Ülő életmódot folytatóknak van egy jó és egy rossz hírünk: a jó az, hogy egy új svéd kutatás eredményei szerint a hosszú távú, állóképességre összpontosító edzések pozitív hatással vannak a vázizom egészségéért, az anyagcsere-folyamatok javításáért és a gyulladások csökkentéséért felelős génjeinkre, szóval ideje tényleg elkezdeni mozogni. A rossz hír ugyanis az, hogy igen, ennek eléréséhez mindenképp mozogni kell.
Az orvosok a felnőttek számára hetente öt alkalommal legalább 30 perc mérsékelt intenzitású aerob mozgást javasolnak a szívbetegségek, a sztrók, az elhízás és más betegségek megelőzése érdekében. Ez az összesen két és fél óra elsőre talán soknak tűnik, pedig ha belegondol, hogy hetente csak egy (hosszabb) mozifilm hosszát kell egészségének megőrzésére áldoznia, már nem is olyan nagy kihívás az egész. Egyébként meg ki mondta, hogy tévénézés közben nem lehet hatékonyan edzeni?
"Köztudott, hogy a mozgáshiányos életmód miatt magasabb egyes betegségek kialakulásának kockázata, rendszeres fizikai aktivitással viszont megőrizhető fizikai és lelki egészségünk, javítható életminőségünk, így nő a várható élethosszunk is. De hogy edzés során pontosan mi is vált ki pozitív hatást testünkben, eddig nem tudtuk biztosan" – nyilatkozta a news.cision.com oldalon Carl Johan Sundberg professzor, a svédországi Karolinska Intézetben végzett projekt vezetője. Az Epigenetics című folyóiratban megjelent tanulmány rávilágít arra, hogy a géneknek kulcsfontosságú szerepük van a vázizomzat egészségének fejlesztésében az intenzív aerob edzések során.
A három hónapig tartó vizsgálatban 23 egészséges fiatal felnőtt vett részt, akik hetente négy alkalommal végeztek 45 perces erőnléti edzést. A résztvevők csak az egyik lábukkal tekerték a kerékpárt, a pihenő láb pedig kontrollként szolgált a kísérlet során. Minden egyes alkalom előtt és után izombiopsziás mintát vettek a dolgozó és a pihenő lábakból. A kutatók környezeti tényezők által befolyásolt ideiglenes genetikai változásokat keresve több mint húszezer gén aktivitási szintjét és 480 ezer metilációs területet vizsgáltak.
Mi az a metiláció?
A metiláció az a másodpercenként milliószor lejátszódó biokémiai folyamat, ami a test szinte minden rendszerének működésében kulcsszerepet játszik. Napi szinten segít a DNS hibáit kijavítani, kontroll alatt tartja a homocisztein (egy egészségtelen anyag a vérben, mely károsítja az ereket) szintjét és a gyulladások kialakulását, illetve befolyásolja a méregtelenítéshez szükséges mulekulák újrahasznosítását és a hangulatunkat.Sundberg csapata végül összefüggést fedezett fel a metiláció megváltozása és körülbelül 4000 gén aktivitása között. Magasabb metilációt figyeltek meg azokon a területeken, ahol a gének az anyagcseréért és az izmok alkalmazkodásáért felelősek. Megfigyelték, hogy a csekélyebb metilációs területek a gyulladások kialakulásáért felelősek. A várakozással ellentétben a legtöbb ilyen epigenetikai változás nem magukban a génekben vagy a promoter régiókban (a promoterek közvetlenül a gének előtt elhelyezkedő DNS-szakaszok), hanem a génektől távolabb eső ún. szabályozó területeken történik.
"Az eredmények bizonyítják, hogy az állóképességet fejlesztő edzések összehangolt módon befolyásolják DNS-metilációk és génmolekulák ezreit, amelyek biztosítják a megfelelő izomműködést és az egészség megőrzését" – állítja Sundberg. "Ez a felfedezés segíthet olyan gyakori egészségügyi problémák jobb megértésében és széleskörűbb kezelésében, mint a cukorbetegség vagy a szív- és érrendszeri rendellenességek, illetve annak feltárásában, hogy hogyan lehet fenntartani a megfelelő izomműködést. A vizsgálat eredményei szerint a férfi és női vázizomzat között epigenetikai különbségek vannak, ami a két nem jövőbeni terápiás kezeléseiben döntő fontosságú lehet."
Az aerob edzésformák terápiás jelentőségével kapcsolatos további kérdések megválaszolásához számos újabb vizsgálatra lesz szüksége a svéd kutatócsoportnak. Céljuk, hogy többféle edzésmódszert alkalmazva, még több alany bevonásával azt is kiderítsék, hogy mennyire dózisfüggő, illetve hosszú távú a felfedezett hatás az emberi szervezetben.