A Xanax a benzoadizepinek családjába tartozik, csakúgy, mint a Frontin vagy Rivotril. Sajnos ezekhez a szerekhez nem olyan nehéz hozzájutni, mint gondolnánk, egyikkel-másikkal a háziorvosok is gyakran ellátják a szorongásos vagy alvást érintő panaszokkal küzdő betegeket. A szlengesen csak benzóknak nevezett vegyületeket nyugtató, altató, szorongásoldó tulajdonságaink miatt használják elsősorban gyógyszerként, de kábítószerként egyéb pszichoaktív szerekkel keverve is igen könnyű hozzájuk jutni.
Magyarországon is gyakori a tablettás megoldás
A magyar adatok elég hiányosak ahhoz, hogy pontosan tudjuk, hogyan alakul itthon a gyógyszerfüggőség a benzodiazepinek tekintetében, de
a lakosság mentális egészségét figyelembe véve sejthető, hogy sokan fogyasztják ezeket.
A pontos számot megbecsülni is nehéz, mert a benzók szedése sok esetben „rejtett” függőség: kevesen élik meg problémának a szedésüket – vagy éppen a szégyen miatt gyakran titkolják azt. A benzókat szedők esetében gyakori hiedelem, hogy képesek kontroll alatt tartani a gyógyszerszedést, és bármikor könnyedén abbahagyhatnák, amennyiben szeretnék. A nem hivatalos adatokra rátalálni is szédítő: 480 millió Xanax és Frontin és 80 millió Rivotril fogy hazánkban, ez alapján a lakosság körülbelül 70 százaléka szed nyugtatókat, szorongás- és feszültségoldókat, így évente 1 főre körülbelül 80 tabletta jut.
Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns
„A benzók, azaz a benzodiazepin-tartalmú nyugtatók, altatók és szorongásgátlók szedését hajlamosak vagyunk elbagatellizálni, mivel orvos írja fel őket – mondja Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns. „Ezeknek a szereknek megvan a létjogosultságuk, de nagyon fontos, hogy csakis a megfelelő ideig és kellő óvatossággal alkalmazzuk őket. Ha nem így történik, könnyen kialakul a függőség, és a benzókról nehezebb »lejönni«, mint az alkoholról” – figyelmeztet a szakember. Az alkoholista nem fog kevesebbet inni, ha benzókat is szed, viszont a kétféle szer hatása erősíti egymást, így könnyen lehet, hogy kisebb alkoholdózis is erősebb hatást fog kiváltani a gyógyszerrel együtt, ráadásul az illető gyógyszerfüggővé is válik. A benzóknak óriási az addiktív potenciáljuk, könnyen és gyorsan hozzá lehet szokni a tablettákhoz, ráadásul egyre emelni kell az adagot a hatás elérése érdekében.” Bajzáth Sándor szerint, ha felismertük, hogy függők vagyunk, konzultáljunk orvosunkkal, hogy a gyógyszerek elhagyása, csökkentése orvos bevonásával történjen, emellett érdemes hangsúlyt fektetni az önismeretre, hogy kiderüljön, melyek azok a kimondatlan problémák, feszültségforrások, amelyek elől a gyógyszerszedésbe menekültünk.
Tablettába zárt felszabadulás
„Mostanában kicsit rosszul alszom, de nem baj, kérek egy kis Frontint a barátnőmtől, nála mindig van”. „Csak akkor vagyok igazán nyugodt, amikor érzem, hogy ott van a Xanax a zsebemben. Olyankor elég, hogyha csak hozzáérek, és már attól nyugodtabb leszek.” Nem cikkírás közben találtam ki, ezeket a mondatokat többször hallottam már az ismerőseim körében. Ahogy azt a Netflix dokumentumfilmje, a Vedd be a gyógyszered! Xanax is jól felvezeti, a benzók felfedezése, pontosabban a Xanax létrehozása megváltoztatta a világot. Valóban képes sokat segíteni a súlyos hangulati problémákkal és alvászavarokkal küzdőknek, de a szedésük normalizálása csak a függőség kialakulását könnyítette meg.
Ez az apró pirula átveszi a felelősséget tőlünk az érzelmeink szabályozására. Innentől könnyen átélhetjük, hogy na erről innentől kezdve le van a gond, megúsztuk.
A filmben talán éppen ehhez köthető, az egyik legintenzívebb felismerés az egyik függő férfitól, aki majdnem belehalt az elvonási tünetekbe, amikor több évtized után hirtelen abbahagyta a Xanax szedését. Szerinte könnyen elképzelhető, hogy a szorongása nem volt olyan extrémen intenzív, hogy ennyi évig Xanaxot szedjen, és valószínűleg, ha többet tudott volna az érzelmeiről, az érzelmi kommunikációról és az érzelemszabályozásról, nem vette volna át a hatalmat az élete felett a fehér tabletta.
Lehet-e valóság a tabletta lecserélése?
„Ahelyett, hogy megjavítanánk a világunkat és a benne lévő valós problémákat, pszichotróp szereket használunk, hogy az emberek elfogadják azt a szétszakadt világot, amit kínálunk nekik” – mondja a filmben fájdalmas tűpontossággal Anna Lembke amerikai pszichiáter. A szavai megkérdőjelezhetetlenek, mégis felmerül a kérdés, hogy van-e jobb alternatívánk a Xanax helyett. Hiszen egy megküzdési formát nem vehetek ki a kliens kezéből, és nem hagyhatom ott üres kézzel. Azt hiszem, az alternatívákat néhány perc alatt bárki összeszedné, így a jogos kérdés talán inkább az, hogy ezek mennyire elérhetőek a hétköznapi emberek számára. Tud-e mindenki terápiába járni, akinek szükséges lenne rá? Építhető-e olyan társadalmi működés, ahol a prevenció segítségével sokak el sem juthatnának addig a pontig, hogy a szorongás és az alvászavarok megmérgezzék az életüket?
Nem kell kimosni a tündérport a szemünkből ahhoz, hogy lássuk, mennyi akadályba ütközik ezeknek a lehetőségeknek a megteremtése.
A mentális egészség egyre inkább teret nyer a köztudatban, ennek ellenére a valóban nehézségekkel küzdőkkel még mindig stigmatizáló a társadalom, és kevesen juthatnak valós segítséghez. Nem vagyunk felvértezve a szétszakadozó, fénysebességgel előrerohanó világunk által támasztott elvárásokkal való hatékony megküzdésre. Arra azonban lehet ráhatásunk, hogy nap mint nap mit tudunk tenni önmagunkért, hogy erőforrásaink elérhetőek legyenek számunkra, és kellő érzékenységgel forduljunk önmagunk és mások irányába. A „majd elmúlik”, „jól van, majd túl leszel rajta” helyett hallgassuk meg és támogassuk egymást. A mentális betegségek stigmatizációját pedig ez a cikkünk járja körül.
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
