Mikor apátságról, ott élő szerzetesekről és több száz éves hagyományokról hall az ember, akkor valami nagyon titokzatos, filmszerű jelenetet képzel maga elé titkos csapóajtókkal, rejtélyekkel és misztikumokkal. Ehelyett a 888 éves grimbergeni apátságban wifi van, Harry Potter, Facebook, meg a híres Grimbergen sör receptje, a szerzetesek pedig előszeretettel szelfizgetnek az odalátogatókkal.
Belgiumban különleges sört találni nem olyan nagy truváj, elég csak ellátogatni a brüsszeli Delirium Caféba, ahol nagyjából egy hét sem lenne elég arra, hogy végigkóstoljon mindent, és akkor még mindig nem mondhatja el magáról, hogy az összes belga sört kipróbálta. Szóval ha a környéken jár, szánjon egy kis időt arra, hogy ellátogasson ide, vagy ami még jobb, legyen visszatérő vendég mialatt ott tölti szabadidejét, két kocsmázás között pedig látogasson el Grimbergenbe, és ismerkedjen meg a sörfőző szerzetesekkel.
Az, hogy az apátsági sörök általában különlegesek, nemcsak annak köszönhető, hogy mikor egyet kibontok, a lelki szemeim előtt mindig megjelennek a csuhások, akik két mise és áldozás között néha erjesztésekről, kádakról és malátákról diskurálnak, hanem annak a gyakran több száz éves tudásnak is, amit felhalmoztak mióta sörfőzésre adták a fejüket, hogy fenntartsák magukat. Azt persze valószínűleg a grimbergeniek sem gondolták 500 évvel ezelőtt, hogy 2016-ra az egyik legismertebb apátsági sör lesz az övék.
Kirakatfalu Brüsszel mellett
Grimbergen alig 10 kilométerre Brüsszeltől egy kis falu tökéletes kis házakkal, kis utcácskákkal, ahol még a kockakövek is milliméter pontossággal állnak, vagyis pontosan beleillik a filmszerű elképzelésbe. Biztosan vannak titkos alagutak, amik a templom alá vezetnek, és még titkosabb pincerendszerek, amik pedig sörfőzdéig - gondoltam én, amikor idegenvezetőnk betessékelt minket az 1600-as években épült flamand-barokk stílusú templomba. 1128-ban alapította meg Szent Norbert itt a rendet, a premontreiek pedig az 1600-as évektől vágtak bele a sörfőzésbe, ami csak a francia forradalom idején szünetelt. A templom 1999 óta bazilikaként működik, és gazdagon fennmaradt benne a barokk stílus gyakorlatilag összes stílusjegye a hatalmas, aprólékosan és részletgazdagon faragott szószékkel és szimbólumokban gazdag belső díszítéssel, amitől könnyen el lehet képzelni, hogy az akkori kor emberei valójában úgy gondolhatták, hogy egy másik világba csöppentek.
Főnix, de nem úgy
A kolostorban már az egyik fiatal grimbergeni szerzetes vezetett minket körbe, és nagyjából itt dőlt meg a kazamatákban gyertyaláng melletti sörfőzés közben imádságokat dünnyögő szerzetesekről alkotott elképzelésem. Kiderült, hogy itt mindenki állandóan mosolyog, mindenki vidám, miközben megvan a maga feladata, de azért az elég macerásnak tűnő kertészkedést egy külön cég végzi és a meleg ételt sem ők készítik maguknak, arról egy másik cég gondoskodik. Eek után megkockáztatom, hogy az elég nagy kolostort sem ők takarítják a fehér csuhájukban és nem is mosogatnak. A minket körbevezető Koen Meys még a Facebookon is aktívabb mint mondjuk én, de elmesélte azt is, hogy a kolostorban mindenkinek külön szobája van, van akinek kettő is, mert az egyik az irodája.
Sőt, arról is megnyugtatott mindenkit, hogy reggeli közben is nyugodtan beszélgethetnek, ráadásul titkos csapóajtót sem láttam sehol, arborétumba illő kertet és díszes ólomüveget viszont igen. "Igen, ez egy főnix, de ne kérdezzenek Harry Potterről" - szögezte le Meys a színes ólomüveg előtt állva. Az apátságnak - és vele együtt a sörnek is - a főnixmadár a jelképe, ugyanis 1142-ben, 1566-ban és 1798-ban is a tűz martalékává vált és gyakorlatilag a hamvaiból kellett újraélednie. Azóta viszont elég jó állapotban van, most épült egy új könyvtárrészleg is. Ahogyan Meys mosolyogva megjegyezte, a sörbiznisz és a névhasználat elég jól jövedelmez.
A Grimbergen sör is feltámadt hamvaiból
A francia forradalom után nem főztek sört, bár a hitélet tovább folytatódott, aztán az 1950-es években kaptak egy feltételezhetően visszautasíthatatlan ajánlatot, hogy folytassák vagy legalább a nevet és a receptúrát adják át. Utóbbi persze nem titkos, a látogatók kezükbe is vehetik a másolatot és le is fotózhatják, aztán hajrá, indulhat az otthoni sörfőzés. A nálunk is kapható változatot a dán Carlsberg forgalmazza, de például Belgiumban a Heineken a gyártó és a forgalmazó is. Itthon három változat elérhető, a Grimbergen blonde, a blanche és a double-ambrée.
- A blonde tiszta, lágy, világos sör, ahogyan azt a sörkóstolón megtudtuk, 6 fokon érdemes kóstolni. Gyümölcsös jegyeket lehet belőle kiérezni, és aki képes a borkóstoláson is megmondani, hogy milyen hordóban érlelték, az itt ananászt és sárgabarackot érezhet bele a 6,7 százalékos sörbe.
- A blanche egy fehér sör, amit a 14. század óta készítenek. Kicsit citrusos, bergamottos, korianderes és enyhén vaníliás ízeket érezhet ki a 6 százalékos sörből, amit könnyű ételek és tengergyümölcsei mellé ajánlanak.
- Ezzel szemben a double-ambrée sötétsárgás színű, magas minőségű nyers anyagokból készült. Nevét onnan kapta, hogy a legenda szerint a kiváló alapanyagok miatt, aki megkóstolta azt mondta, hogy kettős vagyis "double" íze van. 8 fokon érdemes tálalni húsos ételek mellé ezt a 6,5 százalékos sört, amiből karamellt és az aszalt szilva ízvilágát lehet kiérezni.
- A rouge nevű sört itthon nem lehet kapni pedig az epres-málnás-áfonyás ízvilágú 6 százalékos sör kiváló desszertek mellé is. Egyébként ennek a története az, hogy a kísérletező kedvű sörkészítő szerzetesek az általuk termelt és megmaradt szezonális gyümölcsökkel is kísérletezgettek, hogy ne vesszenek kárba.
Grimbergen tehát elpusztíthatatlanná vált az évszázadok alatt, az én előzetes elképzeléseim a zárkózott, rideg és távolságtartó szerzetesekről örökre eltűntek, bár lehet és most már biztos, hogy aki a sört szereti, rossz ember nem lehet.
