Jól emlékszem, mert órákig tartott. A mentségükre szóljon, hogy először vették le, továbbá a sors játéka olyan partszakaszra vetett minket, ahol a törzsközönség többsége… a testéből élt. Jobb téma híján a melóról dumáltak.
Nem könnyű kezdet, főleg azzal az adalékkal, hogy gimnazisták voltunk, és akkor egy fiú nem igazán ura minden helyzetben önmagának. A fiúk ilyenkor azt gondolják, hogy a lányoknak aránytalanul könnyebb, de mindezt úgy hiszik, hogy közben próbálnak nem a lányokra gondolni. Azt, ami bent motoszkál, úgy hívják, hogy
a fecske utáni vágy,
amelynek gyökerei a gyerekkorba nyúlnak vissza. Az ember felnőhet úgy, hogy belenő a fürdőruhába, mert értelemszerűen adnak rá egészen kicsi korától. Vagy nem, és néha ez a rosszabb. Egyszer csak öntudatodra ébredsz, és ez sajnos legtöbbször egy tömött strand közepén történik. De hát olyan természetes így – mondják neked, közben ott ülnek bikiniben meg csíkos Speedóban. Ellenállhatatlan vágyat érzel egy fecske után, ami könnyen rögzül.
Több mint tíz évvel azután, hogy az ember összenő a fürdőruhával, nem könnyű levenni, de egyszer csak természetes lesz. A naturisták alapvető szokását azonban, miszerint is a többiekkel ellentétben
levetkőznek, mielőtt fürdeni mennek,
nem mindenki fogadja el egyszerűen. A fürdőruhapártiakból a látvány néha előcsalja az állásfoglaló ént. Kifejtik azt a meglátásukat (ez valószínűleg a kollektív tudatból jön, mert mindig ugyanaz), hogy ők nem értik ezt az egészet, ugyan mondjam már meg,
miért zavarja a nudistákat az a kis fürdőruha?!
A fürdőruhapártiak egy része a lelke mélyén láthatóan az intelligens tervezés tanához húz. Ez a darwinizmussal szembehelyezkedő elmélet azt mondja, hogy bizonyos összetett struktúrák megjelenését az evolúció apró lépései nem magyarázzák. Így például az emberre nem evoluálhatott rá kulturálisan sem a fürdőruci, feltehetően abban lett teremtve, és az a furcsa, aki leveszi.
A fürdőruha olyasmi, mintha akkor is óvszert húzna az ember, amikor ezt semmi sem indokolja – fogalmazta meg erre egyszer egy megszállott, aki fürdőruha helyett most burkolózzon névtelenségbe.
Van egy pillanat, amikor természetessé válik, ami amúgy is az. Kilépsz a vízből, elkapod az épp rendezkedő fürdőruhás pár rácsodálkozó tekintetét, és először fogalmazódik meg benned így:
nézd már, textilesek!
Meztelenül létezni jó, csak akkor válik cikivé, amikor a textilesek kijátszák végső ütőkártyájukat. Ez általában egy sejtelmes utalás formájában jelentkezik olyan naturista prospektusokra,
amelyben az emberek meztelenül tekéznek.
Ez azonban meszire vezet. Ebben a részben e jelentős téma lelki összetevőire és az alapkérdésekre koncentráltunk, az olyan izgalmas mélységekkel, mint a meztelen bowlingmeccs vagy a nudista alpinizmus, a következő részekben foglalkozunk. Szó lesz a naturizmus terjedéséről, valamint arról is, hogyan függ össze ez az egész a globális felmelegedéssel, és miért védi a természetet, aki a hátsóját is sütteti.