tárgyiasítás brutális viselkedés hála

Intellektuális szinten mindannyian tudjuk, hogy mások tárgyiasítása rossz, káros dolog. Mégis, mennyiszer látjuk magunk körül, ahogyan egy-egy pincérrel méltatlan módon bánnak, mintha nem is ember lenne, csupán az étterem lélegző bútordarabja. Vagy hány óriásplakátról, reklámról és 12-es besorolású filmben látunk szexi pózokban gyönyörű embereket olyan szögből felvéve, amely kifejezetten a szexuális vágykeltő szerepükre redukálja a karaktereket. Egy 2022-ben megjelent tanulmány szerint, amelyet Xijing Wang és Jiaxin Shi publikáltak, a tárgyiasítás rettenetesen kegyetlen viselkedéshez vezethet.

A tárgyiasításnak súlyosabb következményei lehetnek, mint gondolnád

A tárgyiasításnak, ahogyan Wang, a City University of Hong Kong pszichológusa fogalmazott, súlyos következményei lehetnek. Az emberek közötti közömbösségérzettől kezdve, a csökkent empátián és segítségnyújtáson át az agresszív viselkedésig és a bullyingig sok szörnyűséget elindít az emberek lelkében, akár gyilkossághoz és népirtáshoz is vezethet. Éppen ezért tartotta fontosnak Wang, hogy elkezdje kutatni, milyen módon lehetne javítani a tárgyiasítás hatásain.

A tárgyiasítás szót hallva talán a legtöbbünknek a szexuális tárgyiasítás jut eszébe, mivel leginkább ebben a vonatkozásban került bele a közgondolkodásba, hiszen körülbelül 50 éve szemlélünk erotikusan vonzó emberekkel reklámozott termékeket. A fogalom lényege, hogy kívánandó árucikként tekintünk valakire ahelyett, hogy egy személyiséggel rendelkező emberként állnánk hozzá. Napjainkban már tudatos annyira a nézőközönség, hogy reklamáljon, ha értelmetlenül túlszexualizált hirdetés kerül a szemük elé, ahogyan az a 2019-es CBA Piros reklámjával is történt, amikor az élelmiszerüzletet bikinis nőkkel akarták népszerűsíteni, akiket egyértelmű szexuális áthallásos helyzetekben ábrázoltak, például tejfölt nyaltak le ajkukról, és rúd alakú jégkrémet szopogattak. A kevésbé kritikusan gondolkodó nézőkben ez megerősíthette a nemi sztereotípiákat, például, hogy a nők dolga a vásárolgatás, és hogy kívánatosan nézzenek ki, kielégítve ezzel a férfitekintetet.

De nem kell annyira visszatekinteni a múltba, hogy magyar vonatkozásban szexuális tárgyiasítást találjunk. A BSW és a Tankcsapda nemrég megjelent Baz+ (Túl vagyok rajtad) című videóklipje hemzseg a narratívát tekintve fölöslegesen túlszexualizált női ábrázolástól. Van szexi fagyinyalogatás bebandzsítással (amely a meme kultúrában elterjedt emblémája a japán pornográf rajzfilmeknek, tehát pornószínésznői szerepbe kerül a statiszta hölgy), ezenkívül töméntelen közeli felvétel a nők melléről, fenekéről, illetve a fejüket és a lábukat már nem is mutató bikinis torzókról (mert hát minek a nőnek agy vagy személyiség). A férfiak persze mind rendesen fel vannak öltözve, még a medencébe is farmerben ugranak bele, többségükön ekkor is póló van. Az üzenet a CBA Piros reklámhoz hasonló: az öltözékbeli különbség rögtön hierarchikus alá-fölé rendeltséget mutat a nők és a férfiak között, illetve a nők szerepe annyi, hogy szexik legyenek, és eladják a zenét. 

A klipben érthetetlen módon azt is benne hagyták, amikor az egyik srác véletlenül rálép az egyik nő kezére, miközben kiugrik a kocsiból. Egy egyértelmű baleset fájdalmát benne hagyni a videóban ízléstelen, mások fájdalmának kizsákmányolása (főleg, hogy a klip történetéből is teljesen kilógó narratív elem) és a nő fájdalmának semmibevétele, lekicsinylése. A klipben persze ezt követően folytatódik a parti, senkit sem érdekel, hogy az egyik társuk lesérült. Az üzenete: nem baj, ha egy nőnek bántódása esik, senkit sem érdekel, és folytatódhat a buli.

A legrosszabb talán mégis az, amikor a Tankcsapda egyik tagja alaposan megnézi az egyik alkoholtól öntudatlan nő fenekét, talán még a szoknyája alá is belát, majd erről fényképet is készít. Ez a „rape culture”, azaz a „nemi erőszak kultúráját” népszerűsítő képsor, amelyet nem szabadna egy ennyire népszerű bandának közvetítenie, tekintettel a női rajongótáboruk méltóságára. Ahogyan a Pszinapszis összefoglalta az Instagram-oldalán: „A rape culture kifejezés arra utal, hogy bizonyos társadalmi normák és intézmények teremtik meg azt a közeget, amelyben a nemi erőszak bekövetkezhet. Ezek a társadalmi folyamatok nemcsak a szexuális erőszakhoz, de áldozathibáztatáshoz, az erőszaktevő védelméhez és büntetlenségéhez vezethetnek.” A beleegyezés nélkül készített intim fotó a Pszinapszis által közölt rape culture piramis második szintjébe sorolható, a nő határait teljesen áthágták ezzel.

A tágabb értelemben vett tárgyiasítás

A tárgyiasítás ennél persze tágabb fogalom. Arra utal, amikor másokat puszta tárgyakként vagy eszközökként kezelünk, amelyek (és nem akik) segíthetnek céljaink elérésében, ezzel egyidejűleg pedig megtagadjuk az autonómiájukat, szükségleteiket és érzéseiket. Akkor beszélünk tárgyiasításról például, amikor eszközökként tekint a munkáltatójuk az alkalmazottakra, akik pénzügyi sikerei elérésében játszanak szerepet, vagy amikor egy diákot társai csak „jegyzetelőként” kezelnek, akinek a jegyzeteihez joguk van, de akivel nem barátkoznak.

A klasszikus tárgyiasításdefiníciókat összefésülve Wang a jelenség alábbi 7 fő jellemzőjét azonosította be:

1. Eszközösítés: Amikor valakit eszközként kezelünk saját céljaink elérésében.
2. Helyettesíthetőség: Amikor valakit más tárgyakkal felcserélhetőnek tekintünk.
3. Bánthatóság: Amikor valakire úgy tekintünk, mint akinek nincsenek (és nem is lehetnek) határai, amelyeket tiszteletben kell tartani.
4. A birtoklás joga: Amikor úgy kezelünk valakit, mintha birtokolható lenne (szabad akarat nélkül).
5. Az autonómia megtagadása: Amikor úgy állunk hozzá valakihez, mintha neki nem lehetne autonómiája és önrendelkezése.
6. Tehetetlennek nyilvánítás: Amikor úgy kezelünk valakit, mint aki önállóan cselekvőképtelen.
7. A szubjektivitás megtagadása: Amikor úgy kezelünk valakit, mintha az ő élményei, érzései és szükségletei figyelmen kívül hagyhatóak lennének.

Hála gyakorlásával a tárgyiasítás ellen

Wang három kutatást végzett, amely azt próbálta felmérni, vajon a hála gyakorlása enyhíthet-e a terjedő tárgyiasító szemléletmódon. Az eredmények azt mutatták, hogy igen. Wang szerint mivel a hála gyakorlása segítette a résztvevőket abban, hogy levegyék a fókuszt saját magukról, a saját vágyaikról, ezért visszább szorult az a szemléletmódjuk is, amely másokat pusztán a céljaik eléréséhez szükséges eszközöknek lát. Képesekké váltak arra, hogy jobban figyelembe vegyék: a másik is egy komplex személyiséggel rendelkező ember.

Wang három tippet adott azoknak, akik szeretnék mindennapjaik részévé tenni a hála gyakorlását:

1. Végezz önreflexiót! Mindennap szánj rá pár percet, hogy felidézd az élet csodáit (pl.: egy jó könyv, sorozat, film emlékét vagy a napsütés szépségét)
2. Tölts időt a természetben, élvezd a fák susogását, a madárcsicsergést, a napsütést.
3. Mutasd ki másoknak, mennyire értékeled őket az életedben. Írj nekik köszönőlevelet, vagy szóban fejezd ki, mennyit jelentenek neked mások.

Wang egyszerű pragmatikus üzenetével zárja le eszmefuttatását: A hála kifejezése nem kerül semennyibe sem, úgyhogy vágj neki!