rejtett szülői abúzus

A fizikai bántalmazás ordító jelei után egyre nagyobb a figyelmünk a verbális abúzus okozta károkra is, és szerencsére elkezdtük azt is egyre jobban érteni, milyen károkat okoznak a kevésbé szembetűnő, érzelmileg bénító és kártékony szülői viselkedések is A Psych2Go az érzelmi bántalmazás 14 kevésbé szembeötlő típusát gyűjtötte össze, a listát olvasni szülőként éppúgy tanulságos, mint olyasvalakiként, aki hasonló légkörben nevelkedett.

1. A privát szféra hiánya

Természetes, főleg csecsemőkorban, hogy szülő és gyereke nagyon intim viszonyt ápol, és hogy az utód gondozása közben a legszorosabb kapcsolatban van kicsi és nagy. Az idő előrehaladtával azonban oldani kell ezt a szoros viszonyt és a gyerek életkorának megfelelően egyre hátrébb kell vonulni azokból a tevékenységekből, amik az önellátásra képes kicsi számára már éppúgy magánügynek számítanak, mint egy felnőttnek. Azokban a családokban, ahol a tini nem zárkózhat be, ahol a kiskamasz nem öltözhet egyedül a szobájában, vagy ahol a szülő elolvassa a gyereke üzeneteit, nyoma sincs ennek a kivonulásnak, és ez nemcsak napi szintű diszkomfortot jelent az érintettnek, de kiszolgáltatottabbá is teszi mások határátlépéseivel szemben is.

2. Érzelmek el nem ismerése

A gyerekek nemcsak érzelmeik kezelését, de azok felismerését, megnevezését is a szüleiktől tanulják meg, kulcsfontosságú ezért, hogy a szülő-gyerek kapcsolatban legyen tere az emóciók kifejezésének. Azok a gyerekek, akiknek az érzelmeit rendszeresen lekicsinylik, kétségbe vonják, vagy akiknek a szüleik megmondják, mit helyes vagy nem illő érezniük, sokszor felnőttkorban is küzdenek érzelmeik beazonosításával és az önérvényesítéssel.

3. Csendkirály

Nem csak a fizikai büntetés és a bántó szavak fájnak nagyon: óriási sérüléseket tud okozni a csenddel büntetés is, amit felnőttként sokan párkapcsolatokban és a gyerekeikkel szemben is alkalmaznak. Azok a gyerekek, akiket szüleik azzal büntetnek, hogy egyszerűen nem beszélnek velük, passzív agresszió áldozatai, amitől magányosnak érezhetik magukat és hosszú távon is alacsony önértékeléssel küzdhetnek.

4. Mártírkodás

Ahogy egy párkapcsolatot, úgy a szülő-gyerek viszont is meg tudja mérgezni, ha a felnőttek nem vállalnak felelősséget az érzéseikért, a konfliktusokért, és nyílt kommunikáció helyett azt éreztetik, hogy óriási áldozatokat hoznak a másikért. A „pedig én mindent feláldoztam érted” légkörében nevelkedő gyerekek egy része felnőttkorában maga is hajlamos lehet az ilyen jellegű kommunikációra, más részük pedig örökös, legtöbbször indokolatlan bűntudattal küzdhet.

5. Gaslighting

A gaslighting a manipuláció egyik legkifinomultabb és legártalmasabb módszere, melynek lényege, hogy az elkövető nyilvánvaló dolgok megkérdőjelezésével, összezavarással azt éri el, hogy áldozata elveszítse realitásérzékét, kételkedni kezdjen önmagában és az értékítéletében. Ha a szülő nyilvánvaló dolgokat cáfol meg, vagy a gyereke elé folyamatosan változó elvárásokat emel, azzal összezavarja, és rombolja az önértékelését is. 

6. Fenyegetés

A fizikai bántalmazással vagy elhagyással, súlyos retorziókkal való fenyegetés akkor is nyomot hagy, ha a kilátásba helyezett események nem történnek meg. Azok a gyerekek, akiknek a szülei ilyen és ehhez hasonló dolgokkal fenyegetőznek, nem érzik magukat biztonságban sem otthon, sem máshol. 

7. Kivételezés

Bár nehéz szembenézni vele, alapvetően teljesen normális, ha a szülő másképpen szereti egyik, és másképpen a másik gyerekét. Itt nem is az érzelem mélységéről vagy intenzitásáról van szó, hanem arról, hogy más dinamikák szerint működik egyik vagy másik kapcsolat. Az egyik gyerekkel való kivételezés ugyanakkor (több figyelem, több jutalom, kevesebb büntetés) aláássa a másik gyerek önértékelését, hosszú távon káros önjutalmazó szokások felvételéhez vezethet. 

8. Túlkritizálás

Szülőként természetes, ha igyekszünk a gyerekeinket – legfőképp persze példamutatással – a helyes irányba terelni, a folyamatos és túlzó kritika, esetleg testvérek egymással való összehasonlítása viszont nem jó, és hosszú távon a gyerekeink alacsony önértékeléséhez vezethet. 

9. Rendelkezés a gyerek pénze felett

Teljesen mindegy, hogy zsebpénzről, diákmunkás keresetről vagy a nagymama locsolási ötezreséről van szó: az a pénz, amit a gyerek szabad felhasználásra kapott, az övé, és szülőként nagyon nem teszünk jót azzal, ha mi akarunk diszponálni felette. Ha már pénz: inkább fokozatos önállóságra és pénzügyi tudatosságra neveljünk. 

10. Érzelmi elérhetetlenség

Vannak szülők, akik bár fizikailag jelen vannak gyerekük életében és biztosítják számára a fejlődéshez szükséges ellátást, érzelmileg megközelíthetetlenek, a gyerek saját érzéseivel nem tud hozzájuk fordulni, és ők sem mutatják ki az érzéseiket. Az ilyen légkörben nevelkedő gyerekek magányosnak és értéktelennek érezhetik magukat, és bizonytalanságukat sokszor felnőttkorban is nehezen vetkőzik le. 

11. Túl sok büntetés

A büntetésnek – éppúgy, mint a jutalomnak – a legfelvilágosultabb nevelési elvek mentén is lehet szerepe a nevelésben, hiszen többek közt ennek segítségével tanulják meg a kicsik, hogy a tetteinknek következményeik vannak. A túl gyakran alkalmazott, következetlen vagy túl szigorú büntetés azonban csak bizonytalanságot okoz és arra jó, hogy teljesen aláássa a gyerek önbecsülését.

12. Gúny, megalázás

A gúnyolódás hihetetlenül káros, mert rombolóan hat a gyerek önértékelésére. Arra készteti, hogy rejtse el az érzéseit és a személyiségét, ráadásul legitimálja a kortársak közti zaklatást is. 

13. Szeretet – feltételekkel

A szülői szeretet feltétel nélküli. Ez persze nem jelenti azt, hogy gyerekeink minden tettével feltétel nélkül egyetértünk, de azt igen, hogy a kettőnk között lévő alapvető bizalom és pozitív odafordulás fix, semmi nem rengetheti meg, és nem csak akkor jár, ha a gyerekünk jól viselkedett. Azok a gyerekek, akiknek a szülei feltételhez kötik a szeretetüket, bizonytalanok lesznek, és sok esetben felnőttként is folyamatosan, erőn felül küzdenek mások figyelméért és szeretetéért. 

14. Nem engedni függetlennek lenni

Vannak szülők, akik azzal akarják a gyerekük feletti hatalmukat biztosítani, hogy függő helyzetben tartják őket és nem engedik önállósodni. Akár úgy, hogy mindent megcsinálnak helyette, akár úgy, hogy kiszolgáltatják magukat, az, ami elsőre ragaszkodó szeretetnek tűnhet, valójában ízig-vérig bántalmazás.