Többek között olyan francia séfek gyűltek össze az Eiffel-toronyban, mint a 26(!) Michelin-csillagos Joel Robuchon vagy Alain Ducasse, hogy összefogással mentsék a mostanában sokszor alábecsült francia konyha érdekeit. Az elmúlt években egyre több kritika éri a francia szakácsokat, hogy nem hajlandók újítani, nem elég nyitottak új, másfajta alapanyagok használatára, hanem csak ülnek a babérjaikon. A francia séfek krémje ezért közösen küzd azért, hogy ne csak azok a külföldi, tanulni vágyó szakácsok profitáljanak a francia konyha örökségéből, akik később más országokban hasznosítják és fejlesztik tovább tudásukat.
Az egyik modern felfogásúnak tekintett séf, Guy Savoy így nyilatkozott:
"Nem arrogáns vagy nagyképű dolog azt állítani, hogy Franciaország a gasztronómia esszenciája. Nekünk is fel kell vennünk a kesztyűt, és nem szabad hagynunk, hogy más országok szakácsai arassák le a francia konyhákon tanultaknak köszönhetően jött siker által elnyert babérokat."
A kaput egyébként vélhetően az tette be, hogy az idei Bocuse d'Or-on (a gasztronómiai Oscarnak tekinthető díj) egyetlen francia séf sem aratott, a három legfőbb díjazott mind skandináv országból érkezett.
"A pódiumon svéd, norvég és dán séfek álltak, olyanok, akik mögött óriási büdzsé, pénzügyi befektetők állnak - mesélte a két Michelin-csillagot elnyert Alain Dutornier. "Ők már felismerték, milyen fontos a gasztronómia hazájuk turisztikai megítélésében."
A csoport céljai roppant egyszerűek: olyan szövetségbe tömörülnek, ami a francia séfek és konyha érdekeit védi, és olyan szakácsokat nevelnek ki, akik a következő generáció sztárséfjei lehetnek.
