"Hogy lehetsz ennyire hülye..." – így hallgattasd el a belső kritikust

GettyImages-837439866

„Hülye vagy… béna vagy… úgysem fog sikerülni.” Nap mint nap halljuk ezeket a mondatokat, és legtöbbször nem mástól, hanem saját magunktól. Sok esetben mi magunk vagyunk önmagunk legnagyobb kritikusai. Mégis honnan erednek ezek a belső hangok, amik szétrombolják önbecsülésünket? Hogyan ne legyünk önmagunk legnagyobb ellenségei?

A kommunikáció elengedhetetlen része az életünknek. Egyszerűen nem tudunk nem kommunikálni. Éppen ezért mérhetetlenül fontos a kommunikációnk fejlesztése annak érdekében, hogy minél sikeresebbek és hatékonyabbak lehessünk kapcsolatainkban. Egyre több kommunikációs tréning tölti be a piaci rést a fejlődésre való igény miatt. Az már sokkal kevesebbeknek jut eszébe, hogy azon változtasson, hogyan kommunikál önmagával. Szerencsére a gondolatainkat csak mi halljuk, és megeshet, hogy a következő mondatok ismerősek lehetnek: „Biztos, hogy hülyeséget fogsz mondani!, „Látod, már megint béna voltál!”, „Ennyire nem lehetsz hülye!” Hogyha mások mondanák ezt nekünk, valószínűleg nagyon bántónak élnénk meg, és meglenne a véleményünk róla. Azonban, ha mi magunk tesszük ezt saját magunkkal, szinte fel sem merül a kérdés, hogy ez mennyire van rendben. Saját magunkkal is beszélgethetünk másképp?

A belső kritikusunk megszületése

Egyik gyermekben sincs ott a belső kritikus, amikor felsír. Sajnos később kerül a fejünkbe, és a környezetünk ülteti el a csírákat. Érzelmi szükségleteink azok, amik velünk születnek, a szülők elsődleges feladata a fizikai szükségletek mellett ezeknek a szükségleteknek a kielégítése. Fontos, hogy szeressenek, akkor is, ha hibázunk, fontos, hogy elfogadjanak minket olyannak, amilyenek vagyunk. Motiváljanak a játékra, a spontaneitásra, és reális elvárásokat állítsanak elénk. Ha ezek a szükségletek sérülnek, felüti a fejét a belső hang, miszerint nem vagyunk elég jók, és megtanuljuk, hogy az elfogadás feltételekhez kötött.

„Kislányom, szép jegy a négyes, de az ötös szebb.”, „A fájdalom katonadolog, a katonák nem sírnak.”, „Na ne beszélj már hülyeségeket.”, „Ha így viselkedsz, nem lesznek barátaid.” A végtelenségig folytathatóak a sokszor tévesen támogatásként eleresztett kritikus mondatok. A szüleink, tanáraink, kortársaink, vagyis mások számunkra fontos visszajelzései táplálják a belső kritikust a fejünkben, aki idővel berendezkedik nálunk, és szükségünk sem lesz másokra abban, hogy ezeket a mondatokat mindennap hallhassuk.

Az öngondoskodás fontos lépése a belső kritikus némaságra ítélése
Az öngondoskodás fontos lépése a belső kritikus némaságra ítéléseMaria Korneeva / Getty Images Hungary

Miért hisszük el, hogy igazat mond?

A belső kritikust nagyon könnyű motivátornak értelmezni, aki igazából a jóságos tündérkeresztanyánk is lehetne. „Mondj igent, és akkor szeretni fognak.”, „Ha maximálisan teljesítesz, akkor lehetsz jó munkaerő.”, „Béna vagy, úgysem tudod megcsinálni, milyen jó, hogy nem mentél ebbe bele.”

A belső kritikusunk legnagyobb csapdája, hogy azt hisszük, jót akar, közben úton-útfélen elgáncsol minket.

Olyan helyzetekbe kerülünk, amelyekben egyáltalán nem akarunk részt venni, olyan helyzetekben nem szólalunk meg, amelyekben fontosnak éreznénk a megnyilvánulást, olyan kapcsolatokat kerülünk el, amelyek értékesek lehetnek az életünkben. Végül, ahogyan azt környezetünk sem tette, mi magunk sem hangolódunk rá ezáltal érzelmi szükségleteinkre, ami sorozatos belső konfliktusokat teremthet.

Hogyan hallgattassuk el a nem kívánt vendéget

A belső kritikusunk legyőzésére a legfontosabb lépés, hogy egész egyszerűen nem állunk vele szóba többé! Ha meg is szólal, csendre intjük, és korrigáljuk a mondandóját. Nagyon idegenül hathat, de az öngondoskodás fontos része, hogy ne lebontsuk az önbecsülésünket, hanem építgessük azt. Ettől nem leszünk beképzeltek vagy nagyképűek, egyszerűen csak egészséges kapcsolatot létesítünk saját magunkkal. Mennyivel jobban hangzik egy „béna vagy” helyett azt mondani magunknak, hogy „sajnálom, hogy fájdalom ért” vagy egy „hülye vagy” nélkül, inkább azt gondolni, hogy „tudom, hogy félelmetes ez a helyzet, de fontos, amit gondolsz.”

A belső kritikus nagyon alattomos, hihetetlen könnyedséggel, másodpercek töredéke alatt ontja belénk a romboló mondatokat. Ezért elsődleges feladatunk feltérképezni mérgező szavait. Ha ezeket már megtaláltuk, mindegyikre írjunk támogató, elfogadó, szeretetteljes gondolatokat. Majd amikor felüti a fejét a kis galád, oltsuk ki ezekkel a mondatokkal mérgező szavait.

A CIKK SZERZŐJÉRŐL

Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.

Mentesen főzni könnyű!

Mentes Anyu legújabb könyvében nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy összeállítsa a mentes étkezések 50 legjobb receptjét. Korábbi könyveivel együtt, összesen 162 recepttel örvendezteti meg a különleges étrendet követő olvasóit.

A könyveket kedvezményes áron ide kattintva, kizárólag online lehet megvásárolni.

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra