A szupergazdagok titkos élete: ezért vagyunk ennyire kíváncsiak rá

GettyImages-1016186674

Érdekes, hogy a legtöbbjüket maximum fényképről ismerjük, mégis akár nap mint nap követjük az életüket a közösségi oldalakon, vagy róluk készült sorozatokat darálunk. A helyükbe képzeljük magunkat, irigykedünk, sóhajtozunk, dühöngünk, amiért nekik jutott több, de egy dologra képtelenek vagyunk: leszállni róluk.

A francia forradalom előtti évtizedekben állítólag Jean-Jacques Rousseau szájából hangzott el a mondat, amely szerint „egyétek meg a gazdagokat”. Az idézet eredetiségét sokan kétségbe vonják, de mára amúgy sem Rousseau tanításaihoz kapcsolják: TikTok- és Twitter-hashtag vált belőle. Olyan filmek és tévéműsorok jelzésére használják, amelyekben a szupergazdagok életének negatív oldalát mutatják be, de úgy, hogy a vagyonuk mellé megkapják a magukét erős kritika vagy finom gúny formájában. Gondoljunk csak az Utódlás című sorozatra, az Élősködőkre, A menüre, vagy épp az Üveghagymára, A fehér lótuszra vagy A szomorúság háromszögére. Bár kitűnő alkotások, népszerűségükhöz nagyban hozzájárult, hogy a kivételezettek életéről szóltak. Mi, átlagemberek ugyanis minden, a gazdagokról szóló tartalmat felfalunk, sőt, a történetek iránti éhségünk egyszerűen kielégíthetetlennek tűnik. 

Miért ilyen érdekes a szupergazdagok élete?

Elméletben ahhoz tudunk jól kapcsolódni, ami ismerős, ami hasonlít hozzánk. Akkor miért foglalkozunk mégis ennyit a felső tízezer életével, amelynek tagjai nem járnak akciókat vadászva bevásárolni az áruházakba, akik nem aggódnak a következő fűtésszámlán, a gyerekük taníttatásán, az egészségük megőrzésén vagy a nyugdíjuk összegén? Alig vannak közös problémáink és közös örömeink. Ennek ellenére a Faber irodalmi kiadó nemrég könyv formájában is megjelentette az Utódlás forgatókönyveit, s éppúgy elkapkodták, mint az összes, a gazdagok életével, szokásaival kapcsolatos irodalmi művet. Itt derül fény egy fontos oda-vissza hatásról: nemcsak azért érdekel minket a gazdagok élete, mert irigykedünk rájuk és kivetítjük rájuk a vágyainkat, hanem azért is, mert évszázadokig szinte az összes irodalmi mű – s akkoriban nem voltak filmek – a tehetős családok életéről szólt.

A szupergazdagok nyaranta nem otthon ülnek a 30 fokos lakásban
A szupergazdagok nyaranta nem otthon ülnek a 30 fokos lakásbanAnadolu Agency / Getty Images Hungary

Aki olvasni akart, annak be kellett érnie a gazdagok életével

Aki tehát olvasni vágyott, az akár szórakoztató regények, akár komolyabb művek esetén is beleütközött a kivételezettek életébe. Ennek pedig az a nagyon egyszerű oka volt: akkoriban csak a szupergazdagok engedhették meg maguknak, hogy könyveket írjanak. S honnan máshonnan tudtak volna ihletet meríteni, mint saját környezetükből? Így aztán minden olvasó, aki a 20. század előtti klasszikusokat forgatta, bizony rászokott, hogy a nála jóval tehetősebbek életét figyelje meg és élje át. Ugyanakkor azután, hogy már középosztálybeli és annál szegényebb írók is hallatni tudták a hangjukat, és az irodalmi piac kiegyenlítettebb, a gazdagok iránti érdeklődésünk nem csillapult. Az életüket, randizási szokásaikat nyomon követő realityk, sorozatok, filmek milliókat szegeznek a képernyő elé, legyen szó akár Amerikáról, akár Ázsiáról, akár az orosz oligarchákról. Hogy ők hogy jönnek ide? Az idei év egyik irodalmi szenzációja, a Queen K az ő életüket mutatja be. 

Egyik könyv a másik után

Az író, a milliárdosok gyerekeinek egykori magántanára, Sarah Thomas szinte borítékolhatja a sikert, ahogy Ellery Lloyd új thrillere, a The Club is, ami egy magánszigeten található ultraexkluzív klubban játszódik, és annyira hasít, hogy már Reese Witherspoon könyvklubjába is beválogatták. Az év legfelkapottabb regénye azonban minden bizonnyal a Pineapple Street, az amerikai szerkesztőből lett írónő, Jenny Jackson briliáns debütáló regénye, amelyet a Vogue „ízletes új aranykori családi drámának” titulált, és amelyre a televízió is gyorsan lecsapott. A New York Times bestsellere a Brooklyn Heightsban élő Stockton család történetét meséli el, akik New York-i ingatlanok adásvételével tettek szert jelentős vagyonra. A Stocktonok luxuséletmódjának szatirikus ábrázolása az ilyen párbeszédekben mutatkozik meg: „Jaj, ne! Lena BMW-jében hagytam a Cartier karkötőmet, és hamarosan indul a nagymamájához Southamptonba!”, de közben annyira magával ragadó, élesen megrajzolt a történet a karakterekkel együtt, hogy végül az író eléri, hogy együttérezzünk a szupergazdag család tagjaival, és faljuk az oldalakat, amelyek a világukba vezetnek.

Amikor az író nyomoz 

Jackson inspirációért nem ment messzire: a Brooklyn Heights-i Pineapple Streeten élve – bár szerény lakásban – a gazdagabb szomszédokat figyelte. „Mindig elsétáltam a lakás mellett, ahol hatalmas öblös ablakok, zongora és nagy kínai urnák voltak, azon gondolkodva, ki lakik ott?”. Ez a fajta kíváncsiság is választ ad a kérdésre, hogy vajon miért érdeklődünk ennyire a tehetősek világa iránt? A válasz a nyomozás, a felfedezés izgalmában (is) rejlik. Akár azért, mert el akarjuk lesni, mi kell ahhoz, hogy végre mi is meggazdagodjunk, akár azért, mert idegenkedünk tőle, kevesen tudnak ellenállni a bámészkodásnak, a titokzatos szokásokkal, hierarchiával beosztott, másfajta élet felfedezésének. Ha ezt az élményt könyvre váltjuk, még jobban szórakozunk, és a rendőrség sem fog rákérdezni, mégis miért figyeljük a tehetős ismerősök és idegenek lakásait, üzleteit. S minél alaposabban figyeljük a műveken keresztül a kivételezettek életét, annál hamarabb rájövünk, hogy boldogságot, valódi elégedettséget még mindig nem lehet pénzért venni. 

Három szakácskönyv ingyenes szállítással!


Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.

MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!

Tekintsd meg ajánlatunkat,  kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra