Ha nem olvasnánk eleget ahhoz, hogy helyesen fogalmazzunk, többszörös képzavarral élve úgy is kifejezhetnénk magunkat, hogy kevés ma az olyan „örökzöld lerágott csont”, mint a kütyühasználat káros következményeinek visszatérő jóslata.
Ez tényleg baj
Sokan hibáztatják a látás romlásának előidézéséért, mások a fantázia beszűkülését írják számlájára, de ismeretünk van olyan megtörtént esetről is, amikor egy szenvedélyes fiatal túlzásba vitt videójátékozás közben halt éhhalált, mert lebilincselő elfoglaltságát sajnálta megszakítani a táplálékbevitel idejére is. Vagyis a különböző, gyűjtőnéven kütyünek címkézett eszközök használatát, úgy tűnik, tényleg túlzásba visszük, és ennek kóros hatásairól kézzelfogható bizonyítékaink is vannak.
Sokak szerint a figyelmünket is rontja az, ha folyamatosan elektronikus eszközökre figyelünk:
ez az aggodalom régebbi, mint amilyennek hihetnéd!
Az olvasásnak azonban nincs ilyen hatása: vagy mégis?
Ennek ellenére az olvasással kapcsolatban voltak hasonló fenntartásai tudósok és filozófusok sokaságának Senecától Rotterdami Erasmusig…
Az ókori római filozófus, Seneca az 1. században arra panaszkodott, hogy a nagy mennyiségű könyv megléte hátráltatja a koncentrálás képességét és rontja a figyelmet, de több mint egy évezreddel később, a még mindig korai 12. században Csu Hszi kínai filozófus is a kor emberét körülvevő túl sok szöveget hibáztatta azért, hogy az emberek figyelmetlenül olvasnak.
A 14. században Petrarca arra jutott, hogy a sok könyv nem az irodalom élvezetéhez segít hozzá, hanem, ahogy ő fogalmazott, gyakorlatilag eltemet és megfojt minket.
„Megannyi dologtól megvadulva, ez az elme már semmit sem tud megízlelni, hanem vágyakozva bámul mindent, mint a víz közepette szomjazó Tantalosz”
– fogalmazott Petrarca annak idején.
A híres németalföldi humanista tudós, filozófus, teológus, Rotterdami Erasmus és Kálvin János, francia származású keresztény tudós, reformátor is neheztelt a nyomtatványok kaotikus sokasága miatt.
Miguel de Cervantes Saavedratól sem álltak távol ezek a gondolatok, különben nem „bolondította volna bele” számos olvasmányélményébe főhősét, a világirodalom egyik leghíresebb alakját, a lovagregényeinek képzeletbeli világát valóságként megélő Don Quijote de La Manchát. Angliában, a 18. században, Jane Austen idejében az aggasztotta a lakosság egy részét, hogy a másik része regényeket olvas. Egészen pontosan egyre több és több nő és középosztálybeli, miközben ugyanebben az időben az idegrendszeri rendellenességek fő kiváltójának is a regényolvasást tartották, s azon szorongtak, hogy mint ilyen, fenyegeti a női elme állapotát…
Egyre kevesebb magyar olvas
Bár nem valószínűsíthető, hogy emiatt, de napjainkban visszaszorult az olvasás mint tevékenység. A TÁRKI 2020 nyarán, internetes kérdőív útján végzett kutatásai és az ezzel egy időben személyes megkérdezéssel végzett reprezentatív adatfelvétele is erről tanúskodnak. A 2020 nyarán rögzített adatokat megelőzően a TÁRKI 2002 és 2005 során hasonló témában már puhatolódzott a magyar lakosság körében, így olvasási szokásaiknak változásait csaknem két évtized távlatában tudta összevetni.
A számok tanúsága szerin nagymértékben, csaknem harmadára esett vissza a rendszeresen könyvet olvasó felnőtt lakosok száma. A magyar felnőtt lakosságnak mindössze 13 százaléka válaszolta 2020-ban azt, hogy rendszeresen, azaz legalább hetente olvas, pedig 15 évvel korábban, 2005-ben arányuk még 25 százalék volt. A megkérdezettek válaszaiból az is kiderült, hogy
a férfiak alig-alig olvasnak könyveket, s a lakosság nem olvasó tagjai között újabban egyre több az, aki egyszerűen nem szeret olvasni,
ezért is nem gyakorolja ezt a tevékenységet (45 százalék), míg a kutatásban részt vevők mintegy bő harmada inkább csak idő szűke miatt nem jut az élményhez. A 2000-es évek eleji megkérdezések során még jóval kevesebben, 20 százalék körül válaszolták csak azt, hogy nem szeretnek olvasni, s az időhiányra hivatkozók száma jelentősen több volt. Valószínűbb ugyanakkor, hogy a metróban könyv helyett kézben tartott okostelefon tereli el a figyelmet az olvasásról, nem pedig az aggodalom, hogy koncentrációnkat ronthatja majd egy könyv.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
