Orvosi értelemben azok a nők számítanak meddőnek, akik fogamzásgátlást nem alkalmazva, rendszeres együttlét mellett sem esnek teherbe egy éven belül. Jelenleg a nők 15-20 százaléka tekinthető meddőnek, ám az, hogy gyermeket neveljenek, még az ő esetükben sem lehetetlen.
Érdekes statisztikai adat, hogy a nők – és a magyar nők is – évről évre egyre később szülnek. A 40 évesen vagy a fölött szülők aránya a 2019-es adatok szerint 4,22 százalék volt. Pedig idősebb korban több az egészségügyi kockázat, sőt, ha ekkor derül ki a meddőség, a legtöbb esetben az orvostudomány már tehetetlen.
Nemcsak egy gyereket akartam, hanem egy szerető családot
Mégis hatalmas lelki teher azt megtudni, hogy amit a nők többsége átélhet – a teherbe esést, a szülés csodáját –, nekik ebben soha nem lesz részük. Erről a fájdalomról ők maguk meséltek.
„Nem hittem volna, hogy egyszer megvisel az, hogy nem lehet gyerekem” – meséli Melinda (36 éves), aki két éve tudta meg, hogy soha nem szülhet. „Nagyon sokáig nem akartam gyereket. 28 éves voltam, amikor találkoztam azzal a férfival, aki mellett először azt éreztem, hogy anyává szeretnék válni. Nekem kellett hozzá egy társ, nemcsak egy gyereket akartam, hanem egy szerető családot, így viszonylag későn ébredt fel bennem az anyai ösztön. Nem gondolnám, hogy ez befolyásolt bármit is, mert mindig szerettem a gyerekeket, csak nem éreztem magam késznek rá. Amikor összeházasodtunk 30 éves voltam, ideálisnak éreztem mindent.
Klasszikus módon, már a nászéjszakán megkezdtük a „babaprojektet”. Másfél év sikertelen próbálkozás után viszont kénytelenek voltunk orvoshoz fordulni. Akkor már húztam ezt a dolgot, éreztem, hogy baj van, inkább a homokba dugtam a fejem.
Amikor az orvos egy kellemes nyári napon – arra is emlékszem, hogy szerda volt – közölte, hogy valószínűleg soha nem eshetek teherbe, azt éreztem, hogy ez egy rossz vicc. Mint amikor nem tudod eldönteni, hogy most álmodsz, vagy ez a valóság? Hetekig nem tértem magamhoz, haragudtam mindenkire, kerültem a játszótereket, összeszorult a gyomrom, ha a buszon gyerekhangot hallottam. Hibásnak éreztem magam. Nem sok kellett ahhoz, hogy a házasságunk is rámenjen. Sőt, talán még most sem merem nyugodtan kijelenteni, hogy túl vagyunk rajta. Megbeszéltük, hogy ketten maradunk, de ez van ma, és nem tudom, mit fog hozni a holnap, vagy épp egy borongós keddi nap…” – mondta Melinda.
Biztos állandóan sírnak, és drága a pelenka
Eszter (32 éves) egy 3 éves kisfiú anyukája, de Noelt nem ő szülte. „Nagyon fiatalon szembesültem azzal, hogy egy ritka nőgyógyászati betegség miatt talán soha nem eshetek teherbe. Ez eddig be is jött… Bevallom, 22 évesen nem rázott meg annyira, hogy oké, nem szülhetek. Nem baj, amúgy is állandóan sírnak, biztos drága a pelenka, majd én karriert építek, és nem gyereket nevelek. Gondoltam ezt akkor. Így utólag belátom, mekkorát tévedtem. Mentségemre szóljon, hogy szinte még gyerek voltam. Ma már ismét egyre több huszonéves szül, én viszont a szingliség korában nőttem fel, nem érdekelt sem a házasság, sem a gyerek. Csakhogy ez az állapot olyan 3-4 évig tartott.
Amikor elkezdtem társra vágyni, az is jött vele, hogy családot akarok. Nagyon nehéz úgy ismerkedni, hogy van egy ekkora teher az életedben: soha nem lehet gyereked.
Mikor közölnéd ezt a pasival? Első randin, két fogás között a vacsoránál? Tudtam, hogy az a férfi lesz a nagy Ő, aki elég érett ahhoz, hogy ezt elfogadja, de ahhoz is, hogy kész legyen ezen változtatni, velem együtt” – mesélte Eszter, aki szerencsére megtalálta ezt az embert, akivel az örökbefogadás mellett döntöttek. Mint mondja, a fájdalom, hogy nem szülhet, örökké ott lesz benne, de az érzés, hogy mégis valakinek az anyukája lehet, a legnagyobb csoda az életében.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
