Megtalálták az öngyilkosság eddigi legkülönösebb kockázati tényezőjét

Férfinem, alacsony iskolai végzettség, családban előfordult korábbi öngyilkosság, a személy által elkövetett öngyilkossági kísérlet, pszichiátriai diagnózis megléte, fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazás elszenvedése, katonai szolgálat. Tényezők, amelyek teljesülése esetén valaki nagyobb valószínűséggel követ el öngyilkosságot a kutatások szerint. A lista más, időben jobban ingadozó, dinamikus változókkal is folytatható. 

Magasabb kockázatot jelent, ha az illető egyedülálló, elvált vagy özvegy, ha mentális nehézséggel, depresszióval él, ha kilátástalannak látja a helyzetét, álmatlanságtól szenved, impulzív, izgatott, épp szakításon van túl vagy párkapcsolati, családi konfliktusai vannak, elvesztette a munkahelyét, anyagi gondokkal küzd, nemrég bocsátották el pszichiátriai osztályról, vagy van hozzáférése fegyverekhez. 

A felsoroltakon túl persze bőven lehetnek még más sajátosságok is, amelyek összefüggnek az öngyilkossággal. Például a marokerősségünk – állapítja meg egy egészen friss dél-koreai tanulmány, amely még biztos, hogy további kutatásokat fog generálni a területen. Hogyan értelmezhető a furcsa eredmény? A vizsgálatot Arash Emamzadeh Psychology Today-en megjelent cikke alapján foglaljuk össze.

Közel 15 ezer dél-koreai felnőttet vizsgáltak

Hwand és Ahn a Koreai Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Felmérés adatait használták fel, amely Dél-Koreára nézve reprezentatív minta, azaz leképezi a társadalom főbb jellemzőit. A résztvevők átlagéletkora 48,8 év, a férfiak aránya 44,7 százalék volt, létszámuk 14 325 fő. Az öngyilkossági gondolatok megjelenését önbevalláson alapuló kérdésekkel mérték, például ezekkel: Gondolt-e ön az elmúlt 12 hónapban arra, hogy öngyilkosságot kövessen el? Érzett-e az elmúlt évben minimum két héten át tartó szomorúságot, kétségbeesést? Használtak egy ún. dinamométer nevű eszközt is, amelyet megszorítva a gép digitálisan, kg-ban kifejezve mutatja meg a markolás erősségét. Ezenkívül a kutatók rendelkezésére álltak általános demográfiai adatok is, úgymint életkor, nem, szocioökonómiai státusz (röviden SES: az egy háztartásra jutó jövedelemből, iskolai végzettségből, foglalkozásból képzett gazdasági-társadalmi mutató). 

Egy kézszorítás is árulkodó lehet

Hwand és Ahn azt az eredményt kapták, hogy az idősebb kor, a női nem, az alacsony SES (tehát a kedvezőtlenebb társadalmi-gazdasági helyzet), valamint az egészségtelen életmód jár együtt a depresszív hangulattal és az öngyilkossági gondolatokkal. Ugyanakkor a kézszorítás erőssége is korrelált az öngyilkossági gondolatokkal, azaz minél kisebb volt valakinek a marokerőssége, annál magasabb volt az öngyilkossági gondolatok valószínűsége. Ez igaz volt a férfiakra és a nőkre is, sőt az összefüggés akkor is fennmaradt, amikor a depresszív hangulat hatását számításba vették a tudósok. Mint írják: „a fogás erejének minden 1 kg-os növekedése esetén az öngyilkossági gondolatok esélye a férfiaknál 4, a nőknél 3 százalékkal csökkent.” 

Azért nem teljesen új a felfedezés

Emamzadeh szerint az öngyilkossági gondolatok és a marokerősség összefüggését pár korábbi kutatás is alátámasztja. Egy amerikai férfimintán végzett vizsgálatban például az derült ki, hogy a fogás erejének minden 5 kg-os növekedésével az öngyilkossági gondolatok előfordulási valószínűsége 16 százalékkal kevesebb. Egy másik, idős felnőttek részvételével készült felmérés pedig azt az érdekes eredményt hozta, hogy azok a személyek, akiknek volt még életcéljuk, nagyobb marokerősséggel rendelkeztek, mint azok, akiknek nem volt. Ha lelkileg elhagyod magad, az a testi erődben is megmutatkozik?   

Nem tiszta a magyarázat

A Hwand és Ahn által végzett vizsgálat korrelációs kutatás, ami azt jelenti, hogy két változó (jelen esetben a marokerősség és az öngyilkossági gondolatok) között képes együttjárást feltárni, azaz azt, hogy az egyik tényező mennyiségi alakulása hogyan függ össze a másik tényező mennyiségi alakulásával (minél kisebb a marokerősség, annál nagyobb az öngyilkossági gondolatok meglétének rizikója). Amit nem képesek megmutatni nekünk az ilyen típusú vizsgálatok, az az egyes faktorok közti oksági kapcsolatok. Nem tudjuk, hogy melyik okozza melyiknek a változását, vagy hogy nem egy harmadik (akár a kutatók által nem mért) tényező áll-e a háttérben. 

Előfordulhat például, hogy a kevésbé erős kézszorítás és az öngyilkossági gondolatok is az önértékelés alacsonyabb voltával függnek össze. Pláne férfiaknál, akiknél az izmosság, az izomerő gyakran a maszkulinitás egyik fokmérője, így az önértékelésre is komoly hatást kifejtő tényező. Egy másik magyarázat lehet, ha a csökkent marokerősség gyulladás, funkcionális hanyatlás vagy fogyatékosság következtében jön létre. A krónikus betegségekről régóta tudjuk, hogy az öngyilkosság rizikófaktorai. 

Az sem világos, hogy az öngyilkossági gondolatok megjelenése mekkora valószínűséggel vezet öngyilkossági kísérletekhez vagy halálhoz. Ha jövőbeli kutatások segítségével jobban érteni fogjuk a kézszorítás és a szuicidium közti kapcsolatot, talán fel tudjuk használni ezt az információt a szűrésben, megelőzésben. Az addig is mindenképpen jelzésértékű lehet, ha valakinek önmagához képest csökken a marokerőssége. Fenti kutatás alapján ennek talán nemcsak testi, hanem lelki okai is lehetnek, illetve a kettő elválasztása meglehetősen mesterséges. Az emberre mint egészre érdemes odafigyelnünk, hogy segíthessünk neki. 

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116 123-as vagy a 06 80 820 111-es telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.