„Az ember élete egyszeri, ezért sohasem fogjuk tudni megállapítani, melyik döntésünk volt jó és melyik rossz. Az adott helyzetben csak egyszer dönthetünk, s nem adatott meg nekünk egy második, harmadik, negyedik élet, hogy különféle döntéseinket összehasonlíthassuk.” (Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége)
Milan Kunderának is egy élet adatott, amely ma, 2023. július 11-én véget ért . A 94 éves korában elhunyt író a kortárs irodalom egyik legismertebb és leginkább olvasott alakja volt: olyan művek fűződnek a nevéhez, mint A lét elviselhetetlen könnyűsége, a Lassúság, a Tréfa vagy az Azonosság.
Kundera 1929-ben született Brnóban, édesapja neves zongorista és zenetudós volt. Zenetudományt és zeneszerzést, majd irodalmat és esztétikát tanult a prágai Károly Egyetemen. Tanulmányai befejeztével világirodalmat tanított a Prágai Filmművészeti Akadémián, és közben az írás felé fordult a figyelme. Annak ellenére, hogy elutasította az akkoriban az íróktól is elvárt szocialista realizmust, versei és színdarabjai megjelenése után jelentős irodalmi hírnévre tett szert.
Dzsessztrombitás lett a „prágai tavasz” után
Fiatalkorában lelkes kommunista volt, ám kétszer is kizárták a pártból: először az ötvenes években, majd az 1968-as „prágai tavasz” után, amelyben más, reformkommunista írókkal együtt tevékenyen részt vett. Első regényét, az 1967-es A vicc című könyvet a korszak ihlette: a totalitárius állam gúnyrajza nagy sikert aratott, ám miután a szovjet tankok megérkeztek Prágába, a példányok eltűntek a könyvesboltok és könyvtárak polcairól. Kundera hamar feketelistán találta magát, és tanári állásából is elbocsátották. Ekkor kisvárosi kabarékban lépett fel dzsessztrombitásként.
A lét elviselhetetlen könnyűsége
Az „emberarcú szocializmus” álom maradt a csehek és Kundera számára is, és az író 1975-ben elhagyta hazáját, Párizsban telepedett le. 1979-ben megfosztották cseh állampolgárságától, 1981-től francia állampolgár volt. A párizsi emigrációban cseh nyelven írott A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényét1984-ben angolra fordították, s ez meghozta a világsikert számára. (A regényből 1988-ban film is készült, Juliete Binoche és Daniel Day-Lewis főszereplésével.)
Az 1968-as prágai, mámorító tavasz idején játszódó regény főhősei, egy sebész, egy pincérnő, egy festőnő, és még néhányan mások, ebben a zűrzavaros időszakban keresik a boldogságot és önmagukat, küzdenek a politikával, a vágyaikkal, a hűséggel és a hűtlenséggel. „A legsúlyosabb teher ránk nehezedik, leroskadunk alatta, földhöz lapít bennünket. Csakhogy minden korok szerelmi költészetében a nő arra vágyik, hogy férfitest súlya nehezedjék rá. A legsúlyosabb teher tehát egyben az élet legnagyobb beteljesülésének a jelképe is” – írja Kundera.
Izgalmas történetek, filozófiai háttérrel
Történeteiben a szereplők érzései jelentős hangsúlyt kapnak, s az olvasó elgondolkodhat saját életének történésein éppúgy, mint a világtörténelem Kelet-Közép-Európából nézve nagyon is ismerős, generációk életét meghatározó eseményein. Műveiben a sokszor köznapi, azaz mindannyiunk életéből ismerősnek tűnő történetek keverednek filozófiai-politikai-történelmi eszmefuttatásokkal, miközben Kundera tűpontosan írja le szereplői érzéseit, cselekedeteik mozgatórugóját és motivációit.
Haláláig Franciaországban élt
Kundera 1995-ös, Lassúság című regényével kezdődően francia nyelven írt. Innentől kezdve műveiben gyakran elmélkedik a nosztalgia, a hazatérés és az emlékezés határain és lehetőségein. 2019-ben visszakapta cseh állampolgárságát, de továbbra is Franciaországban élt. Gyakran emlegették az irodalmi Nobel-díj esélyeseként, ám az elismerést végül soha nem kapta meg.
