1943 őszén a nácik megszállták Olaszországot. Zsidók, partizánok, antifasiszták, homoszexuálisok, romák, zsidó vallású rokonokkal rendelkező olaszok tízezrei kerültek vagonokba és koncentrációs táborokba. Mindenki az életét féltette, tudták, hogy ha gettóba viszik őket, onnan már nincs kiút. Egy csoport orvos Giovanni Borromeo főorvos vezetésével mindent megtett, hogy megakadályozza a nácik térnyerését. Kitaláltak egy misztikus és rettentően fertőző betegséget, amitől még a német katonák is féltek. Így meg sem merték közelíteni azokat a „betegeket”, akik a K-kórral feküdtek kórházban.
A római Fatebenefratelli kórház zárt ajtaja mögött helyezték el azokat a szerencséseket, akik a tuberkolózisra és a rákra hasonlító, korábban nem ismert kórral fertőződtek meg. A betegséget olyan színesen festették le rendkívül ragályos, halálos, borzalmas kínszenvedésnek, hogy a nácik még csak a kórterem közelébe se merészkedtek, nehogy elkapják azt.
Giovanni Borromeo, a kórház főorvosa ügyesen hitette el a németekkel a betegséget. Maga a férfi vállaltan antifasiszta volt, a katolikusok által vezetett, 450 éves Fatebenefratelli kórház előtt másik két intézmény vezetését is felajánlották neki, de egyiket sem fogadta el, akkor ugyanis be kellett volna lépnie a Nemzeti Fasiszta Pártba. A Fatebenefratelli a németekkel kötött megegyezésnek köszönhetően egyfajta magánkórházként üzemelt, azaz el tudta kerülni az állami szabályozást, így a kötelező párttagságot is.
Nem csak a betegség, a kórház is zsidókat mentett
Borromeo először is felvett egy sor olyan doktort, akiket a fasiszta rendszer üldözött. Azzal, hogy egy katolikus vezetésű kórházban adott munkát nekik, máris megmentette őket. Köztük volt Vittorio Emanuele Sacerdoti zsidó orvos is, akinek köszönhetően a következő hónapokban a kórház a politikai ellenállás központjává vált. Rádióállomást szereltek be, hogy azon keresztül kommunikálni tudjanak az ellenállókkal, s amikor fény derült tevékenységükre, még időben a Tiberisbe tudták dobni a készüléket. Az általunk kitalált betegség is lelepleződhetett volna nagyon könnyen, pláne hogy már az elnevezése is beszédes volt.
Miért pont K-szindróma?
A kórházba került zsidók és más politikai menekültek a hivatalos dokumentumokban K-szindrómában szenvedtek. De honnan jött a K? Borromeo Albert Kesselring náci főparancsnokról és Herbert Kapplerről, Róma náci főnökéről (ő volt a felelős többek között az Ardeatine-barlangokban történt mészárlásért is, és Kesselringgel együtt később háborús bűnösként ítélték el) nevezte el, tőlük kölcsönözte a K betűt. Az egész kór köré pedig egy egész ellenállócsapat szerveződött. Adriano Ossicini, Olaszország későbbi egészségügyi minisztere üzeneteket írt Borromeónak, és azt kérte, hogy foglaljanak le minél több kórházi ágyat K-betegek számára, akik a következő napokban megérkeznek a kórházba. A Fatebenefratelli egészen addig a napig fogadta a menekülteket, amíg a szövetségesek fel nem szabadították Rómát.
A nácik menekültek a kór elől
Persze időről időre így is gyanúba keveredtek. A nácik egy alkalommal zsidók és antifasiszták után kutattak a kórházban, és be kellett engedni őket. Borromeo együttműködést színlelve körbevezette őket a kórházban, s közben részletesen leírta a K-szindróma szörnyű hatásait az áldozatokra: a haláluk előtt súlyos köhögőrohamokat kaptak, ami már a vagonokban is megfertőzött volna mindenkit, még a német katonákat is. Mindezek után felkérte a katonákat (akiket egyébként egy orvos is elkísért), hogy kutassák csak át a kórtermeket. A nácik pánikszerűen menekülni kezdtek a kórházból, és nagyvonalúan eltekintettek az intézmény tüzetesebb átfésülésétől. A római náci tisztviselők soha nem jöttek végül rá, hogy a K-szindróma nem létezik. Ez volt az egyik olyan eset, amikor a dezinformáció, a félelem és a tudatlanság kivételesen a jók szolgálatában működött.
A hősök emlékezete
A betegség érthető módon soha nem került be az orvosi könyvekbe, olyannyira nem, hogy még a létezése is homályba veszett évtizedekre. Dr. Vittorio Sacerdoti csak 2003-ban hozta nyilvánosságra, hogyan verték át anno a teljes olasz náci vezetést. Giovanni Borromeo bátorságát Olaszországban és nemzetközi szinten is elismerték. 2004-ben, évekkel 1961-ben bekövetkezett halála után a Jad Vasem, Izrael hivatalos holokauszt-emlékhelye a Világ Igazainak egyikeként ismerte el. Ez a megtiszteltetés olyan, más valláshoz tartozó hősöknek járt, akik életüket kockáztatták a zsidók megmentéséért. A kórházat a International Raoul Wallenberg Foundation tüntette ki.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
