Magas vérnyomás, szívelégtelenség: dietetikusok mondják el, miért pótold a Q10-koenzimet

A Q10-koenzim (CoQ10) az emberi test alapvető vegyülete, és egyre több kutatási eredmény igazolja, hogy szorosan kapcsolódik a kardiovaszkuláris és kardiometabolikus rendellenességekhez. A Q10-koenzim segít a szív- és érrendszer egészséges működésének fenntartásában, a szívelégtelenségben pedig igazolást nyert a CoQ10 hiánya mint rizikótényező. Pótlása számos egyéb krónikus és akut kórkép esetén is hasznos lehet, hívja fel a figyelmünket a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége.

A CoQ10 szervezeten belüli funkciója és jellemzői

Az enzimek a szervezeten belül ún. biokatalizátor-feladatot látnak el és a globuláris fehérjék csoportjába tartoznak. A fehérjéhez (apoenzim) csatlakozik koenzimként a Q10, és az így teljessé váló holoenzim az aktív tényező. Az előbb említett szerepkör magában foglalja azon katalitikus (gyorsító tulajdonsággal rendelkező) folyamatokat, melyek elősegítik a sejten belüli biokémiai reakciók – élő szervezetre jellemző körülmények között történő – optimális lefolyását.

A CoQ10 számos fontos funkcióval rendelkezik az emberi szervezetben. Számos sejt membránjában megtalálható. Mivel a sejtekben az elsődleges szerepe az energiatermelés, a legnagyobb koncentrációban a mitokondrium (energia előállításában és annak elraktározásában szerepet játszó sejtszervecske) belső membránjában van jelen. Legfontosabb funkciója az ATP (adenozin-trifoszfát) előállításához szükséges elektronszállítás.

Az elektronok szállításában játszott fontos szerepe mellett a CoQ10 sejtközi antioxidánsként is szolgálhat, védve a sejtet a peroxidációtól. Szakirodalmi adatok alapján a CoQ10 membránstabilizátorként semlegesíti a szabad gyököket – egyes tanulmányok szerint jóval erősebb hatású a közismert E-vitaminnál. Mindemellett ismert funkciója, hogy stimulálja egyes sejtek növekedését, valamint nélkülözhetetlen a szervezet és a sejtek anyagcseréjében.

Nagyobb mennyiségben a szív, a tüdő, a lép, a máj, a vese, a hasnyálmirigy és a mellékvese belső mitokondriális membránjában található. Az emberi szervezet belső elválasztás útján képes szintetizálni, de az életkor előrehaladtával szervezeten belüli termelődése, koncentrációja egyaránt lecsökken.

A CoQ10 termelődése, hiánya és toxicitása

A CoQ10 fő forrása a bioszintézis, hiányának kialakulásához két fő ok vezethet: egyrészről a bioszintézis csökkenése, aktivitásának romlása, másrészről a szervezet általi fokozott felhasználás.

Ismertek olyan kóros állapotok (genetikai hibák), illetve életmódbeli tényezők (nem megfelelően összeállított étrend), melyek már fiatalkorban csökkent endogén termelődéshez vezetnek. A genetikai ok háttere igen összetett, hiszen létrejöttét számos gén hibája okozhatja, valamint ismertek olyan állapotok, melyek indirekt módon befolyásolhatják a bioszintézis folyamatát.

Ennek komoly jelei mutatkoznak már idejekorán a fáradékonyságban, a krónikus szív-érrendszeri betegségek korai kialakulásában egyaránt.

A szakirodalomban található továbbá olyan adat, vizsgálati eredmény, mely a gyógyszerekkel történő interakció jelentőségét emeli ki. Ezen vizsgálatok alapját az a tény szolgáltatja, miszerint a CoQ10 bioszintetikus útvonala megegyezik a koleszterinével (mevalonát szintézis). Így az erre ható egyes inhibitor gyógyszercsoportok, úgy mint a béta-blokkolók, vérnyomáscsökkentők, sztatinok, valamint egyéb koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek gátolhatják, valamint jelentősen csökkenthetik a CoQ10 endogén termelődését. A témában legkiemelkedőbb figyelmet a sztatinok kapják, mivel egyes eredmények alapján akár 40 százalékkal csökkenthetik a Q10-koenzim szérumkoncentráció szintjét.

Bár még nem nyert egyértelmű alátámasztást, így szakmai evidenciaként nem kezelhető, de számos kutatás folyik az egyes krónikus betegségek (daganat, szív- és érrendszeri betegségek, etc.) CoQ10-termelődésre, koncentrációra gyakorolt hatásáról is. A feltételezések szerint egyes kórképek csökkenthetik az endogén bioszintézist, egyben növelhetik a szervezet CoQ10-igényét, így jelentős szerepet játszhatnak a CoQ10-hiányos állapot kialakulásában, következményeiben.

Mivel a CoQ10-nek nincsen ajánlott napi beviteli mennyisége (RDA), így a „megfigyelt biztonságos szint” (observed safe level – OSL) kockázatbecslési módszer alkalmazásával a napi maximum 1200 mg fogyasztásának biztonságossága bizonyított, mivel a vizsgálatokban alkalmazott dózis általánosan 50-1200 mg. Elmondható ugyanakkor, hogy több dokumentált esetben az ennél jóval nagyobb terápiás dózis esetében (max. 3600 mg/nap) sem okozott toxicitást vagy detektáltak súlyos mellékhatásokat (néhány esetben ugyanakkor emésztőrendszeri tünetek, hasmenés fordultak elő).

A CoQ10 lehetséges exogén forrásai és bevitele

A belső elválasztás, termelődés zavara, valamint csökkent plazmakoncentráció esetén lehetőség nyílik külső forrású CoQ10-pótlásra, mely a táplálékból, valamint az étrend-kiegészítőkből származhat.

Az élelmiszerek közül az állati eredetű nyersanyagok CoQ10-tartalma a legjelentősebb, így a különböző típusú húsok és belsőségek (marha-, sertés-, baromfiszív és -máj), valamint a hal CoQ10-tartalma meghaladja az 50 mg/kg mennyiséget. A tejtermékek jóval csekélyebb, míg egyes növények és növényi olajok számottevő Q10-tartalommal rendelkeznek. Jelentős forrásként megemlíthető a petrezselyem és a perilla (fekete csalán vagy kínai bazsalikom). A brokkoli, az avokádó, a szőlő és a karfiol közepes CoQ10-források. Sajnálatosan az egyéb vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag zöldségek és gyümölcsök nagy része csekély CoQ10-tartalommal bír.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a szakirodalomban jelentős eltérések figyelhetők meg az egyes nyersanyagok CoQ10-tartalmával kapcsolatosan, így azok pontos meghatározására még további vizsgálatok szükségesek.

Az étrend-kiegészítőkből származó CoQ10-pótlás lehetősége sokáig kérdéses volt, mivel felfedezését követően jó ideig nem tudott a gyógyszeripar megfelelő felszívódási és hasznosulási tulajdonságokkal rendelkező formulát létrehozni. Mára azonban ez a probléma megoldódott, mivel a technológia fejlődésének köszönhetően a forgalomban elérhető formulák nagy részének molekulaszerkezete megegyezik az emberi szervezet által termelt endogén koenzim szerkezetével, így felszívódása és hasznosulása is optimális. Felmerülhet a kérdés, hogy az külső forrásból, adott mennyiségben bevitt CoQ10 milyen formában befolyásolja az endogén termelést, plazmakoncentrációt? A válasz igen kedvező, hiszen a külsőleg szervezetünkbe juttatott CoQ10 nem gátolja vagy befolyásolja negatívan az endogén termelést, mindemellett a plazmakoncentrációt megemeli, további energiát juttatva ezzel szervezetünknek.

A klinikai alkalmazás területein jelenleg is folynak kutatások a pontos terápiás dózis meghatározásának tekintetében, ugyanakkor az már alapvetésként szolgál, hogy egyes kórképek esetében nagyobb dózisra van szükség, mint az étrend-kiegészítőként ajánlható 20-30 mg-os anyagmennyiség. Magyarországon a CoQ10 étrend-kiegészítő formulája mellett már gyógyszerként is regisztrálva van (terápiás dózis – 100 mg felett).

A koenzim-Q10 szupplementáció alkalmazhatósága, használatának előnyei

A CoQ10 betegségmegelőzésben betöltött szerepét – különböző kórképek esetén –már az előzőekben ismertettük, ugyanakkor összefoglalóan elmondható, hogy a lipidperoxidációval szembeni antioxidáns hatása a leginkább ismert, alkalmazott funkciója, mely a gyulladásos markereken keresztül képes ezen reakciók szabályozására, csökkentve ezzel a szív- és érrendszeri stresszt és az erek bélhámjának zavarát.

Metaanalízisek eredményei alapján ismert tény – a primer prevencióban alkalmazható – szisztolés és diasztolés vérnyomáscsökkentő hatása, valamint az összkoleszterinszintre és a LDL/HDL-koleszterin-arányra gyakorolt kedvező hatása (csökkenti az összkoleszterinszintet és emeli a HDL-koleszterin-szintet – javítva ezzel az arányt).

Tovább szakirodalmi adatok alapján a szupplementáció további előnyökkel járhat, úgy mint az immunrendszer működésének javulása, a migrén kialakulásának megelőzése, továbbá időskorban lassíthatja a makula degenerációját és egyes idegrendszert érintő betegségek kialakulását. Daganatprevenciós, valamint gyulladáscsökkentő tulajdonsággal rendelkezhet (pl.: fogágybetegségekben), szerepet játszhat a Parkinson-kór lefolyási gyorsaságának csökkentésében.

A KiSel-10 (Intervention with Selenium and Q10 on Cardiovascular Mortality and Cardiac Function in the Elderly Population in Sweden) tanulmányban a CoQ10 és a szelén együttes étrend-kiegészítés hatását vizsgálták az idős svéd lakosság kardiovaszkuláris és összhalálozási rátájára nézve, placebo-kontrollcsoport mellett. Emellett egyéb módszerekkel – echokardiográfiával (ejekciós frakció – a szív pumpa funkciója) és biomarker-vizsgálat – meghatározható módon figyelték a szívfunkciók változásait. Eredményeik alapján a szív- és érrendszeri halálozás arányát nagy mértékben javította a kezelés: – 55 százalékkal csökkent a kezelt csoportokban a kontrollcsoporthoz képest (28/222 (12,6 százalék) – placebocsoport; 13/221 (5,9 százalék) aktív szerrel kezelt csoport.

A biomarker-, valamint a szívfunkció-vizsgálatok is hasonló eredményt mutattak. Adott biomarker (magas szintje a szívelégtelenség előjele lehet) plazmában fellelhető koncentrációja a placebocsoportban a 24. hónapban szignifikánsan magasabb volt a kontrollcsoporthoz képest, a különbség a 48. hónapban még kifejezettebben mutatkozott. A szívfunkció-vizsgálat tekintetében jobb szívfunkció volt mérhető a vizsgálat végén – az aktív kezelést kapott csoport egyénei körében.

Egyes fennálló kórképek esetében – diabéteszben, koszorúér-betegségben, bármely szívelégtelenségi stádiumban egyaránt kedvezőnek bizonyult az aktív kezelés. A szív és érrendszeri halálozás rátájának pozitív változásai még a kutatást követő 10. évben is megfigyelhetők voltak, az alábbi túlélési görbe ezt a különbözőséget, eredményt prezentálja. Fontos, hogy a vizsgálat eredményének értelmezhetőségét, reprezentativitását számos tényező befolyásolja: a beteganyag aránylag kis elemszáma; a homogén minta (Svédországban élő, fehér bőrű populáció), az a tény, hogy a szelén vagy a Q10-koenzim szérumszintjének mérése a követési periódus alatt nem történt meg, valamint a résztvevők korlátozott életkora. A vizsgálat eredményének széles körű bizonyításához további, nagyobb és heterogénebb mintán végzett vizsgálatok is szükségesek lehetnek.

Összefoglalás – a CoQ10 táplálkozástani jelentősége

A Q10-koenzimnek három állapota ismert: a teljesen oxidált (ubikinon), a szemikinon (ubiszemikinon) és a teljesen redukált forma (ubikinol). Az ubikinon részt vesz az ATP termelésében – a sejtek energiatermelésének folyamatában. Az ubikinol további antioxidáns tulajdonsággal rendelkezik.

A CoQ10 – tudományos vizsgálatok eredményei alapján hasznosnak bizonyult szívelégtelenségben, magas vérnyomásban szenvedők esetében, mindemellett egyéb kórképek, szimptómák tekintetében is hasznos lehet. A CoQ10 szövetkoncentrációja az életkor előrehaladtával csökken. Egyes genetikai tényezők, koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek (sztatinok, fibrátok) szedése esetén igen fontos a megfelelő bevitel, ellátottság. A CoQ10-kiegészítés 50 év feletti felnőttek számára sok szempontból előnyös lehet. Az olyan betegek esetében kiemelten célszerű a használata, akiknél sztatinok okozta kardiomiopátia (szív pumpafunkciójának gyengüléséhez vezető szívbetegségek összefoglaló neve) alakult ki.