lelki társ cellatárs kapcsolat

Valljuk be őszintén, azért a legtöbbünk még mindig hisz az évtizedeken átívelő, tartós párkapcsolat koncepciójában, még ha pillanatnyilag nem is feltétlenül ezt keressük. Szép gondolat, hogy egy pár hosszú éveken keresztül kísérje egymást az élet kanyargós ösvényén, együtt túljutva az akadályokon, amelyeket a sors eléjük pottyant. Azonban mindannyian nagyon jól ismerjük, hogy a szerelem korai, rózsaszín ködös szakasza után már nem olyan gördülékenyen mennek a dolgok, mint korábban. Judith Orloff, a Pozitív energia és a The Empath’s Survival Guide: Life Strategies for Sensitive People szerzője arra ad tippeket, miként előzzük meg, hogy lelki társunk a cellatársunkká váljon.

A párkapcsolat négy szakasza

A szerelem négy szakaszból áll, amelynek csupán a legelső fázisa az a mindent elsöprő romantikus filmérzet, amelyet a mozivásznon látni szoktunk. A romantika szakaszára a leginkább a sztereotipikus „rózsaszín köd” kifejezés illik: képtelenség másra koncentrálni a randipartneren kívül, az emberi test pedig boldogságkoktél gyártásába kezd. Amikor a köd felszáll, a hatalmi harc szakaszába csöppen a szerelmespár, és kezdik meglátni a másik hibáit: több a félrekommunikálás, a vita és az összetűzés. Amikor ezen sikeresen túljutottak, a stabilitás fázisába érnek, amelyben már nyugodtabban képesek kezelni a nézeteltéréseket és különbségeiket, azonban a nagy nyugodtság unalomba is torkollhat, ha nem vigyáznak. Végül az elköteleződés szakaszába érnek, amikor már azt mérlegelik, hogy alkalmas-e a másik egész életen át tartó partnernek. 

Ha sikerül biztos alapokra felépíteniük mindezt, kapcsolatuk minden bizonnyal boldogan fog folydogálni hosszú éveken át. Ehhez szükséges a biztonságérzet, az őszinte érdeklődés a másik iránt, a kölcsönös tisztelet, az általános boldogságérzettel járó fejlődés, a baráti viszony és a közös jövőkép kialakulása is. Fontos, hogy a láthatatlan és érzelmi munkákat is meg tudják osztani egymással, hogy ne szipolyozza le az egyiküket az egész kapcsolat jólétének fenntartása.

Hogyan tartsuk fenn a „lelki társ” érzetet?

Orloff szerint a lelki társ egy olyan személy, akivel mély kötődést éltek meg, és akivel képesek vagytok arra, hogy egymást inspirálva fejlődjetek érzelmileg és spirituálisan olyan magaslatokig jutva, ahová egyedül nem értetek volna el. Ez az ember lehet egy szerető, egy barát, egy munkatárs, vagy egy tanár is. Amikor a rózsaszín köd szakasza lezárul, felütik fejüket a konfliktusok és a megoldatlan érzelmi terhek. Ha ezeket meg tudjátok tanulni kezelni, mindketten sokat nyerhettek a kapcsolatotokból. Ehhez Orloff a következő tanácsokat adja:

1. Állítsatok fel egészséges határokat az időtöket és a másik rendelkezésére álló energiátokat illetően (pl.: „Szeretnék kimozdulni veled, de csak egy órára”).
2. Fejezzétek ki az autentikus szükségleteiteket (pl.: „Most egy kis énidőre van szükségem”, vagy „Szükségem lenne rá, hogy meghallgasd az érzéseimet valami kapcsán”).
3. Találjátok meg az egyensúlyt, amelyben ugyanannyira meg tudjátok hallgatni egymást, amelyben a fókusz nem tolódik el egyik irányba sem: ez az igazi intimitás kulcsa.
4. Fontos, hogy reális elvárásokat támasszatok a lelki társi kapcsolatotoknak: a másik nem a megmentőtök, a saját fejlődésetekért ti vagytok a felelősek, nem a másik.

A túlzott elvárások ellen int az a 2021-es tanulmány is, amely azt kutatta, hogy a tartósan boldog párkapcsolathoz szükséges, hogy a felek képesek legyenek szemet hunyni párjuk tökéletlenségei felett. Talán az örökké tartó párkapcsolat a 21. században sem kell, hogy a tündérmesék birodalmára szorítkozzon.