legjobb barátok

Ez a fajta kapocs mindentől megkülönböztethető, hiszen a barát az, aki egyszerre van elég közel és távol. Kevésbé vagyunk vele szoros kapcsolatban, mint a házastársunkkal vagy szüleinkkel, rokonainkkal, éppen ezért gyakran többet adunk barátnőnk véleményére.

Minden barátból lehet ellenség?

„A családinál nagyobb érzelmi távolság lehetővé teszi a barát számára, hogy minket és aktuális helyzetünket is tisztábban lásson. Így segít abban, hogy az élet különböző helyzeteiben is hűek maradjunk valódi énünkhöz, miközben fokozza önbecsülésünket azáltal, hogy kölcsönös bizalmi viszonyt ápol velünk” – mondja Habis Melinda pszichológus. De ez a bizalom törékenyebb, hiszen két barát könnyebben távolodik el egymástól, mint például egy anya-lánya páros. Mindegy, hogy régi gyerekkori kötelékről, érdekre vagy kölcsönös szívességre épülő barátságról beszélünk, amikor egy véleménykülönbség miatt hiba csúszik a gépezetbe, mindegyik kötődési forma könnyen megromolhat. Amikor például fontos kérdést szeretnénk megbeszélni barátnőnkkel, de ő elzárkózik előle, vagy amikor egy nehéz helyzetben kihátrál mögülünk, joggal érezhetjük, hogy becsapott. Ahogy a szakember mondja, éppen ezért olyan fontos, hogy ismerjük barátunk határait, és ha tudjuk, érezzük, hogy miről érdemes vagy nem érdemes vele beszélni, akkor e szerint cselekedjünk. Ne kockáztassuk a jól működő barátságot, inkább beszéljük meg a fontos kérdést mással, akire ugyanúgy barátként tekintünk – még akkor is, ha talán kevésbé szoros a kapocs.

Énközléssel könnyebb

A baráti kapcsolatra is igaz ugyanaz a szabály, ami a többi kötődési formára: bánjunk úgy másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Ez különösen igaz egy olyan emberrel szemben, akivel elsősorban közös élmények és nagy beszélgetések kötnek össze minket. Ezért amikor meggyengül egy baráti szál, vizsgáljuk meg: vajon eleget tettünk a másikért? Minden baráti viszony áldozatokat követel, többnyire időben, energiában és anyagiakban is. Amikor az egyik fél úgy érzi, hogy sokkal kevesebbet invesztál barátja a kapcsolatba, azzal fokozatosan elveszti a motivációt a további találkozások, közös kávézások vagy kirándulások terén.

„Optimális esetben barátságaink egyenrangúak, melyekben így mindenki jól érzi magát. Amikor ez az egyensúly kibillen, még nem késő változtatni! Elképzelhető, hogy a barátunknak kevesebb ideje marad ránk élethelyzete miatt, ezért ne szálljunk vitába, inkább beszéljük meg, mi bánt. Előtte fontos átgondolni, mi esik rosszul a barátunk viselkedésében, és megnézni a saját oldalunkat is az adott helyzet kialakulásában. Utána következhet a konfliktuskezelés, amikor első lépésként elmondjuk, mi van bennünk.”

A pszichológus plusztanácsként megjegyzi, hogy ilyenkor énközlésben beszélgessünk. Például, ahelyett, hogy ezt mondanánk: elegem van abból, hogy sosem hallgatsz meg, bezzeg engem úgy használsz, mint egy lelki szemetesládát!, közöljük énüzenetben, amit szeretnénk: jobban esne, ha én is elmondhatnám neked, mivel bántott meg a férjem, szükségem van a véleményedre, kérlek, hogy figyelj rám! Az énközléssel úgy adhatjuk barátunk tudtára, hogy zavar a viselkedése, hogy közben nem bántjuk meg semmivel.

Egy vita több helyzetet is megold

A megbeszélt konfliktusok közelebb vihetnek egymáshoz. Ha őszintén beszélünk a nehézségeinkről, akkor a kapcsolat mélyebbé, stabilabbá válhat. Egészséges kötődés esetén saját gyengébb oldalunk feltárása a másik félből gondoskodást, kedvességet vált ki. De közben kerüljük egymás hibáztatását, beszéljünk énközléssel! Tartsuk észben, feszültségmentes kapcsolat nem létezik, és a legtöbb személyközi probléma orvosolható. Akire pedig különösen vigyáznunk kell, az a barátunk, egyedül ő tudja megadni nekünk azt a támogatást, amitől jobban teljesíthetünk a családban betöltött szerepünkben, a munkahelyünkön vagy a párkapcsolatunkban.

„Tudnunk kell, hogy nem terhelhetjük mindig, mindennel barátunkat, és így viszont nekünk is jogunk van ahhoz, hogy figyelmeztessük bizalmasunkat, amikor úgy érezzük, túl sokat vár el tőlünk.”

Az átbeszélt konfliktus nem csak egy helyzetet old meg, a további vitákban is segít, hiszen már tudjuk, hogy egyszer sikerült megoldani az elakadást. Bátran vállaljuk barátunk előtt, amikor igazságtalannak tartjuk a velünk szembeni viselkedését, és ne féljünk a konfrontálódástól. Hiszen a régi mondás igaz: barátot szerencsétlenségben lehet megismerni. 

Dobjuk fel a barátságot! 

Évente legalább egy hétvégét töltsünk barátunkkal, utazzunk el egy közeli városba, tegyük szabaddá az egyik délutánt, és keressünk egy cukrászdát, vagy csak induljunk el együtt az erdőbe sétálni, közben beszéljünk mindenről, amiről otthon nehezen vagy a munkahelyen nem lehet, és hallgassuk meg barátunkat is. A közös élmény és az átbeszélgetett napok nekünk is sokat segítenek, hogy kiadjuk magunkból, ami nyomaszt, amire büszkék vagyunk, vagy ami szöget ütött a fejünkbe. A barát sosem fog úgy meghallgatni, mint egy családtag, mindig távolabbról fog ránk nézni, éppen ezért hasznosabb tanáccsal szolgálhat.