Pszichológusaink, köztük a SelfGuide pszichológiai műhely és az Önsegítő személyiségfejlesztő műhely alapítói mondják el gondolataikat, tapasztalataikat.
Sorozatunk korábbi részeit itt olvashatod el.
Kuna-Várhelyi Gábor: Az unalom az én problémám, nekem van vele dolgom
Mostanában sokat unatkozunk együtt. Rosszul hangzik, de vajon mit jelenthet ez? Azt mindenképp, hogy elveszett a közösen töltött idő öröme és érdekessége. Elsőre párkapcsolati problémának tűnik, de most van rá környezeti ok, ami nem lesz meglepő: karanténban, kényszerű összezártságban és home office-ban, ingerszegény és korlátozott világban élünk már egészen hosszú ideje. És ugyan pont azzal vagyok összezárva, akit szeretek, de ez is lehet sok. Szeretek autót vezetni, de ettől még nagyon fárasztó lenne 10 000 km egyhuzamban. Jó a vezetés, persze, de néha megállni, pisilni, várost nézni, vagy megérkezni legalább ennyire szeretnék. Az ingerszegénység és a korlátozás tehát unalmat szülhet, ez eddig természetes. Akkor lesz belőle valódi párkapcsolati krízis, ha egymástól várjuk a megoldást. Unatkozom, tehát…? Szórakoztass? Üres az életem, úgyhogy…? Töltsd fel te tartalommal? Ezek nem jó válaszok. Az érintettek észre sem veszik, de sok kapcsolatban előfordul, hogy megpróbálják átruházni a másikra a saját működtetésük felelősségét. De ebből soha nem lehet jól kijönni. Irányítsa az életem, vagy töltse fel a bennem kongó ürességet a másik, mert nekem nem sikerült? Nem fog működni.
„Jóban, rosszban, egészségben, betegségben…” – aki kimondta már, biztosan emlékszik a fogadalom szövegére. Ha krízisben vagyok, joggal várhatom, hogy a másik nyugtasson, vigasztaljon, támogasson. Ha veszteség ért és legyengülök, jó, ha van mellettem segítség ilyenkor. De ha ez a szereposztás állandósul, mindenki rosszul jár vele. A gyámoltalan örökre gyámoltalan marad, hiszen a felelősség átadása nem tanít meg semmire. A segítő, támogató, ürességet kitöltő a kezdeti lelkesedés után pedig végzetesen lefárad.
Röviden: az unalom természetes, az unalom érthető, de a saját problémánk, nekünk van vele dolgunk. Mindannyian, akik már elmúltunk 18, úgy szeretnénk nemcsak büntetőjogilag felnőttek lenni, hanem annak látni és érezni is magunkat. Hát tessék, itt a tökéletes alkalom: ahelyett, hogy párkapcsolati problémát építenénk az ingerszegénységből és az unalomból, küzdjünk meg vele mi magunk! Vesszen a függés és felelősség áthárítás, és éljen az autonómia és az önmagunk működtetésének képessége! Nem is kell hozzá más, „csak” saját célok, saját vágyak és tervek. Sok párkapcsolat megrontója az a félreértés, hogy az az igazi szeretet, ha egyformák vagyunk, és egyet akarunk. Épp ellenkezőleg! Kell az alapvető értékekben való hasonlóság, de még mennyire! De nem kell egyformán szeretnünk a kertészkedést. Amíg én elültetem a paradicsompalántákat szép egyenes sorokba, addig ő megtanul egy fél új számot a szintetizátoron. Vagy fordítva, de a lényeg az, hogy az eredményt neki akarom majd megmutatni. Ez így egy jó kapcsolat. De hol itt a közös unalom?
Szalay Ágnes: Néha el kell távolodni, hogy értékelni tudjuk a közelséget
Hát ezen egyáltalán nem csodálkozom! Sőt, csoda, hogy még bírjátok! Szívből szoktam sajnálni a mostani fiatalokat, gimnazistákat, egyetemista korúakat, akik a bulik, koncertek, pletykák, szerelmek és szakítások, békülések és kavarások, egyszóval az élet helyett a szobájukba kényszerülve tanulnak vagy a Netflixbe kapaszkodva próbálják fenntartani a mégiscsak élünk érzést. A legerősebb szerelemnek, a legromantikusabban induló kapcsolatnak is megpróbáltatást jelenthetett ez a bezártság, a néhány kapcsolódást esetleg megengedő, de szociális ingerekben azért igen szegény hónapok sora. Még a mozgás, sport és intellektuális kihívások jelenthetnek könnyebbséget, de azért az most mindennél jobban látszik, hogy a társas ingerek adják legfőbb témáinkat, izgalmainkat, érdeklődésünk központját. Amik most fájón hiányoztak.
Hiába szeretitek egymást, szükség van azért egymástól külön töltött időre, másokkal való kapcsolódásra. Hiszen ezek is töltenek, élményt adnak, témát adnak, másokhoz képest tartoztok ti össze, stb. Lassan talán nyílik a világ, de akár a mostani pandémiás helyzetre nézve, akár úgy egyébként is, ha előfordul, érdemes kezelni, ha unatkoztok együtt, netán már unjátok egymást.
Első tanácsként az jut eszembe, hogy érdemes lehet megbékélni azzal az érzéssel, hogy együtt vagyunk, egy légtérben, de éppen nincs mondanivalónk a másik számára, még csak nem is akarunk közösen tenni vele valamit, egyszerűen csak csendben, egymás mellett vagyunk a magunk gondolataival elfoglalva. Fiatalabb koromból rémlik (ó, de mennyire!), hogy az ember érezheti az ilyen perceket, félórákat katasztrofálisnak, mintha a kiüresedett kapcsolat közvetlen indikátorai lennének, vagy a saját unalmasságának a jelei – de ez nem így van. Egy meleg, bizalommal és szeretettel teli kapcsolatban előfordul, hogy csendben csak egymás mellett vagyunk, nem kell ettől megijedni, inkább nyugodtan beleereszkedni.
Aztán itt van az örökös fizikai együttlét. Egy lakásban, házban vagyunk, hova is mennénk, de együtt megyünk sétálni, sportolni is, hiszen mégiscsak egy pár vagyunk. Pedig ebből is sok lehet. Néha el kell távolodni egymástól, hogy értékelni tudjuk a közelséget. Érdemes kitalálni olyan programokat, amiket külön tudtok végezni, esetleg néhány napot, hetet külön is lehet tölteni, hogy ne váljon annyira megszokottá a másik társasága, mintha saját magunkkal lennénk.
A másokkal, barátokkal, ismerősökkel való kapcsolódás megszervezése is lehet, hogy egyre nehezebb, az egyhangú napokban egyre kevesebb a kedv hozzá – de erre érdemes energiát fordítani. Akár együtt is „mehettek” társaságba, de külön-külön is jó, ha megtartjátok ezeket a baráti találkozókat, beszélgetéseket, a kettőtök kapcsolatát is frissíteni fogja.
Végül pedig azt tudom még javasolni, hogy az együttléteteket is tematizálhatjátok néha, érdekességet csempészve egy közös vacsorába vagy sétába. „Randevúzhattok”, szépen felöltözve, netán valamilyen szerepet játszva, sétáitoknak adhattok valamilyen témát, amiből esetleg valamelyikőtök felkészül, lehet meglepetésprogramot csinálni a másiknak vagy kipróbálhatjátok különböző országok ételeit… Ha tudtok még arra energiát szánni, hogy valami csavart, érdekességet tegyetek a megszokottan ismétlődő, hétköznapi dolgokba, akkor joggal remélhetitek, hogy az unalom sem merészkedik többet a közeletekbe.
Milanovich Domi: Az unalom belső okain nem segít az élmények habzsolása
Amikor párkapcsolatban élünk, a problémáink nagyon könnyen interperszonalizálódnak, azaz az egyéni szintről a személyközi szintre helyeződnek. Ilyenkor előfordulhat, hogy a saját nehézségeinket rögtön a másiknak vagy a kapcsolatnak tulajdonítjuk ahelyett, hogy magunkon dolgoznánk. Ha például hajlamosak vagyunk unatkozni, tévesen azt hihetjük, hogy a másik unalmas, a kapcsolat unalmas, nem ő az igazi, szakítanunk kéne vele. Aztán a következő partnerrel gyakran éppúgy unatkozni kezdünk, mint az előzővel, miután elmúlt a kezdeti varázs.
Az unalom rendkívül kínzó állapot, amelyet az érdektelenség és a koncentráció hiánya jellemez. Van bennünk energia, de nem tudunk vele mit kezdeni. Bekapcsolódnánk valamilyen kielégítő tevékenységbe, de képtelenek vagyunk rá, egyszerűen nem megy, kívül rekedünk. Frusztrálódunk, dühösnek, tehetetlennek, kimerültnek érezzük magunkat. Próbáljuk elűzni, de csak egyre jobban belecsúszunk. Mit lehet tenni?
- Változatosabb külső ingerek: kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy a minket körülvevő ingerek újszerűségét, komplexitását, intenzitását növeljük. Mostanában nagyon sok tippet lehetett olvasni azzal kapcsolatban, hogy ezt hogyan tehetjük meg a járvány okozta beszorított helyzetben. Menjünk kirándulni, szervezzünk randikat, társasozzunk, olvassunk, stb. Ugyanakkor ennek az iránynak 2 fő korlátja van. Az egyik, hogy az ingerek intenzitása csak egy bizonyos szintig növelhető anélkül, hogy rizikókkal terhelnénk magunkat. Ha az unalmad elűzésére száguldozni, drogozni, inni, veszekedni kezdesz, az meglehetősen destruktív. A másik, hogy a külső ingerek csak átmeneti enyhülést hoznak, ha az unalmad kialakulásában a belső okok dominálnak.
- Edzd a figyelmedet: az unatkozás hátterében gyakran koncentrációs problémák állnak. Azért nem tudunk benne maradni a pillanatban, mert mentálisan elfáradunk, és elkalandozik a figyelmünk. Ha rendszeresen olvasol, beszélgetsz, hangoskönyveket hallgatsz, jobban fogsz tudni követni előadásokat, filmeket. Persze az is sokat segít, ha kipihent vagy, illetve ha ki tudod zárni a zavaró ingereket. A hírfolyam görgetése például tipikusan addiktív tevékenység, nehéz abbahagyni, viszont egyáltalán nem enyhít a magányunkon. Könnyen kizökkenthetnek a különböző zajok is, így érdemes lehet csendes helyeken időt tölteni, vagy füldugót használni.
- Fokozd a kellemes élmények hatását: az ingerhalmozás helyett érdemes lehet azon dolgozni, hogy az életünkben már meglévő pozitív ingerek hatását növeljük. Egy csokit be lehet csak úgy falni, de lehet perceken át ízlelgetni is, visszaemlékezni rá, vagy másoknak is mesélni róla, hogy milyen finom volt, együtt elfogyasztani, megadni a módját, stb. A kellemes élmények előidézésének, fenntartásának és növelésének képességét savoringnek nevezi a szakirodalom. Részletesebben ebben a cikkünkben írtunk róla.
- Legyen kontrollod: kutatások szerint a gyerekek azért unatkoznak többet, mert nem csak rajtuk múlik, milyen helyzetekben vesznek részt. Lehet, segítene az aktuális unalmuk megszüntetésében, ha elmennének moziba, uszodába vagy sétálni, de amíg nem közlekedhetnek egyedül a városban, addig ehhez felnőtt is kell. Később sokkal több kontrollunk van az életünk felett, és érdemes arról is gondoskodnunk, hogy ez a lehető legkevésbé sérüljön. Ha például tudjuk, hogy várakoznunk kell (dugóban, orvosnál, ügyintézésnél), legyen nálunk könyv, vagy mentsünk el cikkeket a telefonunkra, hogy hasznosan tudjuk tölteni az időt.
- Vigyázz az önbeteljesítő jóslatokkal: ma már egyre több vizsgálat készül a szexuális unalomról is. Többek között azt találták, hogy a szexuális unalom összefügg az unatkozásra való általános hajlammal, a narcizmussal, a depresszióval. További érdekes eredmény, hogy mivel sokan eleve azt várják, hogy egy hosszú távú monogám kapcsolatban egy idő után unalmas lesz a szex, ez a hozzáállás kimutatható mértékben növeli ennek a forgatókönyvnek a bekövetkezési valószínűségét. Sőt, megakadályozhatja a párokat abban, hogy lépéseket tegyenek az unalom megszüntetésére.
- Fedezd fel, mire vágysz: az unalom részben érzelemszabályozási kérdés is. Tennél valamit, amitől jobban éreznéd magad, de nem tudod pontosan, mit. Érdemes megismerni magad abból a szempontból, hogy mi az, ami kikapcsol, tölt, boldoggá tesz. Minél több van ezekből a tevékenységekből, annál kevésbé leszel kitéve a negatív érzelmi állapotaidnak.
