szindróma tünet

A kacsaszindróma korunk jellemző társadalmi, pszichológiai jelensége. Azokra jellemző, akik valójában rosszul érzik magukat a bőrükben, de továbbra is azt a látszatot keltik, hogy nyugodtak, és mindennel elégedettek az életükben. Utánajártunk annak, milyen élethelyzetek lehetnek a kacsaszindrómának nevezett mentális állapot kiváltó okai, illetve hogy mi késztet egyre többeket arra, hogy látszatboldogsággal elfedjék a stresszt és a szorongást.

Miért éppen a kacsáról kapta a nevét

A kacsaszindróma kifejezés igazán beszédes elnevezése annak a tünetegyüttesnek, amit egyre több fiatal felnőtt produkál világszerte. Ők azok, akik úgy tesznek, mint a kacsa: könnyedén siklanak a vízen, miközben a valóságban dühösen pedáloznak és dolgoznak a felszín alatt.
Dr. Zelena András, a BGE Társadalomtudományi Intézetének tanszékvezető egyetemi docense hozzáteszi: a „stanfordi kacsaszindróma” abból a megfigyelésből merítkezik, hogy a social media felületein az ideális énkép jelenik meg, ezt közvetítik az emberek, miközben a valós énképük közel sincs ezzel összhangban. A kacsaszindrómát átélők is hasonlóképpen tesznek: azt a látszatot keltik, hogy képesek könnyedén és magabiztosan kezelni az életüket, karrierjüket, a családi élettel együtt járó nehézségeket könnyen veszik, miközben stresszesnek, túlterheltnek érzik magukat, ami miatt akár sokkal nehezebben tudnak lépést tartani és megbirkózni a kihívásokkal. 

Egy kívülálló számára talán úgy tűnhet, hogy ezek az emberek kifogástalanul tudják megoldani a tanulmányi, társadalmi és munkahelyi kihívásokat, de a valóságban óriási erőfeszítéseket tesznek, és jelentős stressznek vannak kitéve amiatt, hogy fenntartsák magukról azt a képet, amit láttatni szeretnének magukról.

A megfigyelések szerint a kacsaszindróma gyakran azoknál jelentkezik, akiknek erős versenykörnyezetben kell helytállniuk, vagy nagy nyomás nehezedik rájuk a siker elérése érdekében, ami kiégéshez, szorongáshoz, depresszióhoz és egyéb mentális betegségekhez vezethet. A szakemberek szerint a szindróma mindenképpen rávilágít annak fontosságára, hogy felismerjük és kezeljük azokat a gyakran rejtett küzdelmeket, amelyekkel az emberek szembesülnek a siker és kompetencia látszatának megőrzése érdekében.

A dzsentrik is kacsaszindrómában szenvedtek

Bár a kacsaszindrómát egy újonnan megjelenő társadalmi szindrómaként szokták emlegetni, dr. Zelena András felhívta a figyelmet arra, hogy a tünetegyüttes már jóval korábban megjelent az emberiség történetében.

„A téma már a 19. és a 20 századi magyar irodalomban is megjelent, gondoljunk csak azokra az elszegényedő, birtokaikat elveszítő nemesi származású dzsentrikre, akik mindenképpen ragaszkodtak társadalmi rangjukhoz és úri életformájukhoz. Az anyagi jólét látszatának fenntartására képesek voltak még annak árán is bálokat szervezni, hogy a mulatság fedezetének érdekében kockára tették házukat, földjeiket, uzsorakölcsönt vettek fel, végső esetben el is adósodtak” – említette példaként a szakember, aki gyászterapeutaként is felfigyelt már a jelenségre, és elmondta:

„A fent említett jelenség a gyászfolyamatokban is megfigyelhető. Sokszor a fájdalommal küzdőnek – saját elmondása szerint – nincs ideje gyászolni,

mert segítségére akar lenni például az özvegyen maradt szülőjének, vagy segíti a gyermekeit, akik a nagyszülőjüket vesztették el, miközben a temetéssel kapcsolatos teendőket is neki kell ellátnia, így éppen csak arra nem marad ideje, hogy a saját fájdalmát megélje, holott ő a szülőjét veszítette el. De említhetném azokat az embereket is, akik kifelé azt a látszatot keltik, hogy erősek, minden terhet elbírnak, igazi védelmezői a családjuknak, majd egyszer csak a nagy tehertől egy váratlan pillanatban összeomlanak.”

Ezek lehetnek a kacsaszindróma okai

A kacsaszindróma egyéni, társadalmi és környezeti tényezőkre vezethető vissza. A versenyképesség elérése és megtartása miatt érzett óriási nyomást súlyosbíthatja például az idealizált életet ábrázoló közösségi média, ahol úgy tűnik, hogy mindenki minden erőfeszítés nélkül sikeres. 

De a kulturális normák és a családi elvárások is hozzájárulhatnak a tünetegyüttes megjelenéséhez, ha például valaki olyan családból származik, ahol nagyra értékelik a személyi sikereket.

A környezeti tényezők közül talán a legfontosabb a félelmet kiemelni, hiszen sokan és gyakran tartanak attól, hogy lemaradnak, vagy kevésnek tűnnek egy-egy munkához, vagy nem felelnek meg a partnerük elvárásának, esetleg azt érzik, nem elég jó szülők. 

De a perfekcionizmus is fontos szerepet játszhat azok esetében, akik irreálisan magas követelményeket támasztanak magukkal szemben, rákényszerítve magukat arra, hogy mindenáron átlagon felüli teljesítményt nyújtsanak, miközben emiatt stresszesek és szoronganak.

Az elmagányosodás is tünetek közé tartozik

A kacsaszindrómában szenvedők gyakran túlterheltnek érzik magukat, alacsony az önbecsülésük és nehezen tudnak ellazulni. Gyakran magányosak, valamint hajlamosak arra, hogy összehasonlítsák magukat másokkal vagy mások teljesítményével, akiket jobbnak gondolnak maguknál.

A kacsaszindróma miatt megjelenő leggyakoribb testi tünetek közé tartozik az energiaszegénység, a romló alvásminőség, az izomfeszülés, az összeszorított fogak, hányinger, szájszárazság, valamint a körömrágás is.

A viselkedésbeli változások megnyilvánulhatnak az étvágy változásában, a halogatásban, a fokozott függőségben, és az olyan idegességre utaló szokásokban, mint a körömrágás vagy a tikkelés.

Gyakran megesik, hogy a kacsaszindrómától szenvedő egyén képtelen, vagy csak nehezen tud segítséget kérni másoktól, hiszen úgy gondolja, ezzel beismerné gyengeségét, vagy a támogatást saját kudarcának tekintené. Ez a fajta tartós nyomás és stressz kiégéshez vezethet, amelyet érzelmi kimerültség és az egészséges önértékelés csökkenése jellemez. Mindemellett gyakori a hangulati ingadozás és az ingerlékenység is.

Ha szeretnéd kiszámolni, hogy mekkora veszélyben van az egészséged a stressz miatt, olvasd el ezt a cikkünket is: