Hallottunk már olyat, hogy valaki Kolbásznak akarta elnevezni a fiát, meg olyat is, hogy ma akár Lupitának, Üdvöskének és Zseninek is anyakönyveztethetjük a lányainkat. De vajon mi a helyzet a vezetéknevünkkel? Vagyunk egy páran, akik tudnánk mit mesélni. És fogunk is!
Ő mindent megpróbált
Emlékszem, megismerkedésünk idején milyen görcsösen próbáltam megjegyezni a most már férjem vezetéknevét, aztán meg arra is, hányszor kért arra kedvesen, hogy gondoljam át, ha elvesz, tényleg fel akarom-e venni a nevét. Az esküvőnkig ezerszer biztosított arról, hogy valóban nem bántódna meg, ha maradnék az, aki eddig is voltam, ahogyan arról is, ha már úgy döntöttem, kell a neve is, akkor lehetek nyugodtan „Hápont” Bárány Zsuzsi is. Nem tudott lebeszélni róla, győzött a szerelem.
„Hö, He, Hr…”
Az első legemlékezetesebb sztorim a férjezett nevemmel egy orvosi rendelőben történt. Amikor az asszisztensnő papírral a kezében, először hunyorítva, majd kikerekedett szemmel, a falnak dőlve kezdett hörögni, tudtam, ez az én pillanatom. Akkor már mellette álltam, mire a Zsuzsához ért.
Aztán landoltak már levelek a postaládánkban Hrda, Hrinda, Hudina, Hedina, Herdina, Hardina, Rinda, sőt Hidra néven is, úgyhogy ezek után igazi sikerélmény volt, amikor az ajtónkra tervezett névtáblára helyesen került fel a Hrdina.
Jó, mondjuk, annak is volt egy apró szépséghibája: Bányt írtak a Bárány helyett.
Hát na, addigra elfogyott a lendület…
Ugyanabban a cipőben
Milliónyi sztorit tudnék még mesélni, de most jöjjenek mások történetei! Olyanoké, akik életükben legalább annyiszor betűzték már a nevüket, mint én, és legalább annyit magyarázkodtak már, mint amennyit a családunk.
Hogy ne menjünk messzire: főszerkesztőnk, Reiber Gabriella is azok táborát erősíti, akiknek elsőre általában nem jegyzik meg a nevét.
Nekem nem olyan bonyolult a nevem (szerintem), de volt már, hogy megkérdezték, „pontos vagy elipszilonos j-vel”? És rendszeresen ejtik 'ríber'-nek.
De beállt a kimondhatatlan nevűek sorába Strassenreiterné Ispán Mária is, aki, ha meghallja a „St…, Str…” próbálkozásokat, rögtön tudja, hogy őt szólítják.
Volt már Strasszerné, Strasszenbergerné, sőt István is.
Sztorik az orvosi rendelőkből
Aztán itt van Terjék-Radvánszky Anita is, aki szintén rutinszerűen pattan, ha az orvosi rendelőben szólítják. Vagy legalábbis megpróbálják behívni. Neki ugyanis gyakran csak annyit mondanak:
Az a furcsa nevű hölgy jöjjön be!
Ha viszont valamennyire sikerül a nevén nevezni, akkor is általában mellélőnek Terjék-Radványszkyval vagy Perjék-Radvánszkyval.
Orvosi „névtörténete” van bőven Wieden Krisztinának is.
A Wiedent mindig másképp ejtik. Többször fordult elő, hogy a Wiedenre annyira koncentrálnak, hogy a mezei, átlagos Krisztinába már belebonyolódnak. A kórházi trimeszteri nőgyógyászati vizsgálatnál furcsán néztem fel a könyvből, és tudatosítottam, hogy azt hiszem, nekem kell felállnom, amikor egy Wájner Krisztián se lépett elő…
Szántó-Külitsné Rácz Mónika Klárára a legcsúnyábban egy nővér nézett, amikor vérvétel után a kémcsőre készült ráírni a nevét. Ő is megosztott velünk egy történetet.
„Eleve mondtam, hogy szerintem a tajszám is elég lesz, mégis kérte, hogy mondjam a nevem. Mondtam, majd rám nézett, és megkérdezte, hogy ezt hogy gondoltam?! Én mondtam, hogy elég lesz a taj…”
Vicces névadók
Vinnai Dittát 15 éve egy futár keresztelte át, amikor élete első munkahelyén pizzát rendelt.
Bediktáltam az adatokat, cím, név, erre kétszer is visszakérdeztek. A futár ki is hozta, és elkurjantotta magát: »Meghoztam a pizzát Kínai Pittának«. És tényleg ez a név volt a papíron. A kollégák azóta is Pittának hívnak...
Török-Tóth Csenge egy hivatalos ügyintézésnél szembesült azzal, hogy talán nem is olyan egyszerű a neve.
„Az én nevemben semmi bonyolult nincs, legalábbis ezt gondoltam addig, amíg valami hivatalos ügyintézésnél ahelyett, hogy gépelt volna a bácsi, elkezdte vakargatni a fejét, aztán körülbelül egy perc múlva visszakérdezett, hogy »a Tóth az már keresztnév, ugye?«”
Csakis betűzve!
Szép számmal élnek ma úgy emberek, akiknek a napjaihoz már szorosan hozzátartozik a betűzés. Galovtsik Lilla Éva már rutinos névdiktáló.
„Nekem megvan a keresztnevek sorrendje, ahogy betűzni szoktam: Gábor, Aladár, Lajos, Olga, Viktor, Tamás, Sándor, Ilona, Károly. Volt egy hely, ahol ugyanígy elkezdtem sorolni, és a hölgy hosszú-hosszú másodpercekig körmölt. Vártam, hogy szóljon, hol akadt el, de csak ír és ír… Amikor ránéztem a papírra, már a Lajosnál tartott, valahogy így: Gáboraladárlajos… – és folytatta volna, ha röhögés közben meg nem állítom. De voltam már Grassalkovich, Glatavcsik, Glaskovics, Galacsik, és a sor végeláthatatlan.”
Hasonló sztorija Riederauer Anna-Petrának is van.
Az önkormányzatnál kérdezték a nevemet, mondom a hölgynek, hogy betűzöm, mert bonyolult. Mire ő elkezdte leírni: Roland Imre Elemér; na, mondom, ez így nem fog kiférni…
Azt gondolnánk, hogy Győr-Ágoston Fruzsina vezetéknevénél egyszerűbb nincs a világon. És mégis:
A Győr valahogy mindig Győri lesz. Így sokszor segítek: Győr, mint a város! Arra nem számítottam, hogy egyszer az egészet leírják. Így lettem én Győr Mint A Város Fruzsina!
Trükkök férjekkel
Mácz Katalin a házasságát köszöni a nevének.
Egy darabig gyűjtöttem, íme néhány: Mráz, Mörc, Harc, März, Märc, Matz, Mátz, Máz, Hráz, Mécz, Márc, Mátc, Máté … Egyetlen ember volt, aki csak annyit kérdezett, cz-vel? Hozzámentem.
Szűcsné Gajárszky Vera bevallotta: tulajdonképpen azért vette fel a férje nevét, hogy ne kelljen mindig betűznie, így: „géapontosjéáereszkáipszilon”. Pizzarendelésnél egyszerűen csak Szűcsné Vera, bármilyen óvodai, iskolai és hivatalos papírt pedig a férje nevében tölt ki, majd aláíratja vele.
Kozma (született Hlugyik) Ivettnek, bármilyen különleges is a vezetékneve, a legtöbb helyen a keresztnevét szúrták el, így téve őt Ivette-té, Yvett-té vagy Yvette-té.
„Alig vártam, hogy férjhez menjek, csakis egy normális nevű férfihoz, elegem volt a furcsa nevemből, majd egy ponton, talán az első anyasági igénylésnél rájöttem, hogy a gyerekeimnek is mindenhova a lánykori nevemet kell beírniuk. Egyébként minden hivatalos helyen megvolt rá a panel: »Betűzöm, jó? Hedvig, László, Ubul, Géza, ipszilon (itt félsóhaj hatásszünet), Ilona és Károly. Vagy már nyújtottam is a személyimet, hogy másolják onnan, egyszerűbb lesz. Ja, és az anyukám neve Hutya. Ott is már, mint akinek megnyomták a magnót, mindig mondom: »Hutya, úgy mint kutya, csak H-val«.”
Pálffy-Szabó Dórinak a saját esküvőjén lett egy kis félreértés a vőlegénye neve miatt.
A szertartásvezető belebonyolódott a Pálffyba, és a következő kérdést tette fel nekem: »akarok-e Pálfalvi Dávid felesége lenni?« Úgyhogy nemet kellett mondanom, és elmagyarázni, hogy ki áll mellettem. De nagyon nevettünk...
Zsivnovszki Krisztina is a rutinos névmegmondók táborát erősíti, aki ráadásul most még nagy lépésre is készül.
„Zsivnovszki, született Schultz – az életben nem tudta leírni senki. Most gondolkodom, hogy visszaveszem a leánykori nevemet is: Zsivnovszki Schultz Krisztina. Ha már lúd, legyen kövér!”
Teljesen másképp
Keresztes Nikolett története megmutatja: igenis lehet más névvel azonosulni.
„Keresztesként különböző éttermek és futárcégek szerint csak Ildikó lehetek. Egy kiadónál pedig évekig Miklós néven futottam, így küldtek minden újságot.”
És eljön egy ember életében – Pál-Klátyik Heniében mindenképp – az a pillanat is, amikor inkább más nevet mond, mint ami. Ő egy taxirendelés alkalmával kényszerült feladni a személyazonosságát.
– Klátyik névre kérném a taxit!
– Lájnyik? Lágyik? Plágyik?
– Tudja, mit, legyen Kiss, köszönöm!
Pónus-Tvergyák Alinka is taktikát váltott.
„Olyan helyeken, ahol nevet kérnek a kiszolgáláshoz, rezzenéstelen arccal mondok Anitát, Anikót, bármi mást inkább. Névsorban, ha hirtelen megakadnak, és ráncolják a szemöldököt, akkor én jövök. A férjem azon szokott röhögni, hogy a bemutatkozáskor sokszor csak a keresztnevem mondom, mint egy villalakó vagy felnőttfilmsztár.”
Izgalmas e-mail-címek
Kurunczi Ágnes lánykori neve Vaszily, amit többszöri egyeztetés után is Baszíjnak írtak, de volt már Vaszaly, Veszely és Vaszili is. Így gondolta hát, hogy a férjezett nevével már senkinek sem fog gondot okozni. Aztán lassanként szembesült a valósággal.
„A férjem egyszer e-mail-címet diktált: Károly-Ubul-Róbert-Ubul-Nándor-Cecil-Zoltán-Ilona@… Aztán megérkezett a levél a következő címmel: kurunándorczi@…”
Schroth Ferenc is öntudatosan a saját nevét használja az e-mail-címénél, ami – állítása szerint – majdnem olyan hatásos, mint egy spamszűrő.
Pelus néni, a névrekorder
Cikkünk legtöbb új nevet kapott csúcstartója kétségtelenül Siska-Móré Edina, akit nemcsak a hivatalokban, hanem az oviban is átkeresztelnek a gyerekek.
„Móré helyett More, Mori, Móri, Moré verziók is léteznek írásban, s a nem megértés miatt. Az, hogy felvettem hozzá a Siska vezetéknevet kötőjellel, külön állatfajjá minősültem, mert a Suskó, Sáska, Sziszka, Siszka, Csiska, Zsiska is hozzájött, a kettő együtt egy igazi képletté vált. Ha leírják helyesen – pedig mindig mondom, Siska kötőjel Móré Edina –, és ez úgy van, ahogy »kérem«, dicsérettel jutalmazom az adott személyt. Az Edus néninek is vannak ám verziói az óvodában: Dedus néni, Dadus néni, Piros néni, de a legmenőbb az elmúlt 21 év alatt a Pelus néni.”
Emlékezetes történetek
Wájner Krisztián „kismama”, a Kiss névre taxit kérő Klátyik és az Anikót füllentő Alinka története akkor is jusson eszünkbe, amikor azon bosszankodunk, hogy a kacifántos nevünk miatt már megint tíz perccel tovább tartott az ügyintézés! No és azzal is vigasztalhatjuk magunkat, hogy furcsa keresztnevekből is van épp elég.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
