Háromféle módon nézhet ki a társas hálónk. Rád melyik jellemző?

Nem az számít, mennyi embert ismerünk, hanem hogy milyen viszonyt ápolunk velük. A hálózat méreténél sokkal érdekesebb annak szerkezete. Röviden így lehetne összefoglalni a Társas kémia: Dekódolni az emberi kapcsolódás mintázatait című Marissa King-könyv üzenetét. Persze ennél sokkal többről van szó, ahogyan az a Greater Good Magazine rencenziójából is kiderül. A Kaliforniai Egyetem lapjának cikke segít megérteni a különböző kapcsolatépítési stílusokat, hogy magabiztosabban tudj eligazodni a társas világban. Melyik leírásban ismersz magadra?

#1 Összetartók (conveners)

Ők azok, akiknek szoros, egymással összefüggő csoportokból áll a társas hálója. A kollégáik a barátaik is egyben, velük töltik a szabadidejüket, ugyanabba a suliba járnak a gyerekeik. Onnan tudhatod, hogy jó eséllyel összetartó (összehívó) hálózatban veszel részt, hogy a barátaid egymás barátai is. 

• ELŐNYEI: az összetartók hálózatai rengeteg társas támogatást nyújtanak. Kutatások szerint ezek az emberek kevésbé magányosak. Mivel mindenki jól ismer mindenkit, nagy a csoportban a bizalom. Számíthatnak egymásra a bajban, mindig van kihez segítségért fordulni. 
• HÁTRÁNYAI: mivel a csoport meglehetősen zárt, kevésbé jelennek meg új ötletek, nézőpontok benne. Ráadásul ha konfliktus van a tagok között, az az egész hálót jobban megviseli, illetve az érintettek több életterületét is érinti. A fenti példához visszatérve, ha összeveszel az egyik barátoddal, akkor kerülgetheted a munkahelyeden vagy a szülői értekezleten is, amíg nem tudjátok rendezni a nézeteltérést. 

#2 Közvetítők (brokers)

Az ő társaságaik kevésbé vannak átfedésben egymással. Több különböző, egymástól független csoporthoz tartoznak, amelyek között nincs vagy alig van interakció. A munkahelyükön ők azok az emberek, akiknek a szervezet különböző alegységeiben vannak kapcsolatai, így nagyban segíthetik az egyes részlegek közti együttműködést. 

• ELŐNYEI: nagy szükség van közvetítőkre a kreativitást, innovációt igénylő helyzetekben, hiszen ők azok, akik hidat képeznek a különböző ötletekkel és tapasztalatokkal bíró csoportok között. Kulcsszerepük lehet abban, hogy sok különböző hátterű embert lehessen mozgósítani egy közös cél érdekében, hogy összefogás alakulhasson ki az egyes csoportok között. Általában a munka–magánélet egyensúly fenntartásában is ügyesek, hiszen eleve külön kezelik ezeket a területeket, a hozzájuk tartozó kapcsolatokat. 
• HÁTRÁNYAI: a közvetítő szerep egy idő után rendkívül megterhelő lehet, ráadásul nagyfokú rugalmasságot igényel, hogy valaki ennyi nézőpontot, véleményt, tapasztalatot legyen képes befogadni (ami kétségkívül gazdagítja a világát). 

#3 Kiterjesztők (expansionists)

Míg az összetartók inkább maguk köré gyűjtik az embereket, addig a kiterjesztők kihasználják a társas hálójuk tágasságát, és élvezettel repkednek benne. Hatalmas ismeretségi körük van, amelyben szabadon mozognak.  

• ELŐNYEI: a népszerűségük segíti őket abban, hogy minél több lehetőségről tudomást szerezzenek. Vizsgálatok például azt találták, hogy amikor másokon keresztül szerzünk munkát, az általában nem a közeli barátaink vagy a családtagjaink közreműködésével történik, hanem a távolabbi ismerőseink azok, akik információkkal segítenek minket. Olyanokkal, amelyekre a szűk családi-baráti körünknek nincs rálátása. 
• HÁTRÁNYAI: rengeteg időt és energiát igényel, hogy valaki ennyi emberrel aktív kapcsolatot tudjon fenntartani. Bár jó eséllyel mindig lesz kivel meginnia egy sört, kérdés, hogy kire tud számítani, ha komolyabb nehézsége támad, vannak-e elkötelezett barátai, akikkel intimitást is meg lehet élni.

Nincsenek receptek

Ahogy a fentiekből is látszik, a kapcsolatépítési stílusok esetén – ahogy a pszichológia más jelenségeivel kapcsolatban is – elmondható, hogy nincs közülük egy, ami mindent visz, ami a legjobb. Inkább azt érdemes látni, hogy mindegyik stílusnak megvannak a maga előnyei, hátrányai, és hogy az egyes élethelyzetekben más-más társas hálóval tudunk a legjobban boldogulni. Előfordulhat, hogy egy adott időszakban egyszerre több kapcsolatépítési stílust használsz, illetve az is, hogy idővel változást tapasztalsz magadon. Gyakori például, hogy az egyetemi években a kiterjesztés jellemző ránk, amikor sok-sok emberhez kapcsolódunk, többségükhöz lazábban. Aztán később, a gyermekvállalást követően az újdonsült szülők társas hálója általában kisebb lesz. Ezek teljesen természetes folyamatok, de ettől még érdemes tudatosan kezelni őket.  

A pandémia átalakította a kapcsolatrendszerünket

A fizikai távolságtartás, a kávézók, éttermek, szórakozóhelyek bezárása nagymértékben hatott arra, hogy kikkel, milyen sűrűn és hogyan találkozunk. Ráadásul krízis idején mindig óriási jelentősége van az összetartó hálózatoknak, hiszen ezekből nyerhetjük a legtöbb támogatást. King ezért azt javasolja, hogy továbbra is rendszeresen csekkolj be a hozzád legközelebb állóknál. Ne sajnáld az időt arra, hogy megkérdezd, hogy vannak. A rövid, fókuszált beszélgetések néha még többet is nyomnak a latba, mint az elnyújtott, de parttalan találkozások. Már 15 percnyi telefonálás is rengeteget számít. Fontos, hogy azokra is odafigyelj, akikkel egy háztartásban élsz, ezért hajlamos lehetsz magától értetődőnek venni a kapcsolatot. Emlékeztesd magad arra, hogy hiába dolgoztok egész nap mindketten otthonról, ez nem helyettesíti a jóízű beszélgetéseket, a közös programokat. 

Így lehet élvezetesebb a kapcsolatépítés

Ha úgy érzed, az önkéntes karantén alatt beporosodtak a társas készségeid, vagy alapból is ódzkodtál az ismerkedős helyzetektől, segíthetnek a King által megfogalmazott tanácsok, szempontok.  

• Jobb vagy benne, mint gondolod. Kutatások feltárták az ún. liking gap jelenségét. Az angol kifejezés arra utal, hogy általában szakadék tátong aközött, hogy mi mit gondolunk mások velünk kapcsolatos véleményéről, és mi az, ahogyan ők valóban vélekednek rólunk. Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a többi ember kritikusabb velünk szemben, mint valójában. Szóval mielőtt legközelebb elkezded magad azon emészteni, hogy miket mondtál, és ez milyen hatást kelthetett, jusson eszedbe, hogy valószínűleg jobban mentek a dolgok, mint ahogy utólag tűnik. 
• Legyél rugalmas. A társas készségeink ugyanúgy fejleszthetők, mint sok más jellemzőnk. Egy tanulmány azt találta, hogy a félénk, de nyitott emberek – azok, akik hittek a változásban – sokkal társaságkedvelőbben viselkedtek, több helyre elmentek, mint azok, akik mereven kitartottak amellett, hogy ők nem jók ebben az egészben. 
• Figyelj a másikra. Amikor egy társas helyzetben szorongunk, néha hajlamosak vagyunk önmagunkat monitorozni. Hogy áll rajtunk a ruha? Kinőtt-e egy pattanás az arcunkon? Hogyan veszi ki magát, amit mondunk, ahogy gesztikulálunk? Ha ezeken a dolgokon pörögsz, az ki fog venni a beszélgetésből. Érdemes ehelyett a másikra helyezned a figyelmedet, arra, hogy megtudj róla valamit. Kutatások ráadásul kimutatták, hogy a többiek jobban kedvelnek minket, ha kérdéseket teszünk fel nekik. Ezzel a stratégiával tehát két legyet ütsz egy csapásra: a szorongásodat is oldod és szimpatikusabb leszel. 
• Másnak is fura. Végezetül King kiemeli, hogy mostanában szinte valamennyiünknek kevés lehetősége volt a szocializálódásra. Mivel ebből a szempontból hasonló dolgokon mentünk keresztül, így vélhetően mindannyian be leszünk kicsit rozsdásodva, amikor végre előmerészkedhetünk a barlangjainkból. Ha elég bátor vagy és laza, hogy elkezdj egy beszélgetést, a másik jó eséllyel az első mondatok esetleges sutasága ellenére is hálás lesz neked, hogy legalább megtörted a jeget.