sem fogja tudni, mit csinál a bal, személyiségünk torzul, nem fejlődik szimmetrikusan hanem valahogy féloldalas lesz, a fejlődésükben lemaradt, lelassult részek pedig a későbbiek folyamán rengeteg problémát okoznak. Irracionális hangulatokat, önromboló kapcsolatokat, feszültséget, hangulati hullámzást, súlyosabb esetben szenvedélybetegséget, válságokat.
Legyünk újra képben
Nagyon fontos tehát újra építeni a hidat az említett személyiségrészek és a tudat között. Ennek egyik legkézenfekvőbb módja ha mindenféle művészi ambíció, elvárás nélkül rajzolni kezdünk. Fontos lenne, bármennyire elfoglaltak vagyunk is, időt szakítani rá, mert ily módon a korábban elfojtott személyiségterületek is „szólásszabadságot” kaphatnának és a maguk szimbolikus nyelvén elmondanák, mi a baj, egész konkrétan milyen jellegű, más változtatásokat igényelnek.
A belső tartományok megközelítésének másik, könnyen hozzáférhető módja az álmokkal való foglalkozás (rendszeres álomnapló vezetése akár éveken át, szimbolikájuk megértése, bizonyos, erőteljes, jótékony hatású álomképek lerajzolása) lenne., ill. a két módszer egymással kombinálása. Akármelyiket választjuk is, az a fontos tehát, hogy a tudat újra képes üzeneteket kapjon a tudattalan rétegekből, hogy a szó szoros értelmében képünk legyen a dologról, képben legyünk arról ami a színfalak mögött, nappali látóterén kívül zajlik, legyen jövőképünk és hogy képesek legyünk beavatkozni is ahelyett hogy puszta szemlélők és elszenvedők lennénk.
A módszer egyik legnagyobb előnye, hogy szinte automatikusan , különösebb erőfeszítések, akarás nélkül szűntet meg más, kevésbé egészséges feszültségoldási módokat, pl. az ivást, dohányzés, kényszeres evést kapcsolati függőséget - és indít el spontán gyógyulási, probléma megoldási folyamatokat. Munka közben olyan meglátások, ötletek támadnak, melyek korábban eszünkbe sem jutottak volna, és a kínzó, látszólag teljesen kezelhetetlen élethelyzetek vagy spontánul enyhülnek, vagy mi tudunk beavatkozni az eddigieknél sokkal újszerűbben, hatékonyabban, esetleg teherbíró képességünk nő, jobban tudjuk kezelni a nyomást, stresszt,ha semmiképp sem változtathatunk külső körülményeinken.
a szerző asztrológus
Korábbi részek:
• Tisztes távolban önmagunktól
• Az elnyelt vitalitás és visszaszerzése
• A plútói túlélőkészletek mozgósítása
