Délelőtt érkeztünk Miskolcra, és egy pillanatra meg is lepődtünk, hogy eltévesztettük a dátumot, mert sehol nem láttunk fesztiválra utaló jeleket. Nem integetett óriás béka a Miskolc táblánál, és egyetlen árva plakát sem hívta fel a figyelmünket az eseményre. Aztán a zene felé vettük az irányt, de csak dél-amerikai indiánok játszották az Édes kisfiam c. számot a villamosmegállóban. Itt leszólítottunk egy kedves nyugdíjas párt, akik békás lufival várakoztak, ők igazítottak útba minket.
Szerintük mindenképp érdemes megnézni a kocsonyafesztivált, még külföldről is jönnek a népek ilyenkor, annyira jól szokott sikerülni. Így végre nem csak Budapestre mennek a fiatalok arra szigetre, ahol egy sátorban buliznak hetekig, hanem itt Miskolcon is jól érzik magukat, ahol mindenki tudja mi történik velük.
Potyka Kati húsának szeme van és pislog
A Széchenyi utca első kirakatától kezdve egészen az utolsóig, mindegyik telis-tele a fesztivál jelképével, a békával. A legenda szerint egy tót fuvaros, a miskolci Magyar Huszár fogadóban szállt meg éjszakára, és vacsorára kocsonyát rendelt. A kocsmárosné, Potyka Kati, elé is tett egy tányérral, de amikor a vendég a tányér közepén lévő húsba akarta szúrni a villáját, ijedten kiáltott fel, hogy a húsnak szeme van, és pislog is. Végül kiolvasztották a békát a kocsonyából, és azóta ismerik a mondást: Pislog, mint miskolci kocsonyában a béka.
Kocsonyát szinte minden üzletben árulnak: ötszázért zavaros, kilencszázért áttetsző különlegességeket választhatunk. Kipróbáltuk a báránykocsonyát, amit kicsit sótlannak találtunk, de tökéletes volt a borjú és a halkocsonya. Hiába kerestük, sehol nem árultak libakocsonyát, viszont láttunk gyümölcskocsonyát, és egy tállyai étterem kínált tokaji aszú kocsonyát is.
A fesztivál nem a vegák mennyországa
A kocsonya mellett jól fogyott a forralt bor is, mi a Boszorkányvér fantázianevű narancsos-mazsolásra szavaztunk, százötven forintért adták decijét. A látogatókat leszólítva ajánlotta kóstolásra portékáját a sajtos, de sonkából, kolbászból és különböző füstölt malacalkatrészekből sem volt hiány.
Sajnos itt is jelen voltak a műsparhelton hagymás húst, vagy hurkát-kolbászt sütő vállalkozások, akik lassan minden magyar fesztivált egyformává, unalmassá és drágává tesznek. Tarolt az ugyancsak egyforma ízű, árú és méretű töki pompos is, csupán a neve változott, hol kenyérlángosnak, hol langallónak hívták. Szerencsére a miskolci vállalkozók, akik külön emblémával hirdették helyi érdekeltségüket, árultak olyat is, amit Budapesten ritkán látunk: hatalmas tócsnikat tejföllel és reszelt sajttal, vagy a sparhelt lapján megsütött krumplilángost juhtúróval 450 forintért. A fesztivál nem éppen a vegák mennyországa, de éhen ők sem halnak.
Pálinkafesztiválként sem utolsó
Forralt borunkat Miskolcon tanuló egyetemistákkal ittuk meg, akik elmesélték, hogy tavaly még nem értették, miért ez a nagy felhajtás a kocsonya körül, de azóta megszerették a kocsonyát is, és mivel annyi pálinkát kóstolhatnak a fesztiválon, amennyit csak akartak, ezért ők egyszerűen miskolci pálinkafesztiválként tekintenek az eseményre. Beszélgetésünknek a mohácsi busók vendégszereplése vetett véget, amikor ugyanis ők megjelentek az utcában, mindenki felugrott az asztaltól és elrohant, hogy egy jóképű busó férfival fényképészkedjen.
Jövőre talán a felnőtteket is játszóház várja
A fesztivál idejére a városba költözött a Vizsolyi Biblia nyomdája is, ahol kipróbálhatjuk a papírmerítést vagy a régi kézi sajtón való nyomtatást. Felnőtteknek és gyerekeknek is nagy élmény.
Érdemes megkeresni a Fő utca egyik üzlethelyiségében a Miskolci Egyetem Természettudományi játszóházát is, ahol a gyerekek különböző kísérleteket végezhetnek. Ahogy a szülők arcát elnéztük, jó néven vennék, ha jövőre nekik is szerveznének majd játszóházat, így legalább a buzgó apukának majd nem kell a kislányát félretolva megoldania a feladatokat.
Béka nyalóka 1200-ért senkinek nem kellett
Amit senki nem vett, de mindenki megcsodált, az a gyönyörű, kézzel készített béka nyalóka, ami inkább egy valódi műalkotás, mint elnyalogatni való édesség. 1200 forintért csak csodáltuk, de nem vásároltuk.
Délutánra annyian lettek, hogy a legtöbb stand megközelíthetetlenné vált, csak sodródtunk a tömeggel, de megnézni már semmit nem tudtunk. Leülni csak a nagyszínpadnál tudtunk volna, ahol nem hallottuk egymás szavát, így hazaindultunk. Ezért érdemes korán érkezni, akkor még egy különleges fesztivál részesei lehetünk. Később, amikor már hatalmas a tömeg, sajnos nehéz megmondani, hogy melyik fesztiválon vagyunk. Az előttünk araszoló pár szerint pont ilyen volt a budapesti Mangalica Fesztivál is, csak tömeg és semmi látnivaló. A kocsonyafesztiválon egészen biztosan van látnivaló, de korán kell indulni.
