halál közel

A Resuscitation tudományos folyóiratban jelentek meg a kutatás eredményei: dr. Sam Parnia intenzív terápiás szakorvos évtizedek óta figyelte a halálközeli élményt megélők történeteit, most pedig úgy döntött, igyekszik műszeresen is megmérni, mi történik azokkal, akik emlékeznek arra, amit élet és halál közt lebegve megéltek.

Nagyon hasonlók a halálközeli élményekről szóló beszámolók

„Sokan számolnak be ugyanazokról az élményekről. Tudatuk kitisztul, erőteljesen megélik a velük történteket, gondolkodásuk kristálytiszta, miközben azt szemlélik, ahogyan én és hozzám hasonló orvosok megpróbálják őket visszahozni az életbe” – mondta Parnia a CNN-nek.

A beszámolók közös pontja még, hogy a halálközeli élményt megélők kívülről, 360 fokos szögben látják azt, amit az orvosok tesznek velük, miközben lepereg előttük életük, olyan emlékeket és élményeket elevenítve fel, melyek már rég a feledés homályába merültek. Morális mérlegre teszik teljes életüket:

Parnia kutatásában brit, amerikai és bolgár kórházakban vizsgáltak olyan betegeket, akiknél beállt a halál, de az orvoscsoport megkezdte az újraélesztést. Ezt általában 23-26 percig folytatták a szakemberek, de volt olyan páciens is, akinél egy órán át próbálkoztak. Eközben a kutatók a haldokló agyának aktivitását és oxigénellátottságát mérték, úgy, hogy az orvosok erőfeszítéseit ne zavarják. Az agyi tevékenységet 2-3 percenként monitorozták, akkor, amikor az orvoscsoport arra várt, hogy kiderüljön: a beteg szíve ver-e önállóan.

Az eredmény logikus, de meglepő is volt

Parnia szerint egyrészt azt kapták, amire számítani lehetett, az agyi tevékenység teljesen lapos vonalában ugyanakkor időnként kiugrásokat tapasztaltak.

Az 567 vizsgált páciens 10 százalékánál volt sikeres az újraélesztés, közülük 28 főt meg is interjúvoltak átélt élményeiről. 11 ember mondta azt, hogy tisztában volt vele, hogy újraélesztik, halálközeli élményt pedig hat élt át.

Ez alacsony szám, de amiről ők beszámoltak, az 126 szívleállást átélt beteg beszámolójával egybevágott.

Mindezek mellett az agyi aktivitást egybevetették a mások által átélt hallucinációk és tévképzetek közben rögzített agyi hullámok mintázatával, és azt találták, hogy a kétféle agytevékenység eltérő, azaz a halálközeli élmények nem csak a leálló agy tévképzetei.

A kutatás szépséghibája csak annyi, hogy a rögzített agyi hullámokat nem azoknál a betegeknél találták, akik halálközeli élményről számoltak be, azaz nem tudták közvetlenül összekötni ezt az élményt a rögzített agyi tevékenységgel. Parnia szerint ennek oka abban keresendő, hogy nagyon kis mintájuk volt, ráadásul ezek a betegek erős gyógyszerek hatása alatt kerültek a halál közelébe, ami emlékezetükre is kihathatott. Azt mondja, a kutatással arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy ez egy feltérképezetlen terület, amely teli van rejtélyekkel.