A legtöbb ember hallotta már a pszichopata szót, sőt, az utóbbi időben elég divatos lett dobálózni vele, de vajon mitől lett ennyire felkapott a dolog, és úgy egyáltalán, mi ez az egész hajcihő a pszichopaták körül?
Bár vonzók és karizmatikusak, a pszichopaták narcisztikusak, és különösebb erkölcsi aggodalmaik sincsenek. Elsőre bájosnak vagy sármosnak tűnhetnek, mindez azonban egy pillanat alatt könnyen megfordulhat – például ha megkapják, amit akarnak –, és figyelmeztetés vagy bármilyen nyilvánvaló provokáció nélkül kegyetlenek, akár veszélyesek is lehetnek. A pszichopatákat az embereket pontosan addig érdeklik, amíg előnyük származik belőlük. És igen, a pszichopaták oroszlánrésze állítólag férfi.
Szóval, hogyan lehet észrevenni, hogy egy kiszámíthatatlan és gátlástalan emberrel, vagy egy valóban bájos és vonzó sármőrrel kerültünk össze? A Psychology Today dióhéjban összegyűjtött hét olyan jellemzőt, amelyek arra utalnak, hogy pszichopata személyiséggel találkozgatsz.
1. Felszínes varázs
Bob, az új srác a munkahelyeden beszédesnek, érdeklődőnek tűnik, szeretne megismerni mindenkit. Elsőre szimpatikus, aztán idővel az az érzésed támad, hogy kissé mesterkélt. Például úgy viselkedik, és beszél a feleségéről, mintha szerető férj lenne, mégis állandóan a külsejével van elfoglalva, és rendíthetetlenül flörtöl a fiatal nőkkel. Kicsit elgondolkodva aztán rájössz, hogy Bob egy olyan pasas, akinek az a fő célja, hogy elcsábítson és becsapjon, nem pedig az, hogy barátokat szerezzen és kapcsolatokat kössön másokkal.
2. Felfuvalkodott önbecsülés
Ő az az ember, aki mindig elfogadja a dicséretet, akár megérdemli, akár nem. És ez nemcsak a nagyképűségéről árulkodik, hanem leértékeli a többieket, akikre versenytársként tekint. Nemcsak a győzelemre vágyik, hanem arra, hogy uralkodjon, még akkor is, ha ehhez pusztítónak kell lennie. Ha a pszichopátia mértéke extrém, nem riad vissza az erőszaktól sem, ha erre van szüksége céljai eléréséhez.
3. Csalárdság
Ez a vonás a torz önértékeléshez, a másokkal való kötődési képesség romlásához és annak szükségességéhez kapcsolódik, hogy mindig ő akar a legjobb lenni. Ahhoz, hogy ezt elérje, vagy ilyennek érzékelje magát, a pszichopata
hazudni, csalni és manipulálni fog, elferdíti igazságot és úgy racionalizál, mintha az élete múlna rajta.
4. Felszínes érzelmek
Ami ezt a sajátosságot annyira megrázóvá teheti, hogy a pszichopata a felületen vonzó, és kifejezetten érdeklődőnek tűnhet. Az érzelmek mélységét aztán közömbösségével cáfolja. Ijesztő lehet például, amikor a látszólag érdeklődő srác hirtelen megváltoztatja a beszélgetés témáját, pont amikor a barátod autóbalesetéről beszélsz neki. Talán itt már neked is feltűnhet, hogy valószínűleg csak eszközként tekint rád, hogy elérje saját céljait – rajtad keresztül.
Bár Bob – a pszichopata példa – olyan, mintha rendelkezne bizonyos tulajdonságokkal, a célja, hogy a veled kialakított kapcsolatát felhasználva szívességeket kérjen. Nem szalasztja el a lehetőséget, hogy fúrja a főnökeit, különösen akkor, ha ez szakmai törekvéseit szolgálja.
5. Unalom és ingerek keresése
Az unalom a pszichopatákat ingerkeresésre ösztönzi, ami összefügg érzelmi sekélyességükkel. Anélkül, hogy valódi kapcsolatuk lenne más emberekkel, temperamentumuk mindig újabb és újabb izgalmakat keres. A pszichopata gyorsan kockáztat, és általában kockázatos magatartást tanúsít, mégis csodálható agresszív viselkedéséért és munkakedvéért.
6. Gyanús magatartás
Mivel a pszichopatának alig vagy egyáltalán nincs erkölcsi érzéke, izgalmakat kereső viselkedésének pedig nincs határa, idővel azért felismerik a veszélyességét. Ekkor azonban az áldozatok számára általában már túl késő.
Az Őrület dekódolása című könyvben a szerző, Richard Lettieri Randall, egy rendkívül rosszindulatú pszichopata esetét tárja fel, akit csodáltak munkahelyén értékesítési készségei miatt, egészen addig, amíg fény nem derült arra, hogy dühében megölte a feleségét és a kislányát. Ekkor derült ki, hogy éveken keresztül csalt a munkahelyén is.
7. Az ellentmondások rejtvénye
A manipulációs és megtévesztési készségek következtében a pszichopatákat sokszor nehéz felismerni, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy képesek szimpatikus, sőt érzékeny pasiként bemutatni magukat.
Ted Bundy, a jól ismert sorozatgyilkos tragikus példa. Jó- és simaképű volt, könnyen elhitette a nőkkel, hogy ő csak egy kedves, szelíd joghallgató. Miután elnyerte bizalmukat, elrabolta őket, és brutálisan megölte áldozatait, majd erőszakot követett el a holttesteken. A memóriapszichológus, Elizabeth Loftus, aki interjút készített Bundyval, „bájos embernek” találta – mindaddig, amíg ki nem derült, hogy sorozatgyilkos.
