Egy utazás, ami megváltoztatta az életem - Piros, aki Lappföldön találta meg új céljait
32 évesen rájöttem, mit is akarok - Anita frissdiplomásként Máltára ment dolgozni
Úgy éreztem, túl jól ismer, ezért elmenekültem - Szilvi Granadán töltötte a nyarat, és kitágult a horizontja
Megígértem a barátomnak, hogy nem halok meg - Bori bejárta Chillét, Bolíviát, Argentínát, Perut és majdnem meghalt, mert vakmerő volt
Kristóf Debrecenben nőtt fel, érettségi után Pestre ment, és elvégzett egy hangtechnikusi képzést a Magyar Rádiónál. Mindig szeretett zenélni, zongorázott is kiskora óta. “Szerencsére muzikális alkat vagyok, szinte bármilyen hangszer kerül a kezembe, hamar megtanulok rajta játszani” - mondta.
London, pizza, porta
21 évesen kiment Londonba, hogy kicsit világot lásson, és megtanulja a nyelvet.
Beszélgetésünkből kiderült, hogy szülei gyermekkorában szinte megfojtották az óvó féltésükkel, ezért a végefelé már számolta a perceket, mikor repülhet ki a családi fészekből. Miközben a magyar rádiós tanfolyamra járt, bármit megtett volna, hogy minél távolabb kerüljön otthonról. Ráadásul szülei fél évre még Pestre is felköltöztek vele, hogy a közelében maradjanak.
"Egy évig apró munkákat csináltam kint. Dolgoztam a McDonald’s-ban, voltam éjjeli portás, meg pakoltam a Tescóban is." Kint megismerkedett egy bristoli sráccal, aki egy színtársulat tagja volt. Többször elkísérte, hogy megnézhesse a darabjaikat, mert olyan lakásszínházat csináltak, amit nagyon szeretett.
"Egy idő után én is a csapat tagja lettem, segítettem a hangtechnikában, meg a számok keverésében az előadások alatt. Nagyon örültem, hogy végre megint azzal foglalkozhatok, ami a véremben van. Egy év kihagyás után újra elkezdtem zenélni, sok zenét írtam, kevertem azokban az időkben. Itt nagyon sok érdekes, szakmabeli arccal kerültem kapcsolatba, és rájöttem, mindenképp a zenéléssel kell, hogy foglalkozzak, ezért körülbelül bárkinek besegítettem egy kis hangolási melóba."
Londoni Filharmonikusok, bár, asszisztensi munka
"Hasznosnak mutatkoztak az ismeretségek, kiderült, hogy a Londoni Filharmonikusok önkéntes fiatalokat keres. Jelentkeztem, és legnagyobb meglepetésemre felvettek." Egy egy szobás apartmant tudtak biztosítani számára. Hétvégente még dolgozott egy bárban, illetve a színháznál is, és egy hangmérnök mellett asszisztensként, amit állítása szerint nagyon szeretett csinálni. "A hangmérnök nagy tudású ember volt, sok felelősségteljes munkafázist rám bízott, és minden nap részese voltam a koncerteknek. Bár én a technikai csapat tagja voltam, nagyon megkedveltem a komolyzenészeket, sokkal lazább lények, mint korábban gondoltam. Persze őrültek..."
Az új munkák miatt kint maradt még egy évet, és pont karácsonykor jött haza. A referenciák nagy előnyt jelentettek számára itthon, szinte azonnal szerzett két kisebb munkát. Az év elején jelentkezett a Műszaki Egyetemre, akusztika-hangtechnika szakra, hogy diplomával is tudja igazolni a tudását. "Ha nem sikerül, akkor valószínűleg megint elmegyek külföldre. Remélhetőleg ismét velem lesz a szerencse..." - tette hozzá Kristóf.
