Amikor az új szagú szalonba lépve - az olaszok ősrégi, mechanikus kávéfőzőin nosztalgiázva - kiejtettem a számon, hogy a kapszulás eszpresszo művi dolog, kávéhoz értő barátnőm csúnyán leszidott, hogy ez tipikus rosszul informált, bio-sznob gondolat. Attól még, mert egy Nespresso-kávét bárki meg tud főzni - nem kell hozzá bonyolult kávészertartás, riasztóan bonyolult gépek - még nem jelenti azt, hogy rossz kávé.
A Nespresso Boutique megújult terei épp ezt a tapasztalatot erősítik, a kóstolásra ugyanis egy hívogató szeparét különítettek el. A kapszulák ridegségét pedig azzal oldották fel, hogy grandiózus, szőnyegszerű falat alakítottak ki a tároló fiókok kinyitásával és sorolásával. Az impozáns, 6 méteres belmagasságú bolt tartaléka több tízezer kávé lefőzésére elegendő, nem is mertük kiszámolni ez milyen koffein mennyiséget jelent.
Az Operával szemben a századfordulón is kávézó volt, ezt a hagyományt a minőségi kávézás élményével szépen viszi tovább a Nespresso - közösségi térként már nehezen tudom elképzelni az alapvetően bemutatótérként és kávéboltként funkcionáló üzletet. Az alaposan kibővített és "relauncholt" mintabolt immár viszont élénkebben közvetíti a márkára jellemző életérzést - e téren nem marad el a párizsi, londoni, vagy éppen Sao Paolo-i Boutique-októl.
