plátói kapcsolat

Míg a köznyelvben a be nem teljesült, szexualitás nélküli szerelmeket nevezzük plátóinak, eredetileg jóval gazdagabb jelentéskörrel rendelkezik. Platón ókori görög filozófus A lakoma című művében írt a testiség nélküli, de ettől még érzelmekben, élményekben gazdag vonzalomról. Az elképzelt lakomán Szókratész és barátai Erószról, a szerelem istenéről beszélgetnek. Itt kerül szóba, hogy a szerelem nem csupán a gyereknemzésben érheti el végső célját, Szókratész szerint a lélek is termékennyé válhat. Ez a gyakorlatban a szellemi egyesülést, azaz tanítást, közös gondolkodást, filozófiák, törvények megalkotását jelenti. 

Időben és kulturálisan is igen messzire kerültünk az ókori görögök világától, a testiség nélküli szerelem azonban soha nem ment ki a divatból, maximum átalakult. Azóta főleg a szexualitást nélkülöző kapcsolatok leírásánál használjuk, de azért nem érdemes elfelejteni eredeti, ennél jóval gazdagabb jelentését, ugyanis úgy néz ki, újra visszatalálunk hozzá. Egyre többen választják ezt a kapcsolati formát, főleg olyanok, akik életében a szexualitás nem játszik olyan nagy szerepet a párválasztás folyamatában. Az életre szóló elköteleződést, az érzelmi-gondolati gazdagságot, a közös célokat és a gyereknevelést azonban ettől függetlenül valósítják meg partnerükkel, aki lehet azonos vagy különböző nemű is.

Ilyen egy modern plátói kapcsolat

Deena Lilygren, a negyvenes éveiben járó anya évek óta legjobb barátnőjével, Maggie Brownnal él az Egyesült Államokban, Kentuckyban. Ám egy napon Maggie Brown megismerkedett és összejött egy férfival, aki még a kezét is megkérte. A két nő ekkor nyilvánvalóvá tette, hogy ők csak „csomagban elérhetők”, azaz nem szakítják meg saját plátói kapcsolatukat egyikük házassága kedvéért. Így végül hárman vettek egy közös házat, s így élnek együtt. Miközben Brown megéli a férfi-női kapcsolat minden aspektusát férjével, az igazi szellemi partnere Lilygren maradt, ő az elsődleges szerelme, csak romantika és szex nélkül. S ez még így is erősebb bármi másnál.

Ő a legjobb barátom, s még annál is több

Az érzés nagyon is ismerős lehet azoknak, akik régóta élnek párkapcsolatban, s a másik már elveszítette szemükben a vonzerejét. Esetleg meg is történt a válás, szakítás, de az erős kötődés továbbra is fennmaradt, így a kapcsolat sem szakadt meg. A szexuális vágy már nincs jelen, vagy soha nem is volt, egymás tisztelete, szeretete, a fél szavakból értett gondolatmenetek, a közös jóra való törekvés és életcél, az anyagi közösség és a mély szerelem azonban ezektől függetlenül is megmaradt. Ez egy olyan alap, amire kapcsolatot lehet építeni, már amennyiben mindkét félnek megfelel a szexualitástól mentes, de gyengédségben, gondoskodásban, szeretetben gazdag életforma. S ne legyünk szemforgatók: nagyon sokan élnek így anélkül, hogy nyilvánosságra hoznák. 

A múltban is léteztek plátói szerelmek

A 18. századból származnak az első feljegyzések plátói kapcsolatokról. Bár ezek egy része valószínűleg leplezett homoszexuális érdeklődést is jelentett, az esetek nagy részében a két fél a testiség nélküli szerelmet, a mély barátságot és az életre szóló köteléket többre tartotta a hagyományos házasságnál. Ami egyébként a gyarmati időktől egészen 1850-ig egy racionális túlélési eszköz volt, főként a fizető munkát vállalni képtelen nők számára. A romantikát és a szexuális érdeklődést a legtöbb esetben figyelmen kívül hagyva vagyonokat, birtokokat, családokat kapcsoltak össze, életközösségeket hoztak létre, ami lehetővé tette a puszta túlélést és a szaporodást. Ám az 1800-as évek végére, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában a középosztálybeli nők nem szorultak rá feltétlenül egy férjre anyagilag, s ekkor már főiskolára is járhattak. Ez nem csupán a munkaerőpiacra jelentett belépőt, de az olyan, nők közti kapcsolatoknak is zöld utat adott, amelyek eltértek a nagy átlagtól.

A bostoni házasság népszerűsége

Egyre több nő élt együtt hosszú távú, elkötelezett kapcsolatban, így valamiféle elnevezést is ki kellett találni nekik. Valószínűleg Henry James Bostoniak című, 1866-os regénye nyomán nevezték el az azonos neműek együttélését bostoni házasságnak. Leghíresebb példáját Eleanor Butler és Sarah Ponsonby, azaz a langolleni hölgyek alkották. A két vagyonos, de házasságot sosem kötő hölgy megszökött ír családjától, hogy közösen kezdjenek új életet. Nemhogy elkerülték a társadalmi megbélyegzést, egyenesen imádták őket, ők lettek „Európa legünnepeltebb aggszüzei”. Együtt éltek egy walesi rezidencián, Zsófia Sarolta brit királynéval leveleztek, s olyan hírességek látogatták őket, mint Wellington hercege vagy William Wordsworth.

Mit várunk el egy boldog párkapcsolattól?

Eli Finkel professzor szerint az 1800-as évek közepétől az 1960-as évekig a házasság elhagyta a „pragmatikus korszakot”, és egyre gyakrabban szerelmi alapon jött létre. A családjuktól földrajzilag és anyagilag is elszakadó, az iparosodás miatt munkát találó fiatalok már nem pusztán a túlélés miatt alakítottak ki élethosszig tartó párkapcsolatot, inkább a szerelem és az intimitás megélése céljából. Az 1960-as évektől azonban újabb változás indult, a szerelem és az intimitás már nem volt elég. Sokan ma is azt várják, hogy a párjuk legyen a mindenük, azaz a szexuális partnerük, élettársuk, társszülőjük, érzelmi támogatójuk, pénzügyi partnerük, legjobb barátjuk. Nem csoda, hogy ebben az elváráshalmazban egyre több feszültség születik, hiszen egyetlen ember nehezen felel meg mindegyik szerepnek.

A plátói kapcsolat egy jó alternatívát kínál azoknak, akik többre becsülik az összetartozást, az érzelmi támogatást a szexualitásnál, s maguk döntik el, a sokféle közösség közül melyiket vállalják. Ugyanúgy létrejöhet azonos, mint különböző nemű, heteroszexuális partnerek között. Persze kritikákat bőven kapnak, főleg azok, akik gyermeket is vállalnak, a legtöbben ugyanis nem tudják elképzelni, hogy a szexualitást teljesen ki lehet hagyni egy párkapcsolatból, vagy meg lehet élni valaki mással, mint az elsődleges partnerükkel.