utál mások

Tömött boltok, siető, türelmetlen emberek, sok-sok elintéznivaló. Valahogy így lehetne leírni egy átlagos decembert, miközben az adventi időszak lassításra és megnyugvásra sarkallna minket. Az egyébként is nehéz és az átlagosnál nagyobb alkalmazkodást igénylő év után érthető, hogy az utolsó hetekre erősödni kezd a bennünk keletkezett frusztráció. Az év végi stressz túlterheltséget, ingerlékenységet, dühöt eredményezhet. A gond ott kezdődik, hogy ezt a kellemetlen belső élményt sok esetben a körülöttünk lévők kapják meg, ami nem segíti a békés együttélést és a frusztrációt éppen oldani tudó jelentőségteljes kapcsolódások kialakítását.

Hogyan érezhetjük az „emberutálatot”?

A zsúfoltság, a várakozás, a tömegek sok-sok frusztrációt kelthetnek, és könnyen eljuthatunk arra a szintre, ahol úgy érezzük, hogy annyira idegesítőek a körülmények, hogy mindenkit utálunk. Amikor így érezzük magunkat, az megnehezíti a kapcsolódást, megfosztva minket az örömteli pillanatok élvezetétől, miközben sok konfliktust okozhat nemcsak a családunkkal vagy a kollégáinkkal, de akár idegenekkel is. Emellett nagyon kevés hely jut az empátiának, ami alapján nem is olyan meglepő, miért is olyan türelmetlenek ilyenkor egymással az emberek. Arról nem is beszélve, hogy a gyűlölet olyan erős érzelem, ami kihatással lehet a fizikai egészségünkre is.

Az emberekhez való konfliktusos kapcsolódás mellett ezeknek a nehéz érzéseknek más következményei is lehetnek. A folytonos frusztráció sok-sok mentális és kognitív energiánkba kerül. Ezek a szorongató érzések pedig olyan önmegnyugtató viselkedések irányába vihetnek minket, amik egészségtelenek, mint az alkohol és a gyorsételek fogyasztása, vagy tovább izolálnak minket, mert inkább otthon tévézünk, a sportolás vagy a számunkra fontos emberek társaságát kerülve. Frusztráció esetén bekapcsol a szervezet stresszreakciója is, ami a krónikus stressz pusztító hatását is aktiválja bennünk.

Frusztrációból építkező utálat

A „frusztráló” talán az egyik leggyakoribb érzelmi címke, amit nehéz, bosszantó helyzetek leírására szoktunk használni. A mindennapi bosszúságoktól egészen a lehetetlennek tűnő problémák esetében is. A frusztráció jó megfogalmazás lehet arra, hogy detektáljuk, hogy valami történik bennünk. Jelzi egy érzelem felső rétegét. Egy olyan érzését, ami valahogyan azt mutatja, hogy valami nem úgy történik az életünkben, ahogyan azt szeretnénk vagy elképzeltük. A frusztráció csalódottság, bosszúság, düh, harag, de félelem és szorongás érzése is lehet, amikor szükségleteink, igényeink, céljaink nem teljesülnek vagy akadályoztatva vannak. A „kezeletlen” frusztráció pedig úgy viselkedhet, mintha tüzet raknánk az erdőben, de nem rakunk köré köveket, amitől könnyen lángra kaphat a szomszédos bozótos. 

Utálatoldás tudatosan

Sajnos sok olyan körülmény van, amire nincs ráhatásunk, de arra mindig van, hogyan viselkedünk a nehéz időszakokban is. Ahhoz, hogy ez az időszak valóban szólhasson a lassításról és a számunkra fontos másokhoz való kapcsolódásról, szükséges tudatosabbnak lennünk, és bekapcsolnunk az önreflexió gombot magunkon. Néhány tipp ehhez:

• Kerüljük az általánosítást: a frusztrációval való megküzdés miatt könnyen általánosítunk. Amikor egytől egyig mindenkit idegesítőnek gondolunk, vagy biztosan mindenki minket akar idegesíteni, akkor általánosítunk, és mindenkire kiterjesztjük a gondolatunkat. Vegyük észre, és próbáljuk átformálni reálisabbá a gondolatot!
• Kerüljük a végletes gondolkodást: nem mindenki tisztán jó vagy rossz. A fekete-fehér gondolkodás hajlamosít minket a frusztráció erősítésére.
• Gyakoroljuk az empátiát: nemcsak másokkal, de önmagunkkal szemben is. Az empátia az irracionális gondolatok ellenszere. Ha a másik cipőjében átgondoljuk a helyzetet, könnyebb lehet nem önmagunkra értelmezni a másik viselkedését.
• Agresszió helyett asszertivitás: fejezzük ki a szükségleteinket! Az agresszió csupán agressziót szül, de az asszertivitás segítségével elfogadhatóan kifejezhetőek a nehéz érzések is, miközben valódi kapcsolatot teremtünk.
• Öngondoskodás: ebben az időszakban se felejtsük el priorizálni önmagunkat. Adjunk teret az énidőnek, az értékes, feltöltő tevékenységeknek.
• Kapcsolódjunk: minden nehéz érzés ellenére is választhatjuk azt, hogy kedvesen, odafigyelően reagálunk. Ezzel nemcsak a helyzet feszültségét tudjuk oldani, de az énképünk sem sérül, miközben a negatív érzéseink veszíthetnek az erejükből.

Egyre kevesebb türelem juthat a másokkal való interakcióknak, de fontos látni, hogy megéri a befektetett energia, mert így sokkal inkább békességben és harmóniában élhetünk egymással.