magyar nyelv

Volt egy külföldi színésznő, akibe fiatalon bele voltam zúgva. Reménytelenül és esélytelenül. A Németországban született, de Hollywoodban is karriert csinált Nastassja Kinskiben a filmbeli alakításain túl is volt valami megfoghatatlan vonzerő, de azt hittem, sosem kerülhetek elég közel hozzá, hogy ezt élőben is megtapasztaljam. Aztán amikor 2001-ben Magyarországra jött az Amerikai rapszódia forgatására, mégis összehozott a sors minket: videóinterjút kellett készítenem vele. Ami érdekessé tette, hogy bár az anyanyelve német volt, de az új filmjét angolul vették fel, ezért annak kapcsán inkább annak használatát preferálta, így hol németül, hol angolul társalogtunk. De ha már így alakult, megkérdeztem tőle, tud-e valamit magyarul is. A szemembe nézett, megvillantotta azt az ártatlan és mégis kacér mosolyát, amiért odavoltam, és kimondta az egyetlen magyar szót, amit ismert: szeretlek.

A magyar a nyelvi rangsor alján

„Szerelmem! Virágom! Gyönyörűségem!” – mondja Anthony Hopkins szinte tökéletes magyarsággal A rítus című filmben. A magyar nézőt biztosan megigézik ezek a szavak, és nem azért, mert a világhírű brit színész egy ördögűzés rituáléjaként használja őket, hanem mert mindegyik a legtisztább érzéseinket, legmeghittebb vallomásainkat idézi fel. Nem kell hozzá démoni erőkkel dacoló pap, hogy anyanyelvünk szépségétől elérzékenyüljünk. 

De vajon a külföldiek is ezt érzik a magyar szavak hallatán? Aligha. Nyelvünk nehézségének híre messze földön ismert mindenki számára, aki egyszer is megpróbált magyarul megszólalni, vagy akár csak ránézett egy magyar nyelvtankönyvre idegenként. Az amerikai diplomataképző intézet (Foreign Service Institute – FSI) az oktatásban szerzett tapasztalatai alapján hivatalosan is az egyik legküzdelmesebben elsajátítható nyelvként aposztrofálja a magyart.

Az angol anyanyelvűek szemszögéből vizsgálva a világ nyelveit, az első kategóriába az angolhoz hasonló, ezért számukra a legkönnyebben tanulható nyelvek kerültek. Ide sorolták például a spanyolt, az olaszt, de még a franciát is, mert ezek mindegyike átlagosan 24 hét alatt elsajátítható. A következő nehézségi fok a 30 hetes, ebbe egyedül a német tartozik. A harmadik kategóriában csak délkelet-ázsiai nyelvek szerepelnek, köztük az indonéz, a maláj és a szuahéli. A negyedikbe – 44 héttel – elsősorban a szláv nyelvek kerültek, a göröggel, a törökkel, az izlandival és a nyugat-ázsiaiakkal karöltve. Ezután következünk mi, a finnekkel, az észtekkel és a mongolokkal alkotva közös halmazt. Még egy külön kategóriát is létrehoztak ennek a néhány országnak. Végül az utolsó, 88 órás mezőnybe a teljesen eltérő írásjeleket használó nyelvek tartoznak, például az arab, a kínai, a koreai és a japán. 

A magyarra egyszerűen nem tudtak számszerű tanulási időt meghatározni, az átlagos hetek száma helyett csak a „more difficult”, vagyis „bonyolultabb” megjelölés szerepel a külön megcsillagozott kategória mellett. A csillaghoz tartozó lábjegyzetben azért mégis megkockáztatnak egy adatot: eszerint az FSI úgy becsüli, hogy egy év intenzív tanulásra lenne szükség ahhoz, hogy egy külföldi jártassá váljon a nyelvünkben.

Érdemes azonban megjegyezni, hogy az FSI a profizmust célozza meg, hisz mégiscsak leendő diplomatákról van szó, akiknél nem mindegy, hogy mennyire beszélik jól az állomáshelyük nyelvét. A Verbalplanet azt írja, hogy egy általánosabb jellegű magyar nyelvtudás eléréséhez körülbelül 1100 óra tanulásra lehet szükség. Hozzáteszik, hogy a tanuláshoz szükséges idő különböző tényezőktől függően változhat, ezek közé sorolva a már beszélt nyelvekkel összefüggő tapasztalatot, az elhivatottságot, az elmélyülést és a tanulási módszereket. 

Mitől olyan nehéz nyelv a magyar?

A magyar nyelv nehezen befogadható sajátosságai közül kiemelkednek a kettős, illetve hármas betűk, az ékezetek, a hosszú és rövid magánhangzók, a toldalékként tövekhez járuló képzők és jelek, a 18-féle esetragozás, az igék idő- és módhasználata – még felsorolni is hosszú. Merthogy a magyarban egyetlen szóval elmondható az, amit egy angol csak körmondatokkal tud leírni. Vegyük példának az eszik ige néhány alakját:

• Eszem. Esszük. Edd! Egyétek!

Az angol ezt egyszerűen elintézi: 

• I eat. We eat. Eat! Eat!

Náluk láthatóan nem változik az igealak, míg a magyarban annyira átalakul a szó, hogy külföldi legyen a talpán, aki egyáltalán felismeri. És ez csak a kezdet. Bármivel köríthetjük az „evést”, hogy pontosan kiderüljön, mikor (ettem, evett) és hogyan (enném, ehetne) zajlik, zajlana vagy zajlott volna a folyamat. És akkor még ott vannak az olyan szavak is, amelyek azonos hangrendűek, de különböző jelentésűek, gondoljunk csak az eheti/e heti (mit csinálhat?/mikori?) vagy az ehetnék (én/ők) csak a szövegkörnyezetből kisilabizálható értelmére. Ez egyszerre lehet lenyűgöző és elrettentő egy nyelvtanuló számára.

A magyarban a szórend is kifejező

Az Oxford Egyetem egyik tanulmánya szerint az angol anyanyelvűek az első hónapokban hajlamosak pánikba esni a magyar szórendtől, amely sokféleképpen megválasztható, ám mindig mást jelent. Legyen most a példánk az, hogy „a kutya megharapta a postást”. Ezt mondhatjuk még a következő módokon:

• A postást harapta meg a kutya.
• Megharapta a kutya a postást.
• A postást a kutya harapta meg.

Mindegyik ugyanazt jelenti, de minden hangsúlyeltolódás érzelmi és logikai finomságokat ad a mondatnak. Ha az angolban cserélgetnénk így a szórendet, akkor már nem is a kutya harapná meg a postást, hanem fordítva. 

A nyelv nem ismer tréfát?

Az egyik legismertebb magyar nyelvtörő, amin még az anyanyelvűek nyelve is gyakran megbicsaklik, a „Mit sütsz, kis szűcs? Sós húst sütsz, kis szűcs?” vagy a gyerekekkel sokszor egymás után mondogatott ”Sárga bögre, görbe bögre”. Ugyanakkor nem kell rögtön nyelvtörőkre gondolni, mivel a külföldieknek olyan egyszerű hétköznapi szavaink is sokszor kihívást jelentenek, mint az „egészségedre” és a „köszönöm”, mivel a kiolvasásuk és a kiejtésük is jóval nehezebb az ő egy-két szótagos nyelvi építőelemeiknél.

Will Smith, aki a 2018-as Gemini Manben magyar szereplőkkel is játszott, egy interjúban egyenesen úgy fogalmazott, hogy „a magyar nyelv olyan, mintha egy középkori titkos tárgyalás nyelvét hallanád”. Ennek ellenére több hollywoodi nagyágyú is sikeresen próbálkozott vele.

Beszélsz magyarul?

– kérdezi némi akcentussal, de azért teljesen érthető magyarsággal Sylvester Stallone az Ö.K.Ö.L. című filmben. Mire szintén amerikai kollégája, Brian Dennehy rávágja: 

Jobban, mint angolul.

Ha szeretnéd tesztelni magyar nyelvhasználatod helyességét, ide kattintva ezt is megteheted.