mániás takarítás

A betegségnek – merthogy bizonyos szint felett ezt már kóros állapotnak tekintjük – neve is van: Ágnes asszony-szindróma, utalva Arany János balladájára, ahol a főszereplő a férje megölését követően folyton látja a vérfoltot a lepedőn, ezért csak mossa, mossa, míg az anyag szét nem foszlik. A tisztaságmániások hasonló feszültséget élnek át, ha megfelelő rendszerességgel nem takaríthatnak. Ami sokszor napi több órát jelent, ha felüti fejét nálatok a mániás takarítás. 

Háttérbe szorul a család, a munka

Bizonyára te is többet takarítottál, fertőtlenítettél a Covid-járvány idején, és az is teljesen normális, ha még most is lefertőtleníted a termékek csomagolását bevásárlás után. 

„A járvány után valószínűleg mindenki jobban figyel a higiéniára, hiszen lépten-nyomon azt láttuk, hogy miképp kell kezet mosni, vagy hogy mennyi kosz rakódott a kezünkre, amikor fehér gumikesztyűben mentünk boltba – magyarázza Ujszászi Andrea pszichológus. – Odafigyelünk, de ha véletlenül nincs lehetőségünk fertőtleníteni a kezünket, attól nem esünk kétségbe. Aki viszont kórosan tisztaságmániás, az ettől félelmet és szorongást él át, ami addig nem enyhül, míg nem tudja számára megfelelően elvégezni a tisztítási rituálét.”

A tisztaságmánia általában fokozatosan alakul ki; először csak azt érzi fontosnak, hogy mindennap kiporszívózzon, majd mellé jön a napi felmosás. Végül pedig ott tart, hogy napi több órát takarít, és ez a kényszer rányomja a bélyegét az egész életére. Háttérbe szorulnak a kapcsolatai, a munkája, vagy akár kevesebbet foglalkozik a gyerekeivel, mert a takarításnak kész kell lennie. 

Szenvednek, de asszisztálnak a mániás takarításhoz

Ha a takarítás nagyon időigényes – napi egy óránál is tovább tart –, akkor akár már kényszerbetegségről is szó lehet. 

„A gondolat mindennap ott motoszkál a fejében, és ha végre készen van a takarítással, vagy a tisztálkodással, ami szintén kényszeres lehet, csupán időszakosan enyhül a szorongás – jelzi a szakember. – Az idő előrehaladtával még a családot is bevonhatja, például már az ajtó előtt le kell venni az utcai ruhát, vagy nekik is be kell tartaniuk a felállított szigorú szabályokat, sorrendiséget.

Az a tapasztalatom, hogy nagyon sokszor asszisztálnak ehhez a szerettei, hiszen érzik, micsoda kétségbeesést okoz, ha nem sikerül a megszokott rituálét végrehajtani.

Ráadásul, nem lehet olyan fontos program, ami háttérbe tudná szorítani a tisztaságmániát. Előfordult, hogy valaki másnap nem tudott bemenni a munkahelyére, mert a gyermeke kényszeres fürdéséhez hajnali 4 óráig kellett asszisztálnia. Mégis tapasztalható az, hogy a társ, a család sokszor a végsőkig kiszolgálja a kényszerest, fejet hajt az akarata előtt, és részt vesz a tevékenységben.” 

Gyakran a kényszeres takarítás a rend túlzott fenntartásával is társul. Nehéz egy olyan családban élni, ahol, ha másfél centivel arrébb kerül valami a polcon, annak vita lehet a következménye. Sajnos, a mindennapokban nemcsak a kényszeres élete, de a családtagoké is károsodik, hiszen – ki jobban, ki kevésbé –, de bevonódnak abba, hogy a beteg szorongását enyhíteni próbálják. Ha kell, azzal, hogy alsóneműre vetkőznek a bejárati ajtó előtt, nehogy valamilyen baktérium bejusson a lakásba. Ezt pedig nagyon nehéz kezelni, hiszen szenvedést okoz mindannyiuknak. 

Rájön, hogy nem történik katasztrófa, ha nem takarít

Sok oka lehet annak, ha valaki kényszeres tisztaságmániássá válik. Előfordulhat, hogy a családban látott ilyen példát, máskor valamilyen gyermekkori trauma – például válás vagy haláleset – bukkan így a felszínre. De az is megtörténhet, hogy az a rettegés készteti folyamatos fertőtlenítésre, hogy nagyon félti a családtagjait egy esetleges fertőzéstől. 

„Sokan tisztában vannak azzal, hogy az már nem természetes, ahogyan ők a tisztasághoz állnak, de nem tudnak lemondani a napi többórás takarításról. Csak akkor enyhül a feszültség, ha ez megtörténik.”

Ha a kényszerbeteg és a család mindennapjaira is rányomja a bélyegét a folytonos takarítás, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni, hiszen több módja is van a gyógyulásnak.

„Hatásos lehet a kognitív viselkedésterápia – magyarázza a pszichológus. – Ebben az esetben alkalmazhatjuk többek között az úgynevezett elárasztás módszerét, amikor elárasztjuk azzal az ingerrel, ami a szorongását okozza. Például kénytelen hozzányúlni valamilyen koszos tárgyhoz és utána nem moshat kezet. Így megtapasztalja, hogy a feszültségét nem enyhíthette, de az élet mégiscsak megy tovább, és semmi katasztrofális nem történt. Ugyanakkor haladhatunk apró lépésekkel is: egy-egy napot kihagy a takarításból, majd egyre kevesebbet foglalkozik ezzel a tevékenységgel. Sokszor azonban, ha az alapprobléma, a kiváltó ok nincs feldolgozva, akkor lehet, hogy a kényszercselekedete enyhül vagy megszűnik, de amint fokozódik a belső feszültség, visszatér vagy valamilyen más kényszercselekedet jelenik meg helyette. Fontos, hogy minden módszert előre megtervezzünk és a terápiás kapcsolatra alapozva előkészítsünk.”

A kényszerbetegségeknek van olyan súlyos szintje, amikor nem kerülhető el a gyógyszer vagy a kórházi kezelés. A családtagok – a kényszeres gyerekei – pedig sokszor csak felnőttként szembesülnek azzal, milyen károkat okozott a szülő betegsége.