Míg korábban egy kiváltságos réteg privilégiuma volt, napjainkban már egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy takarítónőt hívjanak akár havi egy-két alkalommal, segítségképp a nagyobb takarításokhoz, vagy heti rendszerességgel. Egyre többen osztják azt a nézetet, hogy érdemes megfizetni valakit, aki profin, és az is lehet, hogy nálunk gyorsabban elvégzi ezt a feladatot, míg mi
az így felszabaduló időt saját magunkra, vagy épp minőségi együttlétre fordíthatjuk a családunkkal.
Ha annyit dolgozunk, hogy egyszerűen nem jut elég idő az otthoni feladatokra a megfelelő mennyiségű pihenés beáldozása nélkül, akkor is nagy segítség lehet egy takarítónő. Alvásidőnk kurtítgatása nem a legjobb választás ebben a helyzetben, mert idővel vagy a munkánk minősége, vagy egészségünk, esetleg mindkettő rovására megy.
Így látjuk megbízóként
Korábban már írtunk arról, miként vélekednek erről azok, akikhez rendszeresen jár segítség. Az általános álláspont az volt, hogy nehéz találni megbízható, jól dolgozó takarítónőt, de ha sikerül, akkor meg kell becsülni. Bizalmi kérdés, hogy kit engedünk be a lakásunkba, aki lényegében idegenként az intim szféránkban mozog. Kíváncsiak voltunk a másik oldalra is. Vajon mik a tapasztalatok? Tényleg megkapják azt a megbecsülést, amiről a munkaadók beszéltek?
A takarítás is csak egy munka
Ágnes mesélt nekünk, akik több éve dolgozik takarítónőként.
„Igazából kényszerűségből kezdtem. Nem találtam munkát, és valamiből pénzt kellett csinálni, így feladtam hirdetést, hogy takarítást vállalok.
Az elején nehéz volt, de aztán találtam egy hölgyet, akihez rendszeresen kellett járnom, és utána már ajánlás útján beindult a dolog, lettek fix helyeim.
A takarítás nem könnyű munka, de nincs bajom vele, és megszerettem az önállóságot, hogy én oszthatom be az időmet. Most több családom is van, akikhez rendszeresen megyek, és így be van osztva az egész hetem, nem is tudnék többet vállalni. Próbálom úgy intézni, hogy hétvégén ne kelljen dolgozni.”
Nem élek vissza a bizalmukkal
„Mindenhova van kulcsom, megbeszéljük, mikor megyek, van-e esetleg valami extra kívánság aznapra. Legtöbb helyen, mire odaérek, már nincsenek otthon, mert még munka előtt elviszem a gyerekeket iskolába. Jólesik ez a bizalom, mert végül is rám bízzák a házat. Van, ahova több éve járok, és nagyon közvetlen a viszony, de mindenhol nagyon kedvesek. Nem akarok visszaélni ezzel, és eddig nem is volt panasz a munkámra. Fix összeget szoktunk megbeszélni, de
nem húzom az időt, megcsinálok mindent, amiben megegyezünk, és igényes vagyok a munkámra. Csak így lehet csinálni hosszú távon.
Nem szívesen váltogatom a helyeimet, mert amikor már kiismerek egy házat, a család szokásait, akkor gyorsabban, egyszerűbben megy a munka.”
Kell a kölcsönös szimpátia is
„Régebben még nem válogathattam, de most már ajánlanak, és szerencsére sokan keresnek takarítónőt, ezért megtehetem, hogy nem vállalom hosszú távra, ha nincs meg a kölcsönös szimpátia. Az első alkalmat ledolgozom, és ennyi. Új helyen először általában úgy dolgozom, hogy otthon vannak, bár volt olyan, aki megmondta, mit hol találok, és hogy két óra múlva itt van.
Nem mindenki bizalmatlan.
Egyik helyemen egy egyedülálló nőhöz jártam, aki nem adott kulcsot még több hónap után sem, mindig vagy otthon volt, vagy amikor mentem, beengedett, és utána ment el. Kicsit fura volt, de nem kérdezősködtem. Mondjuk nem bántam, amikor nem kellett többet menni, gondoltam, ha nincs meg a bizalom, akkor nem is baj.”
Nekem is vannak rossz élményeim
„Egy másik helyet én hagytam ott. Az asszony folyton kitalált olyan pluszfeladatokat, amiket nem beszéltünk meg előre, és így nem is fértek bele rendesen az időbe, de ha pluszpénzt kértem, akkor megsértődött. Egyszer kipakolta a kerti garnitúrát a tűző napra, hogy le kellene súrolni.
Nem tudom, az árnyékban miért nem lett volna jó, talán féltette a füvet, de az nem jutott eszébe, hogy megkérdezze, kérek-e egy pohár vizet.
Persze feltaláltam magam, de azért ez a hozzáállás szerintem nem a legjobb. Ne nézzen már robotnak! Nem is jártam oda sokáig.”
Takarítás extrákkal
Anna korábbi tapasztalatait osztotta meg velünk:
„Én egyetem mellett jártam takarítani, meg néha gyerekekre is kellett vigyázni. Először hirdetést adtam fel, de volt több rossz tapasztalatom is. Valamiért azt gondolták többen is, hogy a takarítás mellé extra szolgáltatás is jár. Az egyik pasi, gondolom, egyedülálló, elmondta, hol kellene takarítani, megmutatta a lakást, aztán
megkérdezte, hoztam-e váltóruhát, mert ha nem, akkor ő tud adni.
Mondtam, hogy itt valami félreértés van, és leléptem. Szerencsére nem volt erőszakos, csak annyit mondott, hogy ha meggondolnám magam, hívjam fel.”
Kínos pillanatok
„Azután már csak családokhoz mentem, ott nem volt ilyen gond. Csak az volt nagyon kínos, amikor egyszer rányitottam a kamasz fiukra, miközben tükör előtt pózolt egy szál alsógatyában. Nem tudtam, hogy otthon van, és ezek szerint neki sem tűnt fel, hogy megérkeztem. Most már nem jönnék zavarba, de akkor még olyan fiatal voltam. Gyorsan becsaptam az ajtót, utána próbáltam kerülni a tekintetét, és szerintem ő is így volt vele.”
Ne legyen ciki!
Lehet, hogy gyermekként nem arról ábrándozunk, hogy takarításból fogunk megélni, de az biztos, hogy ha nem félünk a kétkezi munkától, akkor jól lehet keresni vele. És aki már dolgozott multinál, azt is nagyra értékelheti, hogy nincs az a napi stressz, ami egy irodai munkánál legtöbbször jellemző. Hogy mennyire becsülik meg? Úgy gondolom, sokak fejében még az a kép él, hogy csak az megy el takarítani, aki nem elég okos a továbbtanuláshoz, és gyakran lenézik, aki ezzel foglalkozik. Akik cégeknél, irodáknál végzik ezt a munkát, találkozhatnak is olyan helyzettel, hogy levegőnek nézik őket, udvariatlanok velük, holott éppolyan értékes munkát végeznek, mint bárki más. Azokkal, akik otthonainkat tartják rendben, nagyobb a személyes kapcsolat. Egészen más a viszony alakul ki egy család és a hozzájuk rendszeresen járó takarítónő között. Reméljük, egyszer eljut odáig a társadalmi megítélés, hogy nem ciki karrierként megjelölni a takarítást.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
