Madeline Freeman még csak középiskolás volt, amikor 12 osztálytársa is öngyilkos lett. Ráadásul nem az ő osztályuk volt valamiért különleges, a jelenség sok korukbélit érintett. A kutatások is alátámasztják, hogy a közösségi médiában sok időt töltő tinédzser lányok fokozott öngyilkossági kockázatnak vannak kitéve. A kamaszok körében az ilyen esetek aránya a világjárvány előtt is minden korábbinál magasabb volt, nem csoda, hogy az elszigeteltség, a stressz, az aggodalom tovább rontott a helyzeten.
Maga Madeline is észrevette magán a depresszió tüneteit, és tudta, hogy a Twitteren, az Instagramon vagy a Snapchaten töltött idő mindig csak tovább ront rajtuk. Elkezdett kutatni, igyekezett többet megtudni a közösségi médiával foglalkozó cégekről, és végül rábukkant a The Social Dilemma című dokumentumfilmre. A magyarul Társadalmi dilemma címmel a Netflixen megjelent alkotás érthetően és élményszerűen mutatja be, hogyan munkálkodnak azon a közösségimédia-felületek tulajdonosai, hogy a felhasználók minél több időt töltsenek az oldalakon. Számukra nemhogy hátrány, de éppenséggel előny, ha valaki függővé válik. A közösségi média már rég túllépett azon, hogy az Iwiw-en bejelölgettük a régi ismerőseinket. Mostanra személyiség- és társadalomformáló erővé vált, amit olyan emberek ismernek el, akik jelentős szerepet játszottak ezen oldalak megalkotásánál, az algoritmusok kifejlesztésénél. A neten zajló bullying, a kamaszok szeretet- és elismerésvágya – amit ma már ugye lájkokban és szívecskékben mérünk – hamar önértékelési zavarokhoz, öngyilkossági kísérletekhez vezethetnek. Ezt a statisztikák is alátámasztják: minél gyorsabban terjedt a közösségi média használata, annál nagyobb mértékben nőtt az életellenes kísérletek száma is.
Az öngyilkossághoz vezető út
Madeline kifejezetten megundorodott attól, ami a szeme elé tárult: a közösségi média bábozik vele, és arra használja, hogy minél inkább személyre szabott hirdetésekkel bombázhassa, azaz pénzt keressen rajta. Mindeközben mindent megtesz annak érdekében, hogy akár az egész napját elrabolja. Amint átlátta, milyen pszichológiai trükkökkel manipulálják, elindította a No Social Media November vagy NoSo November nevű kampányt, amely arra ösztönzi a fiatalokat, hogy maradjanak távol a közösségi médiától – évszaktól függően – egy hónapig, és figyeljék, mi történik. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az órákon át tartó telefonozás nem egészséges a léleknek: „Nem éljük a legjobb, legegészségesebb életünket, ha olyasmire pazaroljuk az időnket, ami valójában elszomorít minket” – mondta.
Hogy lehet egy hónapig meglenni közösségi média nélkül?
A mindennapjainkat erősen átszövi a Facebook, az Instagram, a Twitter és még számos más alkalmazás. Innen értesülünk a hírekről, az ismerőseinkkel történtekről, innen kapunk tanácsokat a szabadidőnk eltöltéséhez, itt beszélgetünk a munkatársainkkal, osztálytársainkkal, rokonainkkal. Azaz ha kilépünk, olyan, mintha otthagynánk a fél életünket. Lemaradunk mindenről, ami fontos. Madeline pont ezért buzdítja arra az embereket, hogy ha egy hónapig nem is bírják ki, hogy rá se nézzenek a közösségi médiára, és inkább telefonon tartsák a kapcsolatot barátaikkal, legalább szabjanak meg egy időkeretet, és csak a munkahelyükön vagy csak az iskolában használják az oldalakat. Ha hazaértek, kapcsolódjanak le, és keressék meg a valódi életet, ahol senki sem próbálja meggyőzni őket arról, mit egyenek vacsorára, milyen filmet nézzenek mellé, és hogy kéne boldognak lenniük. Ha csak napi egy órán át kikapcsolják a telefont, már nagyobb döntési szabadsággal rendelkeznek, és azt tehetik, amit valóban szeretnének. Eközben pedig a szemük és az idegrendszerük is regenerálódik. Nem mellesleg a nettől távol töltött időben valódi kapcsolódásokat kereshetnek, ami a depresszió, az öngyilkos gondolatok egyik legjobb ellenszere. Ez a fajta detoxikáció egyébként nem új, és azok, akik élnek vele (köztük ismert emberek is), nagyon jó eredményekről számoltak be.
Az Instagram tudja, hogy étkezési zavarokat okoz
Bryn Austin, a Harvard szociális viselkedéssel és evészavarokkal foglalkozó professzora szerint a Facebook már régóta tudja, hogy az Instagram károsítja a tizenévesek mentális egészségét. Az önbizalomhiánnyal, szorongással, depresszióval és étkezési zavarokkal küzdő tizenévesekre az algoritmikusan vezérelt tartalomfeedek elképesztően negatív hatással vannak. Összehasonlítják magukat az influenszerekkel, és úgy érzik, még messzebb kerültek az ideális formáktól, kinézettől. Csakhogy azt, mi az ideális, maga a közösségi oldal szabja meg. Akit több százezren követnek, az nem lehet csúnya vagy mellőzött, nem igaz? Az Instagram azt hirdeti, hogy egyszerűen csak a felhasználók érdeklődését és tapasztalatait tükrözi vissza, anélkül, hogy torzítaná vagy manipulálná azt. De azt az Instagram is jól tudja, hogy ez nem igaz.
Valójában az üzleti modelljük alapja az, hogy manipulálják a felhasználók viselkedését, fokozzák azok elköteleződését, a platformon eltöltött idejüket, hogy a hirdetőktől még több pénzt kaphassanak. Az Instagram szó szerint eladja a felhasználói figyelmét. A cég tudja, hogy az erős negatív érzelmek, amelyeket mondjuk az állandó, a tinikre jellemző hasonlítgatás vált ki, tovább tartják a felhasználókat az oldalon, mint bármi más. Így az algoritmusokat kifejezetten arra tervezték, hogy a tinédzsereket a mérgező tartalmak felé tereljék. Azaz a tinik még erősebben szoronganak, depressziós tüneteik felerősödnek, ám a közösségi oldal – mindezt tudva – azon van, hogy függőségben tartsa őket. Mert a profit fontosabb, mint a felhasználók mentális vagy fizikai egészsége.
Mit tegyek, hogy ezt a kamaszom is megértse?
Szülőként erős a vágy, hogy kivegyük a gyerek kezéből a telefont, és bevezessük az egy hónapos szünetet. Csakhogy amíg a kamaszok meg nem értik, erre miért van szükség, addig csak felháborítja őket az értelmetlennek tűnő szülői szigor. A Társadalmi dilemma című filmet szerencsére úgy rakták össze, hogy a kamaszok is megértik, sőt az egész család megnézheti együtt. Ha a tinik átlátják, hogy manipuláció áldozataivá válnak, és épp az önrendelkezési jogaikat csorbítják a közösségi oldalak, talán kevesebb időt lógnak majd ezeken a tereken. Pláne akkor, ha megértik, milyen könnyen és gyorsan fanatizálhatók, s hogy bizonyos csoportok csak arra várnak, hogy rasszista, szexista, homofób, antiszemita viccekkel, mémekkel, reakciókkal játszva a saját képükre formálják, vagy épp étkezési zavarba, esetleg agresszióba taszítsák őket. Ha egyre több időt távol tudnak maradni a közösségi médiától, akkor nemcsak megszabadulnak a manipulatív elemektől, de lesz lehetőségük arra is, hogy személyes élményekben vegyenek részt. Tehát ne chaten beszélgessenek a barátaikkal, hanem találkozzanak velük, elmenjenek sportolni valahová, ahol igazi emberek és nem megszerkesztett fényképpel pózoló influenszerek vannak, vagy más módon teljesítsék ki az életüket, és érezzenek valódi kapcsolódást a világhoz.
Példamutatás nélkül nem megy
Papolhatunk akármiről a gyerekünknek vagy kamaszunknak, ha a viselkedésünkkel nem mutatunk példát. Azaz nem nevelhetünk gondolkodó, kritikus, a manipuláción átlátó embert úgy, hogy mi magunk nem vagyunk azok. Azaz mielőtt bármilyen otthoni kampányba is kezdenénk a közösségi média ellen, vizsgáljuk felül, mi hogyan tudjuk csökkenteni az ott töltött időnket, és tegyünk is lépéseket. Ha úgy érezzük, mi vagy a kamaszunk veszélyben van, ezek az elérhetőségek segítenek:
Alapítvány az Öngyilkosság Ellen: 7–19 óra között ingyenesen és anonim módon hívható telefonszámuk: +36 80 505 390
Ifjúsági Lelki Elsősegély, ami ingyen hívható hétköznapokon 17–21 óra között: 137-00
Kék Vonal, amiben 17–21 óráig elérhető chat funkció, e-mail-konzultáció: https://kek-vonal.hu/, telefon: 116-111
Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) ingyenes száma: 116-123, vagy https://sos-116-123.eoldal.hu
Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT), amely 24 órában ingyenesen hívható telefonos segítség: +36 80 205 520
A Hintalovon Alapítvány Gyermekjogi Központja, ahol chatbotos szolgáltatás elérhető
